Complicated

»Part 36«

Elsőnek úgy terveztem, hogy már szombat este haza megyek, de nem akartam megkockáztatni, hogy Aidan besurranjon mellém az éjszaka folyamán, így inkább maradtam még egy éjszakát. Mialatt Chad-el megbeszéltük a dolgokat Aidan üzenet áradatot küldött. Felvolt háborodva amiért haza mertem jönni a barátomhoz. Később Elena is felhívott, kedvesen megkérdezte hogy milyen volt a verseny, majd elmesélte, hogy Aidan volt otthon. Hogy teljesen ledöbbent amikor az anyja szembesítette vele, hogy mennyit dolgoztam a muffin tortával, illetve hogy dühösen távozott amikor megtudta, hogy hazajöttem Chad versenyére. Egyszerűen figyelmen kívül hagytam az összes üzenetét. Haragudtam rá a pénteki miatt, de az üzeneteivel is csak azt érte el, hogy még dühösebb legyek. Bár egy valamiben igaza volt, hogy döntsek végre. Hát én döntöttem. De nem miatta, hanem Chad és magam miatt. Mert így volt helyes. Anya persze eléggé kiakadt, amikor a verseny után haza értem és közöltem vele a tényeket. Ledöbbent és nem értette az egészet, de végül elfogadta vagy csak egyszerűen beletörődött. Chad-el megbeszéltük, hogy barátok maradunk, de mind a kettőnknek kell egy kis idő, így inkább nem keressük egymást. Vasárnap reggel, amíg anya boltba ment felhívtam Shara-t és mindent elmeséltem neki. Aidan-t és a szakítást is. Szükségem volt a támogatására, amit ő kérés nélkül meg is adott. Biztosított róla, hogy helyes döntést hoztam és jó barát módjára mindennek elhordta Aidan-t. Ebéd után indultam haza, otthon aztán apát is beavattam a szakításba, amivel teljesen egyet is értett. Tartóztatta magát, de láttam rajta a megkönnyebbülést és az örömöt. Este pedig direkt égve hagytam a lámpámat, abban bízva, hogy ezzel majd elijesztem Aidant, ha felbukkanna és végülis sikerrel is jártam. Bár abban nem voltam biztos, hogy a lámpa miatt nem jött vagy eszébe se volt, hogy újra mellém feküdjön. Ma pedig mindent megtettem, hogy elkerüljem őt. Olyan ruhadarabokat vettem fel amikben még nem láthatott és kissé eltért az én stílusomtól. Azokat használtam amiket Elena és apa vásároltak nekem. A folyosón beleolvadtam a diáktömegbe, rejtőzködtem és megpróbáltam láthatatlannak tűnni. Végül az önismereti órát is kihagytam és inkább haza mentem. Egészen korán volt, így még apáék sem voltak itthon. Élveztem, hogy egy kicsit egyedül lehetek. Végig lapoztam a közösségi médiákat, és egyszerűen csak elütöttem az időt, egészen addig amíg ki nem vágódott a szobaajtóm. Rémülten pattantam fel az ágyról, a telefonomat leejtve, amikor Aidan lépett be dühös tekintettel. 

- Mi a fenét képzelsz magadról?! - kiáltottam rá, még mindig az ijedtség hatása alatt. 

- Egy üzenetemre se válaszoltál. - pillantott rám vádlón.

- Nem gondoltál rá, hogy talán nem véletlenül? - a rémületet lassan kezdte átvenni a düh. 

- Az idióta önismereti órára se jöttél be! - kiabálta. 

- Oh, feltűnt? - játszottam a megdöbbentet. 

- A bulimra se jöttél el! 

- A bulidra?! Az nem a te bulid volt! Fogadok, hogy az ottlévők háromnegyede azt sem tudta, hogy ki az ünnepelt. Csak egy újabb lehetőség volt az ivásra. És te inkább töltötted idegenek között a születésnapodat, mint a saját anyáddal vagy velem! 

- Veled is ünnepelhettem volna, ha eljössz! 

- Most nem rólam van szó! Megbántottad Elenát és fájdalmat okoztál neki! Tudod te mennyire várta, hogy együtt lehessen veled egy kicsit? - csak ekkor tűnt fel, hogy én is felemeltem a hangomat idő közben. 

- Ne keverd ebbe bele az anyámat! - bökött felém. - Inkább hazamentél az idióta Charlie-hoz, hogy könnyíts a lelkiismereteden, minthogy csatlakoztál volna hozzánk a bulin. 

- Meg se hívtak arra a rohadt bulira! - kiabálom széttárva a karjaimat. 

- De haza mentél hozzá! - kiabálja vissza teljesen felháborodva.