A jég csapdájában

Pt.12.- Robotok és robbanások

A lakásom ajtaját bezárva, a pulcsim kapucniját megígazítva, megindultam a lépcső felé, majd kiléptem a többiek számára hideg levegőre. Hát ja... van akinek ez hideg, de nekem tuti, hogy nem fog lefagyni a kezem...

A közeli folyó felé haladva, csendben figyeltem a körülöttem elhaladókat. A vacogó foggal munkába rohanók és a divatnak megfelelően, ennek hála halálra fagyó diákok kavalkádjában törtem az utat a folyóig, ahol viszont semmire nem volt lehetőségem. Gondoltam,gyakorlom egy kicsit a fagyasztást, mint az elmúlt hónapokban. Mióta elhagytam a bosszúállók főhadiszállását, minden nap szigorúan gyakoroltam, viszont arra nem készültem fel, hogy mekkora stressz lesz, amikor tényleg megszólal az órám azt jelezve, hogy szükség van rám.

-Igen?- szóltam bele keményen koncentrálva.

-Szia Dori! A környéken vagyok! Tudsz adni egy pontos címet? Beszélnünk kell- szólt bele Tony.

-Mit keresel Kanadában?- értetlenkedtem.

-Ez egy hosszú sztori... van benne robbanás, lemerült vasember szerkó, egy kiskölyök és egy Dórás óra... Ami jobb kérdés, az az, hogy mit keresel egy erdőben?- sóhajtott.

-Te ezt honna...- kezdtem, de ekkor az órára néztem- Nyomkövetős mi?

-Aha- válaszolt lazán- Az igazat megvallva, csalódtam volna, ha erre válaszolnom kell.

-Bocs, még próbálom összerakni a robbanást a Dórás órával- magyarázkodtam szórakozott, de egyben értetlen hangon.

-Én is! Annyit fogtam fel, hogy limitált kiadás- motyogta.

-A bomba, amivel megtámadtak, vagy az óra?- nevettem.

-Gondolkozz logikusan! Már annyi bombával támadtak meg, hogy abból nekem már nincs limitált! A Dórás óra viszont Dórás óra- válaszolt szórakozottan.

-Igazad van... Nem egy bombával kezdődött az egész Vasember karriered?- gondoltam vissza.

-De- válaszolt lazán és csak ebben a pár másodperc csendben tűnt fel a tipikus kocsiban utazós hang a háttérben.

-Te most egy autóban vagy?- értetlenkedtem.

-Ja! Mindjárt ott vagyok ennél a folyónál, ami mellett állsz- válaszolt félvállról.

-Nálam találkozunk, vagy bírod a hideget?- tettem fel az utolsó kérdést, egyáltalán nem csodálkozva azon, hogy mindjárt itt van.

-Minél távolabb vagyunk az emberektől, annál jobb- nyomta ki, mire én csak vállat vontam, majd öt perc elteltével érdeklődve fordultam Stark kocsija felé.

-Szia!- intettem mosolyogva. Bármennyire is utáltam bevallani, de jól esett látni egy bosszúállót.

-Ezen már túl vagyunk- intett le- Mit gondolnál arról, ha azt mondanám neked, hogy vannak emberek, akik fel bírják robbantani magukat, mert nem sikerült a pöpec tűzerő képletének kidolgozása?

-Azt, hogy megértettem miért jöttél Kanadába- vágtam zsebre a kezem.

-Ez tényleg véletlen volt- mutatott körbe- Na?

-Van egy szuperkatona ismerősünk... Szóval, ha ezt mondanád, akkor nem gondolnám, hogy megzakkantál- biztosítottam.

-Rendben- bólintott és mikor már tényleg bevettem, hogy ez egy elméleti kérdés volt, felnézett- Vannak emberek, akik fel bírják robbantani magukat, mert nem sikerült a pöpec tűzerő képletének kidolgozása- jelentette ki az előző kérdést.

-No sht Sherlock- húztam fel a szemöldököm, miközben megindultam a kocsija felé.

-Te meg hova mész?- fordult utánam.