A jég csapdájában

43.- Nem lennék családi vacsorán az Odinsonokkal...

Loki mögött állva, láthatatlanul követtem az eseményeket, kihasználva, hogy senki se tud az ottlétemről. Egyesek még a létezésemről sem...

-Szóval meghalt... Szívesen végignéztem volna!- szólalt meg a nagyon para nő, igaz, senki se kérdezte.

-Nyilván te vagy Hela. Én Thor vagyok, Odin fia- biccentett barátságosan Thor. Akkor is forgattam volna a szemem, ha látott volna, de így csak még jobban kihasználtam a helyzetem.

-Igazán? Nem hasonlítasz rá- pillantott felé ijesztően.

-Talán meg tudunk állapodni- szólt közbe Loki.

-Te úgy beszélsz, mint ő- fordította felé a fejét, mire Loki csendben maradt.

Azt említettem, hogy rekordot döntött az Asgardiak zsíros haj versenyén? Ijesztő is volt és a kinézetéből már betippeltem azt is, hogy büdös is.

-Térdre!- szólalt meg, minden különösebb ok nélkül.

-Parancsolsz?- horkant fel Loki értetlenül, de vele egyidőben én is kérdőn grimaszoltam.

-Térdre!- rántott elő két kardot higgadtan- Úrnőtök előtt- mosolyodott el. Na jó! Hát ez nagyon el van tévedve, kattant is és enyhén nagyon egomániás is...

-Azt lesheted- dobta el Thor a kalapácsot, de Hela egy kézzel megtartotta- Ez lehetetlen- motyogta döbbenten.

-Drágám! Fogalmad sincs mi minden lehetséges-törte ripityára a mjönirt, mire én döbbenten figyelve az eseményeket, megböktem Loki vállát, jeleztem, hogy cselekedni kéne.

-Vigyél vissza!- kiáltott az égbe.

-Ne!- fordult felé Thor, de késő volt, már a teleportálós izében álltak, Helával együtt. Tekintve, hogy Loki megkért, hogy kövessem, egy fáradt sóhaj kíséretében, én is beugrottam az ijesztő világító fénybe, hogy elvigyenek az ufók- Loki!- ordította Thor, megpillantva Helát.

A csínytevés istene, hátrafordulva felmérte mi történik és elhajított egy tőrt, amit Hela azonnal vissza is csapott. Szinte lassított felvételben láttam, ahogy az egyetlen ember, akihez ebben a balhéban közöm van, kizuhan a teleportálós kapuból. Ha ez nem leplezett volna le, akkor szívem szerint ordítottam volna, így viszont csak láthatatlanul kaphattam volna utána, de nem tettem. Nem mentettem meg, mert Loki a semmibe meredve, érthetetlen okokból pont a szemembe nézve kacsintott egyet, mielőtt Thorral együtt elnyelte őket az űr. Szó szerint!

Így maradtam kettesben az ijesztő, irányításmániás nővel, aki túltolta a feminizmust.

Csendben várva, hogy vége legyen ennek a szenvedésnek, hálát adtam az égnek, hogy nem vagyok egy hányós típus. Nagyon para volt ez a semmiben lebegős, valamerre tartós fénycsík, aminek olyan szinten nem tudtam, hogy mi a vége, hogy rendesen kirepültem valamin, amit csukott szemmel nem láttam.

-Ki vagy te? Mit csináltál Thorral?- hallottam valahonnan egy hangot, miközben megpróbáltam feltápászkodni, de rögtön ezek után egy kés jellegzetes hangját hallottam és egy halk puffanás. Nyugodj békében csávó, aki Thort keresi...

-Hela vagyok- jelentette be ünnepélyesen, miközben hallottam, ahogy nagy eséllyel mindenkit leszúr.

-Én csak itt takarítok- hallottam egy ijedt hangot. Jó, akkor csak majdnem mindenkit nyiffantott ki...

-Te okos fiúnak tűnsz... erős az életösztönöd. Akarsz nekem dolgozni?- pillantott a furcsán borotvált fejű csávó felé Hela, majd az ő oldalán megindult a messzeségbe vezető hídon.