A jég csapdájában

Pt.35.- Szíven ért az egész harc

-Szóval? Így akarod abbahagyni Thori?- fordult felém Loki.

-Te meg miről beszélsz?- lépkedtem felé a Kanadai lakásomban.

-Még be se fejezted, amit elkezdtél- közölte.

-Miért? Mit kezdtem el?- tártam szét a karom.

-Azt hittem, hogy hős akarsz lenni. Úgy emlékszem azt mondtad, hogy minden áron segítesz az embereknek, erre itt vagy- mutatott körbe.

-Mi ezzel a baj?- nevettem értetlenül.

-Végül nem küzdöttél, csak visszazárkóztál az unalmas lakásodba. Biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte.

-Mit keresek itt?- néztem körbe értetlenül, megértve, hogy valami tényleg nincs rendben.

-Feladtad- közölte.

-Biztos, hogy nem. Én...é... én nem vagyok képes olyasmire! Mindig véghez viszek mindent, amit egyszer kitaláltam- járkáltam pánikosan.

-Most végül mégis a pihenést választottad a Bucky elleni harc helyett- biccentette oldalra a fejét.

-Bucky elleni harc?- motyogtam és halványan eszembe jutott pár kép.

-Tudod, Berlinben- lépett elém, mélyen a szemembe nézve.

-Berlin- motyogtam és minden beugrott.

-Látom, eszedbe jutottak a dolgok- vette észre azonnal a vonásaim változását Loki.

-Kezd rémleni a dolog- biccentettem.

-Mi történt?- sürgetett.

-Az a tudós, vagy pszichológus, vagy mit tudom én... talán Hydra ügynök! Felolvasta a szavakat, amik miatt Bucky átváltozott a Tél Katonájává- masszíroztam a homlokom- Én próbáltam megnyugtatni Buckyt, de gondolom már magadtól is tudod, hogy ez nem jött össze.

-Valahogy gondoltam- húzta bátorító félmosolyra a száját- És mi történt ezek után.

-Bucky kiütötte az ajtót ami előtt álltam. Én a falnak csapódtam, rajtam egy több tonnás, szuperkatonát is eltorlaszoló ajtóval. Az üvegszilánkok belecsapódtak a...- meséltem, de mikor abbahagytam a homlokom piszkálását és az ujjaimra néztem, megpillantottam a vért.

-És elájultál- következtette ki Loki.

-Mi ez?- néztem rá pánikosan.

-Az? Vér- húzta fel kérdőn a szemöldökét Loki. Valószínűleg hülyének nézett...

-Nem! Ez az egész?- mutattam körbe.

-Ahogy már mondtam, elájultál. Nem akartam, hogy elvesszen a kapcsolatod az emberekkel a harc alatt, ezért bejöttem az agyadba, hogy tartsam benned a lelket- mondta higgadtan, míg én pánikosan leültem.

-De mi ez az egész? Csak úgy itt van az illúziód? Esetleg ez az egész egy illúzió? Miért nem tudok kimenni?- kérdeztem pánikosan.

-Higgadj le Thori. Az egész rajtad múlik. Ha fel bírsz kelni, akkor fel fogsz- mondta, de a makacsságom addigra már erőt talált, így felállva a székből, készen álltam megküzdeni az elmémmel.

-Theodora- hallottam Lokit, így hátrafordultam, de sehol sem láttam.

-Loki?- néztem körbe, de csak sötétséget láttam. Se kanadai szoba, se Loki, se bármi, amibe kapaszkodhattam.

-Dori!- hallottam továbbra is.

-Igen?- kérdeztem indulatosan, de ekkor megtorpantam. Loki soha se hangsúlyozná így a becenevem! Nem D betűt mond! Ő Thorinak hív!