Businessman

41. Fejezet

Visszaálltam Sheppy mellé, aki mosolyogva nézett fel rám. Csodálatosan nézett ki, a hajó tompa fényeiben úgy szikrázott, mint a legtökéletesebbre csiszolt gyémánt.

Gondolkodás nélkül húztam közelebb magamhoz, az ajkára nyomtam a szám, és megcsókoltam. A világért se siettem volna el, hosszan és elégedetten ismételtem meg újra és újra a csókot, addig, amíg már kapkodtunk a levegő után.

- Most tuti mindenki minket néz - suttogta. Közel hajolt hozzám, a homlokunk szinte összeért. A vállamra fektette a kezét, én a derekán pihentettem az enyémet.

- Na és?

- Semmi. Ha téged nem zavar, engem sem. Amúgy is...

- Amúgy is mi, Sheppy?

- Csak az jutott eszembe, hogy kezdek belekényelmesedni ebbe a "főnök nője" szerepbe. És élvezem is.

- Mennyire?

- Nagyon - Cserfes vigyorral az arcán, hirtelen bukott ki a válasz. A szám automatikusan mosolyra állt, és komoly erőfeszítésembe telt, hogy ne teperjem le azonnal. Aztán arra is rájöttem, hogy teljesen feleslegesen tartom magam vissza, így magamhoz szorítottam, öleléssé varázsolva a köztünk lévő helyzetet.

- Örülök, és annak is, hogy fejlődik az önbizalmad.

- Ha ez megnyugtat, fogalmam sem volt, hogy létezik. Nyilván az sem segített, hogy még a felettesem sem volt, a főnököm már akkor haragudott rám.

Felnevettem, de aztán visszafojtottam a nevetést. Egy tincset Sheppy füle mögé tűrtem, és megpróbáltam meggyőzően megbánó képet vágni.

- Tényleg akkora seggfej voltam?

- Hát... nem csak voltál.

Megpróbált komoly maradni, de a szemkontaktus miatt elvesztette az önuralmát, és felnevetett. Apró mosollyal az arcomon ráztam meg a fejem.

- Ne haragudj, de utálom, ha késnek az emberek. És látod, hogy milyen jól leszoktattalak róla?

- Leszoktattál? - Őszintén felnevetett, aztán megpuszilta az arcom. - Ethan, velem együtt késel el mindenhonnan.

- Jó, akkor megtanultál alkalmazkodni az időbeosztásomhoz.

- Még csak az sem, de nem akarom aláásni magam, szóval legyen.

- De most miért? - Megfordítottam a karjaimban, így a hátát a mellkasomnak döntötte. A karom előrefűztem az ő karja alatt, de a kézfejére tettem a tenyerem. A vállára hajtottam a fejem, nyomtam egy puszit a nyakára, de utána a tombolázó tömegre figyeltem.

- Azért, mert ugyanúgy elkések mindenhonnan, csak éppen tolerálod, mert a barátnőd vagyok.

- Lehet, viszont ezt mond még egyszer.

- Mit?

- Tudod, hogy mit.

- A barátnőd vagyok? - Felém fordította a fejét, mire bólintottam.

- De még mennyire, hogy az vagy.

- Tudom, most mondtam.

- Mindenesetre, ha bunkó voltam, akkor sajnálom. Mondanám, hogy nem volt szándékos, de az volt. Az elején mondhatjuk, hogy volt benne egy kis faszméregetés, olyan értelemben, hogy meg akartam mutatni, mi, merre, hány óra, aztán pedig ezzel próbáltam védekezni...

- Ellenem? - Sheppy megpróbálta visszatartani a nevetést, de a mosoly ott bujkált az arcán.

- Igen, mert elkezdtem beléd esni, és nem tudtam, hogy akarom-e ezt az egészet. Szóval bocsánat, ha valaha megbántottalak.