A jég csapdájában

Pt.27.- Ultron csapdájában

-Ahhoz képest, hogy te vagy az egyik legerősebb ismerősöm, nagyon nem bírod a strapát- hallottam meg Natasha rekedtesen csengő hangját, miközben nagy nehezen sikerült kinyitnom a szemem.

-Kiestem a formámból... Már egy ideje nem ütöttek le és kaptak el- ültem fel az embertelen pózból, amiben helyezkedtem.

-Ha gondolod majd gyakorolhatjuk- vont vállat szórakozottan.

-Akkor is leütnél, ha nem fogadnám el az ajánlatot- néztem rá én is mosolyogva.

-Simán- biccentett, majd átgondolva a dolgot, kérdőn nézett rám- Amúgy az nem zavar, hogy elkaptak?

-Azzal ott jeleztél Clintnek és ezáltal a bosszúállóknak... nem? Miért idegeskednék?- mutattam az apró gépezet felé.

-Ügyes- biccentett elismerően, mire csak megvontam a vállam.

-Ha már mindig elkapnak, legalább a terepet és az esélyeimet fel tudjam mérni- legyintettem.

-És most hogy állunk a kijutással?- dőlt hátra érdeklődve.

-Tekintve, hogy egy öt éves hercegnőre szabták a cellát, simán kijuthatnánk. Az egyetlen kérdés, hogy ki akarunk e jutni- emeltem fel a mutatóujjam.

-Mire célzol?- ráncolta a homlokát.

-Itt vagyunk a következő nagy csata epicentrumában. Megtudhatjuk a stratégiájukat, azt, hogy mit terveznek és még egy csomó dolgot, míg a többiek be nem állítanak. Nem tudom, hogy te hogyan állsz az egészhez, de szerintem itt simán elvagyunk-  vontam vállat.

-Egy rúgóra jár az agyunk- motyogta félmosollyal.

-Akkor csak várnunk kell- csuktam le a szemem, de öt perc csend után Natasha éles és rekedtes hangja visszarángatott a valóságba.

-Egyébkén, hol voltál?- kérdezte.

-Egy kis időre le kellett lépjek, hogy átgondoljam a dolgokat. Bucky meglőtt, majdnem megfojtott, aztán meg a vízbe dobott, így nem igazán volt kedvem veletek cseverészni. A gyengeségemről nem kellett tudnotok, kikezeltem magam- vontam vállat.

-Ez aztán az özvegyes duma... Még nem tetted túl magad az egészen- horkant fel.

-Nem hinném, hogy valaha képes lennék rá- vallottam be.

-Nem kell, hogy mindig erős légy. Ez a csapat a családom, így tudom miről beszélek. A bosszúállók nem csak a külvilágnak biztosítják a védelmet, ugyanígy ott vagyunk egymásnak is. Nem kell külön lenned, mert van, aki kedvel- szónokolt mosolyogva, majd halkabban hozzátette- Például Steve.

-Igen- motyogtam szégyenlősen, miközben eltűrtem egy tincset a fülem mögé.

-Áruld már el! Mi van köztetek?- ült fel érdeklődve.

-Nem tudom... Eddig csak a vészhelyzetekben találkoztunk, de akkor jó párost alkotunk- vontam vállat.

-És te mit érzel?- mosolygott.

-Hogy kifejezetten kedvelem Stevet. És ez nagy dolog, mert körülbelül csak négy embert kedvelek- vigyorogtam.

-Te ismersz négy embert?- húzta fel a szemöldökét Natasha.

-Vicces- forgattam a szemem.

-Steve is kedvel. Flörtölgettem már vele, de nekem csak udvariasan válaszolt, ellentétben amikor nálad brillírozik- jegyezte meg.

-Király- bólintottam, mert mást nem nagyon tudtam mondani- És mi van veled és Bruceval?

-Ó, hát az egy nagyon bonyolult és összetett kapcsolat- nevetgélt Nat.