Complicated

»Part 8«

- Annyira sajnálom, hogy nem lehettem ott. - rajzolgattam át a takarómon a mintákat, miközben Chad-el beszéltem telefonon. Amint felértem a szobámba egyből felhívtam. Szükségem volt a hangjára, hogy kiverhessem a fejemből Aidant, de még így is nehezen ment. 

- Ugyan már. Az egyetem most sokkal fontosabb. Nem ez volt az első versenyem és nem is az utolsó. - magyarázta kedves hangon. Chad versenyszerűen futott, már évek óta. Tegnap volt neki egy versenye, amit meg is nyert. Mivel amióta együtt vagyunk minden versenyén ott voltam, most bűntudatom volt. - És egyébként is a szüleim felvették videóra. Ha haza jössz, majd megnézhetjük. 

- Jól van. - mosolyodtam el. - Olyan furcsa ez az egész. Az, hogy nem találkozunk minden nap és nem is beszélünk. Tudom, hogy még csak egy hete vagyok itt, de minden annyira más.

- Tudom. - sóhajtotta. - Nagyon hiányzol. 

- Te is hiányzol nekem. Jó lenne, ha te is itt lennél. Akkor talán nem lennék ennyire elveszve. - nevettem fel halkan. 

- Azt hittem találtál barátokat. 

- Van néhány arc akikkel az egyetem után össze szoktunk ülni egy kávézóban, de nem nevezném őket barátoknak. Nagyon sok mindenben eltérő véleményen vagyunk. Kedvesek meg minden, de úgy érzem nem tartozunk egy súlycsoportba. Jókat szoktunk beszélgetni, meg nevetni, de valójában nem is érdekli őket, hogy ki is vagyok én úgy igazából. 

- Akkor miért nem próbálsz más barátokat szerezni? 

- Te is nagyon jól tudod, hogy nem vagyok nagy társasági lény. Az ismerkedés nem az én terepem, de próbálok nyitottabb lenni. 

- Helyes. És a város, hogy tetszik? Felfedezted már a környéket? 

- Nem volt még túl sok időm rá, de van, hogy az órák után sétálgatok egy kicsit. A kávézó ahová Aváékkal járunk nagyon jó. És itt nem messze apáéktól van egy szuper fánk bolt. Egy igazi édesség mennyország. - kuncogtam. - Apa holnap nem dolgozik. Megígérte, hogy majd mutat pár jó helyet.

- Na, és hogy jössz ki a mostoháddal? 

- Elena nem a mostohám! - mordultam fel. - Csak apa barátnője. 

- Jól van. Nem kell egyből leharapnod a fejemet. Csak érdeklődtem. 

- Sajnálom, csak nem szeretem, ha a mostohámnak hívják. - sóhajtottam hátradőlve az ágyamon. - Egyébként kedves. Nagyon próbálkozik, de én még nem tudtam felé nyitni. Esküszöm neked, ha nem az apám élettársa lenne imádnám őt. De így csak azt látom benne, aki anya helyébe akar lépni. 

- Megértem, hogy így érzel. Egy idő után, majd biztosan könnyebb lesz elfogadnod. 

- Talán. - dörzsöltem meg a szememet, majd az íróasztalomra pillantottam ahol ott hevert az a könyv amit a héten kaptam a nőtől. Egy erotikus jellegű könyv volt, amit szerettem volna megszerezni. Elena pont látta amikor a telefonomon azt kerestem, hogy hol és mennyiért tudnám beszerezni. Másnap amikor haza értem az egyetemről Elena bejött a szobámba és átadta. Eléggé kínosan éreztem magamat, amiért az apám barátnője egy erotikus könyvet vett nekem, de viccesen megjegyezte, hogy ha kiolvastam akkor neki is kölcsön adhatnám. Aztán még hozzá tette, hogy apának el ne mondjam. Kedves gesztus volt tőle. Ma reggel fejeztem be a könyvet. Miután Elena haza ért majd szeretném neki oda adni. A beállt csendből Chad torok köszörülése rángatott ki. 

- És mi a helyzet a punkkal? Tényleg nem szokott haza járni? 

- Aidanre gondolsz? - döbbentem meg. - Ő nem is punk. - nevettem fel, de amikor rájöttem, hogy a leglényegtelenebb dolgot ragadtam ki a kérdésből, köhintve felültem. - Nem szokott haza járni, csak ma volt. Haza hozta a szennyesét kimosatni. Ennyi.