Complicated

»Part 28«

Csak egyszer. Csak most az egyszer szerettem volna a szobámban tölteni az egész napot, de úgy tűnik ez sem jön össze. Szombat van, iszonyatosan húzós hetem volt, rengeteget kellett tanulni, így arra az elhatározásra jutottam, hogy ma csak akkor mozdulok ki a szobámból, ha mosdóba kell mennem vagy megéhezek, de az egész napot sorozatnézéssel fogom eltölteni. Arra is gondoltam, hogy talán olvasok valami jó könyvet, de szellemileg annyira kimerült voltam, hogy egyáltalán nem volt hozzá erőm, így maradt a sorozat maraton. Nem is kellett sokat agyalnom vagy keresgélnem, hogy mit nézhetnék, azonnal bekapcsoltam az örök kedvencemet, ami bármikor képes kikapcsolni. Méghozzá a Jóbarátokat. Nincs is szükségem másra, egy ilyen hét után. De sajnos a kis lusta napomból nem sokat élvezhettem, ugyanis egyetlen egy rész megnézése után kopogtattak az ajtómon, aztán válaszra nem várva azonnal be is nyitottak.

- Dobd be a mosógépbe a ruhákat, aztán indulunk! - közölte határozottan.

- Miről beszélsz? - nyögtem, megállítva a sorozatot. - Hova kéne mennünk?

- Elviszlek valahová. - pillantott végig rajtam, ahogy felálltam az ágyamról. - Így pont jó leszel. - biccentett egyet és már ott sem volt. Ez a pasi komolyan kikészít! Teljesen kiment a fejemből, hogy szombatonként beállít a szennyessel, ezzel talán még nem is lett volna problémám. De mégis mi a fenét forgat a fejében? Gyorsan beraktam a ruháit a mosógépbe és elindítottam, majd amíg nem láttam sehol a fürdőbe siettem, hogy vállalható külsőt varázsoljak magamra. Megfésültem kócos loboncomat és egy copfba fogtam, aztán megmosdottam és fogat mostam. Talán nem hagymás chipset kellett volna zabálnom, már kora délelőtt. Végig pillantottam magamon. A megszokott hétvégi szerelésemben voltam. Egy sötétkék futó leggings és egy szürke póló, fekete Not Today felirattal. Aidan szerint pont jó, úgyhogy nem is foglalkoztam átöltözéssel. Összeszedtem a fontosabb dolgaimat. Telefon és pénztárca, aztán felkaptam az egyik edzőcipőmet, egy kapucnis pulóvert és egy kabátot. Odakint azért eléggé hideg van. És már indulhattunk is. A kocsiban folyamatosan faggatóztam, hogy hová megyünk. Még akkor is amikor Aidan rádiót kapcsolt, aztán felcsavarta a hangerőt, hogy meggátolja a kommunikációnkat. Nem teljesen jött neki össze, hiszen így közvetlenül a fülébe hajolva magyaráztam egészen addig amíg meg nem álltunk.

- Jobban bírtalak, amíg a némát játszottad. - morogja az autóból kiszállva. Mérgelődve pattantam ki utána és inkább körbepillantottam. Előttünk egy McDonald's, mellette egy edzőterem. Ezekkel szemben az út túloldalán egy benzinkút.

- Elhoztál kajálni? - pislogtam rá döbbenten, ő pedig felnevetett feltételezésemen.

- Azok után, hogy kedden amiatt nyavalyogtál, hogy nem vagy megelégedve az alakoddal? - pillantott rám, majd megindult az edzőterem felé.

- Most csak viccelsz! - kapkodtam utána a lábaimat. Tény és való, hogy kedden éjjel, a már megszokott módon beszélgettünk a tetőn, ebben a témában. Elmondtam neki, hogy zavar az a néhány felesleges kiló ami rajtam van és jó lenne valamit sportolni, de egyedül semmi kedvem hozzá. Azt is elmondtam, hogy nem tudok lemondani a kajálásról, hogy régen rendszeresen sportoltam, de aztán a tanulás miatt abbahagytam és túlságosan ellustultam, így ha nem is a plusz kilók miatt, de az egészség miatt jó lenne valamit kezdni magammal. Mondjuk arra azért álmomban se gondoltam volna, hogy ezek után Aidan fogja magát és a lusta napomon elhoz egy edzőterembe.

- Nem én! - vigyorog rám. Kocognom kell mellette, hogy tartsam vele a tempót. A nagy épület ajtaját kinyitva előre enged, én pedig szorosan mellé szegődöm ahogy megközelítjük a recepciós pultot. - Jó napot! - köszönti a dekoratív fekete hajú fiatal nőt. - Két darab húsz alkalmas bérletet szeretnénk.