A jég csapdájában

Pt.28.- Robotok és bosszúállók

-Kezdem azt hinni, hogy ezt direkt csinálod- motyogta Steve, látva, hogy már rutinosan fertőtlenítem a lőtt sebem és kapom elő a fáslit.

-A tűzzel vonzom a lövedékeket- paskoltam meg a vállát, elhaladva mellettük az embereket támadó robotokig.

-Egyetlen hülye kérdésem volt...- sóhajtott Steve mellém állva, ami miatt Thor is undorodva beállt mögénk és így már hárman tereltük el a robotok figyelmét a civilekről.

-Amúgy, Theodora... gondoltam szólok, hogy Loki meghalt- szólt felém Thor, én meg pontosan tudtam, hogy sokat számít a reakcióm. Ha most sírva összeesek, akkor bizonyítom a szoros kapcsolatunkat, ha viszont nem reagálok, azt fogja gondolni, hogy már tudok róla, vagy legalábbis sejtem, hogy nem az. Sehogy nem volt jó...

-Ezt muszáj ilyenkor közölnöd?- pillantottam felé, megállva egy pillanatra, ami miatt az arcomat súrolta egy lövedék.

-Bocsána...- szabadkozott, de én csak lazán előrementem és egyidőben fagyasztottam le az összes robot processzorát.

-Nem kell. Tudom, hogy mi a véleményed és ezek mellett nem fér meg egy bocsánatkérés- nyúltam a sebhez.

-Hadd segítsek- nyúlt a vérző arcomhoz, de csak lazán felemeltem a kezem és beletöröltem a kabátomba a vért.

-Megoldom. Inkább a robotokkal törődj- engedtem meg egy halvány mosolyt, de újra komolyra váltott és végigmért.

-Szép kabát- biccentett, nekem meg az arcomra fagyott a baráti mosoly.

-Kösz- bólintottam gúnyosan, tudva, hogy tudja.

-Visszaszívom a bocsánatkérést. Még mindig nem stimmel veled valami...- tűnt el hirtelen a villámlás istene és engem úgy lesokkolt a megjegyzése, hogy nem vettem észre az oldalról érkező robotot.

-Miért vagytok rosszban?- kérdezte meg Steve, aki körülöttem maradt.

-Nem tudom. Egyszerűen így jött ki- motyogtam kikerülve egy lövedéket.

-Nem is értem. Pedig egyáltalán nincs hideg személyiséged- vigyorgott a pajzsával összenyomva egy robotot.

-Tüzet szűntess- hallottuk meg oldalról, mire odapillantva kiszúrtam a legjobb barátomat Wandát, aki az erejével épp felemelt, majd szétszedett egy csomó robotot.

-Ő mit keres itt?- néztem Steve felé, aki hozzám hasonlóan, egy pillanatra megtorpant.

-Ő is bosszúálló- válaszolt, miközben egy újabb adag robot felé haladt.

-Jó tudni- biccentettem hanyagul, majd tovább fagyasztottam, Natasha érkezéséig.

-Mégsem lesz nászút?- pillantottam felé.

-Kicsit elhalasztottuk- válaszolta, miközben Steve hanyagul otthagyott pajzsával védte ki a robot ütéseit.

-Mindjárt jön a következő hullám.... Van ötlet Stark?- hallottam a fülemből Stevet, így hátrafordulva megpillantottam a robotmentes menekülőutat, ami tele volt civillel.

-Hát semmi jó... Fel kéne robbantani a várost. Akkor nem csapódna be a földbe. Le tudtok lépni?- hallottam Vasembert.

-Megoldást kértem, nem menekülési tervet- lépkedett felém és Natasha felé.

-A pusztítás hatósugara minden perccel nő. Választanunk kell- válaszolt Stark.

-Ezek az emberek nem mennek sehová. Ha Stark felrobbantja a sziklát...- lépett Steve mellé Natasha.