A jég csapdájában

Pt.18.-Az igazság

-Na végre- sóhajtottam fel megkönnyebbülten, amikor a Hydra buszában ülő őr levette a sisakját.

-Indulhatunk?- fordult felém Maria Hill, látva, hogy a többi ember használhatatlan a sokk hatása miatt.

-Persze- bólintottam, majd leütve a többi őrt, megindultunk arra a helyre, ahova Furyt rejtették.

-Szóval, itt volnánk- mutatott körbe Maria Hill, a csatornák közeli titkos bunkerben.

-Pontosan hol?- köszörülte meg a torkát Steve.

-A helyen, ahol rájössz, hogy soha nem végzem rosszul a munkám- mosolyogtam felé, majd Hill ügynökhöz fordultam- Amúgy, hogyhogy a csatornarendszert találatok? Nem lett volna egy olyan bunkeretek, ami egy kicsit higiénikusabb?

-Hidd el, mindent megtettünk a tisztaság, a titokban maradás és a gyógyulása érdekében- biztosított.

-Kiről beszélünk?- ocsúdott fel Steve.

-Az emberről, akit megöltem- adtam egy tökéletes végszót, amit követően beléptünk Furyhoz, aki gépekre kötve feküdt.

Az igazat megvallva, alig bírtam pattogás nélkül az események miatt. Olyan érzésem volt, mint egy öt évesnek és legszívesebben elkezdtem volna ordítani. 'Látod Steve! Nem szúrtam el!' 'Megbízhatsz bennem! Nem kell bennem csalódnod! Képes vagyok melletted harcolni!' 'Nem vagyok amatőr és képes vagyok harcolni!' 'Nem hagylak cserben és vagyok olyan profi, mint elvárod'! Legszívesebben ezeket és ehhez hasonlókat ordítottam volna Steve felé. Nem érdekelt, hogy kijelentsem, én megmondtam. Nem akartam látni a megbánást az arcukon. És a sajnálkozás sem hiányzott, egyszerűen csak egy vállveregetést akartam és egy hálás bólintást. Annyi kellett, hogy ismét bízzanak bennem.

-Megcsináltad- horkant fel derűsen Steve, a fejét rázva.

-Tudtam én, hogy nem szúrnál el egy varrást- bólogatott Natasha is.

-Basszus! Ez nem a csávo, akit a tévében mutatnak a S.H.I.E.L.D. képviselőjeként? Meglőtték?- kerekedett ki Sam szeme.

-Nick Fury vagyok- nyújtotta a kezét.

-Örvendek! Sam Willson- fogott vele kezet boldogan a szárnyas osztag katonája.

-Várj! Mindvégig tudtad, hogy itt van?- fordult felém Natasha.

-Azt nem tudtam, hogy hol, de azt tudtam, hogy él- bólintottam.

-Miért nem szóltál?- húzta össze a szemét.

-Mert nem akarta- biccentettem Fury felé.

-Nem értem- rázta a fejét.

-Romanoff ügynök. Egyszerűen én nem akartam szólni senkinek. Theodora segítségével és Hill ügynök szervezésével szöktem el, így ők értelemszerűen tisztában voltak az állapotommal, viszont a többieknek nem akartam szólni, csupán elővigyázatosságból. Bennetek viszont megbízom- pillantott körbe- Pontosabban Steveben és Natashában... Samet nem ismerem- helyesbített.

-De miért most?- húzta össze a szemöldökét Steve.

-Mikor lett volna időtök? A nyomozás vagy a fenyegetés közben?- húzta fel a szemöldökét cinikusan.

-Ott a pont- sóhajtott Steve.

-De lassan mindenki mehet a dolgára. Meg kell állítanunk a Vízió projektet- folytatta.

-A mit?- húztam össze a szemöldököm, mert ez nekem volt új információ.

-Egy projekt. Az űrbe küldtek volna egy csomó rakétát, amik bemérik és kiiktatják a rossznak vélt embereket- magyarázta Steve.