Complicated

»Part 3«

- Nem értem miért kellett így elrohannod. Oda kellett volna figyelned! Mi van, ha... - amióta rátaláltam a kísérőimre, anya folyamatosan mondja. Chad együtt érzően rám mosolygott és megszorította a kezemet mielőtt beszálltunk volna az autóba.
- Anya. - sóhajtottam fáradtan. - Nem értem most miért vagy ennyire kiakadva. Nem lehetne, hogy inkább másról beszéljünk? - pillantottam rá könyörögve. Anya vett egy mély levegőt aztán pedig a megnyitón elhangzottakról kezdett el beszélni. Bár én egészen más témára gondoltam mégis egészen addig a megnyitóról beszélt amíg be nem kanyarodtunk az apám háza előtt lévő felhajtóra.
- Milyen jól megy valakinek. - morogta az orra alatt. Inkább úgy tettem mintha meg sem hallottam volna. Az apám háza tényleg nagyobb és sokkal modernebb volt mint a miénk, de mivel egyszer-kétszer már jártam itt, annyira nem lepett meg.
Még ki sem szálltunk az autóból, amikor apa lépett ki a bejárati ajtón és egy óriási mosollyal az arcán közeledett felénk. Fiatalabbnak nézett ki mint ahány éves, úgy tűnt fogyott. Valószínűleg sportol is valamit, mert nagyon jól tartja magát. Mire az autóhoz ért én is kiszálltam.
- Szia maszat! - ölelt magához én pedig mint egy kislány hozzá bújtam és az ölelésébe olvadtam. Hiányzott, jobban mint gondoltam. - Örülök, hogy itt vagy! Milyen volt a megnyitó? - nyomott egy puszit a hajamba.
- Unalmas és hosszú. - motyogtam majd mosolyogva elhúzódtam tőle amikor hallottam, hogy anyáék is kiszálltak.
- Szia Chad! - nyújtott mogorván kezet a barátomnak. - Amelia. Örülök, hogy látlak. - eresztett meg anya felé egy mosolyt.
- Bárcsak én is ezt mondhatnám. - morogta anya.
- Segítek bevinni a cuccaidat. Elena éppen a vacsorát készíti. Már nagyon vártunk téged. - mosolygott rám. Viszonoztam a kedves gesztust aztán megvártam amíg a két férfi kiveszi a csomagjaimat és apa után mentünk a házba. Anya zárta a sort, ő jött mögöttem és mindent alaposan szemügyre vett.
- Sziasztok! - lépett ki a konyhából Elena, arcán egy ragyogó mosollyal. - Már nagyon vártuk, hogy megérkezzetek! - Elena, apám élettársa. Egy hihetetlenül energikus és kedves nő. Ha nem az apám barátnője lenne, akkor biztosan kedvelném, de így nem érzek iránta mást csak ellenszenvet, ami miatt iszonyú bűntudatom van, mégsem tudok ellene semmit tenni. Chad illemtudóan köszöntötte a nőt, én megeresztettem felé egy gyenge mosolyt, anya pedig mogorván végig nézett rajta.
- Megmutatom a szobádat. Egy kicsit átalakítottuk. - jegyezte meg apa, hogy megtörje a kínos pillanatot. Tekintetemet elszakítottam a csalódottan mosolygó nőről és apáék után mentem az emeletre.
Az én szobámat a folyosó jobb oldalán lévő második ajtó rejtette. Az első a fürdőbe vezetett. Az én szobámmal szemben is volt egy ajtó, ahol még sosem jártam. Egy belépni tilos tábla díszelgett rajta, azt hiszem a legutóbb apa azt mondta, hogy Elena fiának a szobája, de a srác nem sűrűn van itt. Akkor amikor itt jártam még nem volt rajta a tábla.
- Remélem tetszik. Próbáltuk az ízlésed szerint kialakítani. - nyitott be apa a jelenlegi szobámba és előre engedett. A szobában a szürke, a fehér és a halvány lila színek uralkodtak.
- Magatokra hagylak egy kicsit titeket nyugo... - kezdte apa, de a mondandóját félbeszakította, amikor a szemben lévő ajtó kicsapódott. Egy magas, talpig feketébe öltözött pasi lépett ki rajta. Egy pillanatra megtorpant amikor meglátott minket. Fekete haja kócosan meredezett a feje tetején, fekete pólója láttatni engedte a karján lévő tetoválásokat. Alsó ajkának jobb sarkában egy fekete fém karika ült és a bal szemöldökében is volt egy piercing. Szemeit végig futtatta a kis társaságunkon végül megakadt rajtam a tekintete. Lassan végig mért, majd csak egymás szemeibe bámultunk és képtelen voltam elszakítani tőle a pillantásomat. Fogvatartott a zöld tekintete és nem engedett. Elképesztően helyes volt, markáns állával és izmos vállaival. A hasamban valami mocorogni kezdett a szívem pedig kihagyott néhány ütemet, majd sebes vágtába kezdett. Úgy éreztem, mintha egy vékony elektromos huzal lett volna közöttünk. Az egész testemben végig cikázott ez a kis áramcsapás és kellemesen bizseregni kezdett tőle a bőröm. A szám kiszáradt, mintha napok óta nem ittam volna. Úgy éreztem, hogy a szomjúságomat és ezt a kellemes bizsergést a testemben, csak ez az őrülten jóképű idegen tudná megszüntetni. Sohasem éreztem még ilyesmit. Egyszerre volt kellemes és elviselhetetlen. Nem tudom mennyi ideig állhattunk így, talán pár másodperc volt, de az is lehet, hogy már hosszú percek óta álltunk így amikor ő törte meg a szemkontaktus és a szobája ajtaját becsapva maga mögött, szó nélkül letrappolt a lépcsőn. Mint akit üldöznek, olyan gyorsan távozott. Már csak akkor eszméltem fel, amikor a bejárati ajtó is becsapódott és Chad a könyökével oldalba bökött. Gyorsan pislogtam párat és enyhén megráztam a fejemet, hogy visszatérjek a jelenbe. Mégis mi a franc volt ez? 
- ...ak ritkán van itt. - hallottam meg apa hangját mire rá pillantottam.
- Ki volt ez? - érdeklődtem, hangom sokkal rekedtebb és halkabb volt, mint azt gondoltam ezért gyorsan megköszörültem a toromat és benedvesítettem kiszáradt ajkaimat. Mind értetlen pillantással néztek rám. - Mi az?
- Most mondtam. Elena fia, Aidan. De nem kell aggódnotok, mert nem itt lakik, hanem a kollégiumban. Nagyon ritka, ha eljön hozzánk. Most is csak pár ruháért ugrott be. - magyarázta apa, a szemöldökét összevonva. Szemei kissé összeszűkültek és gyanúsan figyelt néhány pillanatig, majd vonásai kisimultak. - De most hagylak titeket. Nézzétek meg a szobát. Ha bármire szükségetek lenne odalent leszek. - mosolygott rám apa, majd hátat fordított nekünk. Lassan beléptem a szobámba és jobban körülnéztem.
- Nem tetszik nekem ez az alak. - jegyezte meg egyszerre anya és Chad.
- Miért? Mi bajotok van apával? - néztem rájuk felháborodva.
- A mostohatestvéredről beszéltünk. - közölte Chad, anya pedig bólintott.
- Most mondta apa, hogy nem itt lakik. És lehet, hogy jó fej.
- Nem szeretném, ha a közelébe mennél. El sem hiszem, hogy az apád beengedi ebbe a házba. A biztonság kedvéért zárd a szobádat. És kerüld el messziről. Talán mégis csak kollégiumba kellett volna menned.