Complicated

»Part 40«

Pont úgy ahogyan eddig minden éjjel, lerakja a telefonját és a kulcsát az éjjeliszekrényre, leveszi a felsőjét, hogy csak egy póló maradjon rajta, majd felemeli a takarómat és óvatosan elhelyezkedik mögöttem, nem sokkal később pedig átölel. A mai estében viszont megtörik az állandóság. Megtöröm a csendet. 

- A történtek után komolyan van képed mellém feküdni? - morgom magam elé a sötétségbe mozdulatlanul, mire Aidan teljesen lefagy egy pillanatra. Arra számított, hogy már alszom. A kezét megfogva lelököm magamról és kintebb húzódóm az ágy széle felé. 

- Mióta tudod? - sóhajtja lelepleződve. 

- A legelső alkalom óta. - válaszolom őszintén. Továbbra sem vagyok hajlandó megfordulni, egyszerűen csak nyugalmat akarok végre. 

- És egyszer sem szóltál. - mozgolódni kezd mögöttem, helyezkedik, majd ujjai elsimítják az arcomra lógó tincseket, de csak összébb húzom magamat. - Nem akarlak bántani. - hangja megtört. Hirtelen felé fordulok. Komolyan azt hiszi attól félek, hogy megüt? 

- Mégis megtetted! Folyamatosan megbántasz a szavaiddal. - förmedek rá dühösen. Félig felül, hátát az ágytámlának dönti. 

- Nem gondoltam komolyan. - az utcáról beszűrődő lámpafényben látom, ahogy megbánó, szinte könyörgő tekintettel vizslat. - De feldühített, hogy... - kezd bele vehemensen, majd inkább elharapja a mondatot. 

- Mi? Mi dühített fel Aidan? Az, hogy van magánéletem? Hogy nekem is vannak igényeim? Hogy randizni próbálok? - hadarom dühösen, mire a következő pillanatban már a hátamon fekszem ő pedig felém kerekedik. 

- Az, hogy megengedted neki, hogy hozzád érjen! - feleli dühtől izzó tekintettel. 

- Nem csak, hogy megengedtem, de én akartam, hogy hozzám érjen! - meredek rá kíméletlenül. A nyakán kidagad egy ér, az arcizma lüktetni kezd a visszafolytott indulattól. 

- Senki nem érhet hozzád! - szűri a fogai között dühösen, mire most rajtam a sor, hogy gúnyosan elmosolyodjak. 

- Milyen kár, hogy ebbe semmi beleszólásod nincsen. - tekintete szinte lángol, kezeimet fejem fölé helyezi és összefogja őket a csuklómnál. Jelen pillanatban olyan, mint egy ősember, aki beakarja bizonyítani, hogy ő birtokol. - Attól, hogy egyszer csókolóztunk még nincsen jogod megmondani, hogy mit csinálhatok és kivel! - szítom tovább az indulatokat. - Azzal smárolok akivel csak akarok. 

- Hallgass már el! - morogja, majd indulatosan megcsókol. Kár, hogy képtelen vagyok neki ellenállni és azonnal viszonzom tettét. Az egész testem lángol, az alhasam görcsbe rándul, és elönt a vágy, a megkönnyebbülés, hogy újra érezhetem a csókját. A következő pillanatban elszakítja ajkainkat, felül majd lerántja rólam a takarót. 

- Mit művelsz? - zihálom amikor lábaimat széttárva feltérdelve közéjük helyezkedik. 

- Kiengesztellek. - feleli felemelve jobb lábamat, majd nedves csókot hagy combom belső felén, aztán még egyet és még egyet, ahogy egyre inkább halad felfelé. 

- Hagyd abba! - nyögöm. - Nem akarom ezt. 

- A szád ezt mondja, de a tested egészen másról árulkodik. - dörmögi, majd ujjait rövidnadrágomba akasztja és egy hirtelen mozdulattal lehúzza rólam. 

- Én nem vagyok félperces. - zihálom, mire egy pillanatra a szemembe néz aztán újra felém magasodik. 

 - Tudom. - nyom egy csókot a számra, mire én azonnal tincseibe markolok és úgy húzom magamhoz. Csípőjét enyémhez nyomja, így szájába nyögök. Eltávolodik tőlem a következő pillanatban pedig a bugyimtól is megszabadít.