A jég csapdájában

31.- Értelme lett a bosszúálló posztnak

-Most, hogy ez megvolt, hadd halljam- dobta le az utolsó dobozt Bucky, a Bukaresti lakásban.

-Azért kellett, hogy eljöjj, mert Steve elkezdte átkutatni a Brooklyni házakat és már közel járt. Az meg gyanús lett volna, ha hátráltatom- magyaráztam.

-Ja, az nem érdekel. Tudom a nyelvet, szóval semmi problémám nincs vele. Engem az érdekel, hogy mi van köztetek- ült egy dobozra szórakozottan.

-Ez most komoly?- dőltem a falnak nevetve.

-Persze- bólintott, mire én csak megvontam a vállam.

-Úgy egy éve elhívott randizni. Egy klubban voltunk, lehet, hogy ismered. Stork... azt hiszem- gondoltam át.

-Ezt most tényleg megkérdezed?- húzta fel a szemöldökét, mire átgondolva a dolgot bólintottam.

-Ott találkoztunk először anno ezerkilencszáznegyvenben- motyogtam kelletlenül. Még mindig érthetetlen volt számomra a dolog...

-De minket most nem ez érdekel...- köszörülte meg a torkát ugyanolyan kelletlenül- Mi van a Steve Rogers sztorival?- siettetett.

-Beszélgettünk, meg táncoltunk, aztán meg hazajöttünk. Átdumáltuk a dolgot. Mind a ketten benne vagyunk abban, hogy egy pár legyünk, szóval azóta járunk. Segítek az új bosszúállók kiképzésében, néha elmegyünk ebbe a bárba és jó sokat sétálunk a városban- meséltem.

-És milyen a szobád? Legalább azt mondd meg, hogy mennyivel jobb a helyzet, mint itt- nézett körbe szórakozottan.

-Ez volt a legolcsóbb, amit feltűnés nélkül meg tudtam venni- mentegetőztem.

-Nekem ez tökéletes. Van konyha, vécé, meg ágy. Apropó ágy! Szoktál a sajátodban is ébredni?- lyukadt ki ott, ahol a sztori eleje óta akart.

-Ez most komoly?- néztem rá értetlenül, amikor leesett, hogy végig ezt akarta megtudni.

-Most miért? Ez csak egy ártatlan kérdés- tett úgy, mint ha egy teljesen hétköznapi dolgot akarna megtudni.

-Persze- horkantam fel szórakozottan pásztázva a padlót, majd a szemébe néztem- Úgy háromszázhatvanöt napja ott ébredek.

-Háromszázhatvannyolc napja mentél el- somolygott.

-Te most tényleg számolod?!?- nevettem értetlenül.

-Csak, hogy tudjam miket művelsz- húzogatta a szemöldökét, nekem meg irtó piros lett a fejem.

-Három napot nem aludtam a bevetések miatt- legyintettem.

-Gyerünk már! Nekem elmondhatod- noszogatott.

-Nem aludtam Steve-vel!- mondtam a kelleténél hangosabban, mire szórakozottan felhorkant.

-Rendben! Csak ennyit akartam tudni- emelte fel a kezét védekezőn.

-És ez amúgy jó, vagy rossz hír?- motyogtam, mert érdekelt miért nevet.

-Nekem mindegy volt... Csak érdekelt, hogy Steve a régi e. De még mindig ugyanolyan kis udvarias- vigyorgott.

-Értem- bólintottam.

-Nem tud megváltozni az az ember- rázta a fejét a hallottakat emésztgetve.

-Az biztos- mosolyodtam el.

-Neked tényleg bejön- jelentette ki, a mosolyomat fürkészve.

-Olyan vagyok, aki benne lenne egy komolytalan kapcsolatban?- húztam fel a szemöldököm.