A jég csapdájában

32.- Papírmunka bosszúálló módra

-A bosszúállók és egy zsoldos csapat múlt hónapban lezajlott Lagosbeli összetűzésének áldozatai között tizenegy Wakandai állampolgár is volt. A wakandaiak jótékonysági küldetésen voltak amikor támadás érte őket- közölte a híreket robotos hangon a híradós.

-Idegen földön hullt polgártársaink vére. Ezt nem kizárólag bűnözők tettei okozták, hanem azok közömbössége, akik felesküdtek a megfékezésükre. A győzelem, melyért ártatlanok halnak meg valójában teljes kudarc- szónokolt Wakanda királya.

-A wakandai király hangsúlyozt...- fojtatta a híradós nő.

-Nem halt meg senki- motyogtam.

-Legalábbis nem a robbantás közben- fordult felém Steve.

-Mi mindent megtettünk... Wanda, mindent megtett- vágtam rá.

-Tényleg... Wanda- jutott eszébe, hogy ő lehet itt a legjobban kiakadva.

-Menj nyugodtan- biccentettem az ajtó felé, mire bólintva felpattant, de az ajtóból még visszaszólt.

-Ugye tudod, hogy nincs szükségem a engedélyre? Én vagyok a kapitány- somolygott, mire a mosolyomat visszatartva bólintottam.

-Attól még jó érzés, hogy rögtön ugrottál is Amerika- tisztelegtem, mire vett egy mély levegőt és egy kicsit nyugodtabban indult el Wanda szobája felé.

Tekintve, hogy nem akartam hallgatózni, unottan ültem le Steve forgósszékébe, de mielőtt még visszakapcsolhattam volna a tévét, ajtócsapódásra lettem figyelmes...

A bazinagy ablakhoz lépve, ahonnan amúgy kintről és bentről is minden tökéletesen látszódik, érdeklődve néztem Stark felé, majd a mögötte parkoló kocsiban kiszúrtam a minisztert, aki egy kicsit lemaradva még az autóból várta a jelzést. Végignézve a szerelésemen, kicsit nyugtalanul konstatáltam, hogy az ember nem nagyon jelenne meg egy ilyen fontos személy előtt fekete bő pólóban és kék laza farmerben, de miután rájöttem, hogy ez a szuperhős szerkóm is, nem a szobám felé vettem az irányt, hanem a főbejárat felé.

-Szia Tony! Hát te?- fordultam felé amint kinyílt az ajtó.

-Én tartom fent ezt a helyet... Szerintem jogom van itt tartózkodni- dobta le a kabátját.

-Ott a pont- bólintottam.

-Nem semmi, ami történt a múlt hónapban... Gratulálok! Tudom, hogy te mentetted ki az embereket, bármennyire nem hangsúlyozta a tévé. De ezek mellett túl sok az áldozat- tért rögtön a tárgyra. Nem kérdés, ő Tony Stark!

-Tisztában vagyunk vele- bólintottam elhúzva a szám.

-Ez így nem mehet tovább. Muszáj lesz változtatni, hogy mindenki biztonságban legyen- sóhajtott. Kevésnek találtam a szarkazmust...

-És mégis ki miatt van bűntudatod?- fürkésztem, azonnal megértve, hogy miért ilyen lehangolt.

-Tessék?- nézett rám döbbenten.

-Egy szokóviai áldozat hozzátartozója hatott a lelkedre, vagy a miniszter volt, aki kint ül a kocsiban?- húztam fel a szemöldököm.

-Ezt meg h...?- akadt ki, de végül csak megrázta a fejét- Na jó! Hol van Steve? Őt könnyebben meg tudnám hatni?- fordult körbe.

-Összehívok mindenkit- jelent meg Vízió.

-Csak nyugodtan- legyintettem.