A jég csapdájában

Pt.7.- Barátságos ismerkedés

-Hova mész?- pattant fel Steve Rogers is.

-Indulok vissza- közöltem úgy mellékesen, a pulcsimmal bajlódva, amit Steve észrevett, így mögém állva, megfogta a két oldalát, hogy kényelmesen belebújhassak.

-Miért?- kérdezte meg, miközben szorosan a nyomomban jött az ajtóig. Véletlenszerűen a három ügynök és a Hulkot megtestesítő Bruce is jött...

-Mert Lokinak nem sikerült, ami azt jelenti, hogy bajban van- mondtam figyelmetlenül, így a következő pillanatban három fegyver szegeződött rám, Amerika Kapitány előkapta a pajzsát, Nat is előkerült, Bruce úgy nézett, mint akinek szarnia kell, arra koncentrálva, hogy átváltozzon és még Vasember is odarepült! Anno hat éve történt velem ilyen utoljára! A régi szép idők... Mit ne mondjak, megbíznak bennem...

-Te ismered Lokit?- tette fel a kérdést Amcsikapcsi.

-Ja- vontam vállat.

-Használta rajtad az agykontroll izét?- fojtatta a vallatást a nyilas ügynök.

-Nem- válaszoltam félvállról.

-Mellette állsz?- kérdezte ismét Steve.

-Ha mellette állnék, akkor lelőttem volna azokat a roboufókat és megmentettem volna azt a sok embert?- kérdeztem vissza.

-Ki vagy te?- adta fel.

-Nincs az arcfelismerőmben- közölte Vasember mellékesen.

-Miért fontos ez?- kérdeztem.

-Mert ahonnan mi látjuk, onnan veszélyesnek bizonyulsz. Meg kell tudnunk a szándékaidat- magyarázta Natasha, aki addigra bejutott az ablakon, de rám nézve megtorpant.

-Szeva- intettem, mert nem tudtam, hogy mi baja.

-Ismerlek- motyogta.

-Igen, már találkoztunk- biccentettem, majd visszafordultam a felém tartott fegyverek felé és vártam a következő kérdést.

-Steve! Beszélhetünk négyszemközt?- biccentett Amcsikapcsi felé.

-Olyan nincs, Natasha! Az előbb úgy volt, hogy velem is csak négyszemközt beszél, erre itt vagyok!- nevettem.

-Ezek a válaszok... Te vagy Loki?- kérdezte Bruce.

-Persze! Én vagyok Loki, ki más lennék- forgattam a szemem a három fegyveres felé.

-Na jó! Elegem van- feszítette ki a busz ajtaját Stark. Mondanám, hogy a buszsofőr mérges volt, de eléggé lefoglalta a döbbenet a fegyveresek és az egész Bosszúálló osztag jelenléte miatt...

-Nekem is- fordultam felé.

-Milyen szándékkal vagy itt?- nyílt oldalra a maszk, így láthatóvá vált Tony Stark arca.

-A buszon azért voltam, mert haza akartam menni, amúgy meg azért jöttem, mert Lokival akartam beszélni- válaszoltam.

-Miért?- tért a lényegre. Tetszett a stílusa, csak ezért voltam hajlandó normális válaszokat adni...

-Mert ismerem a háttérsztoriját és tudom, hogy rá bírtam volna venni, hogy abbahagyja. Pechemre, mire ideértem Kanadából, már a fél város romokban állt- magyaráztam.

-Szóval Kanada- lépett a következő témára. Ő nem bajlódott az apró részletekkel, mint Steve, akinek Natasha éppen beszámolt a múltamról az özvegyek között.

-Két éve- erősítettem meg.

-És mit csinálsz ott?- kérdezte.

-Segítem az albedo hatást. Mindenki magyaráz a globális felmelegedésről, én meg teszek ellene- viccelődtem, amit Stark érdekes módon értékelt is.