Complicated

»Part 51«

Az öltözőből kilépve azonnal Aidan-t pillantom meg a szemközti falnál támaszkodva. Egy egyszerű szürke pólót visel és a csomagtartójában talált fekete rövid sportnadrágot. Dühítő, hogy bármit is vesz fel, mindenben elképesztően jól néz ki. Inkább nem is akarom tudni én hogy mutathatok mellette az egyszerű fekete jóga nadrágomban és a bő fehér pólóban amin csak egy felirat díszeleg, "Powerful". Unalmas. Talán nem ártana beszereznem néhány dögösebb edzős cuccot.

- Mivel szeretnél kezdeni? - ugraszt ki merengésemből, miután észrevesz. Ellöki magát a faltól és elindulunk a terem felé.

- Arra gondoltam ma biciklizni fogok. - felelem. - Te pedig mondjuk csinálhatnál néhány fekve nyomást. - vetem fel az ötletet.

- Miért pont fekvenyomást? - lépked szorosan mögöttem a gépek között.

- A biciklikről pont jó rálátás nyílik a fekpadokra. - mosolyodom el, az említett edzőgép felé mutatva.

- Ha stírölni akarsz csak szólj. Egy szavadba kerül. - hangján kihallom, hogy ő is mosolyog. A kezemet megragadva megfordít majd magához húz. - Csinálhatnál egy kis fenék edzést. Csakhogy nekem is jó kilátásom legyen. - szabad kezét szemtelenül a fenekemre simítja, miközben kaján mosolyra húzza ajkait.

- A biciklizés arra is jó hatással van. Jól átmozgat.

- Tudok sokkal élvezetesebb mozgásformákat is, amik jól átmozgatnak. - húz még közelebb magához.

- Hátrébb az agarakkal nagyfiú! - kissé eltolom magamtól a mellkasának nyomva tenyeremet. - Lassan haladunk, emlékszel?

- Attól még fantáziálni lehet. - szemeimet forgatva elmosolyodom aztán felpipiskedve egy rövid csókot nyomok ajkaira.

- Később találkozunk. - a szobabiciklik irányába fordulok, de alig teszek meg egy lépést, amikor tenyere a fenekemen csattan. Kissé megugrom a váratlan cselekedetén, majd szúrós tekintettel pillantok rá vissza a vállam felett, bár nem mintha meghatná. Elégedetten vigyorog. Mivel én sem tudom vissza fogni a mosolyomat, így még azelőtt, hogy megláthatná vissza fordulok és tovább lépkedek a célom felé. Mielőtt elkezdeném az edzést izzítom az airpods-om és elindítok a telefonomon egy edzéshez készített lejátszási listát. A szobabiciklire felpattanva valóban tökéletes kilátásom nyílik a fekpadokra, melyek egyike mellett éppen Aidan nyújt. Most komolyan, ennél több motiváció nem is kell az edzéshez. Jó zenék, és tökéletes rálátás egy dögös pasira. Bár lassan akartam kezdeni, hamar felveszek egy gyors tempót, mintha csak egyenesen Aidan-hez szeretnék tekerni. Figyelem, ahogy felrakja a súlyokot, majd a padra fekve elhelyezkedik és elkezdi megemelni a súlyokat. Nem vagyok hozzá túl közel, de azért túl messze sem. Ebből a távolságból pont jól látom, ahogy az izmok megfeszülnek a karján a súlyzó emelése közben. Magamban számolom, hányszor emeli meg a súlyzót. Tíz után leteszi, felül, megnyújtja karizmait aztán újabb súlyokat tesz fel, hogy azokat is kinyomja néhányszor. Amikor már sokadjára emeli meg a súlyzót, egy pillanatra leáll a mellkasa felett. Hirtelen félelem önt el, hogy magára ejti a nagy súlyt, de végül lassan újra megemeli és vissza illeszti a helyére. Felül, majd megnyújtja izmait és átlép a döntött padhoz, ahol egykezes súlyzókra vált. Olykor felém pillant, kacsint egyet, nem sokkal később csatlakozik mellé egy másik pasi akivel vált néhány szót. Miközben őt figyelem fel sem tűnik mennyire ég a combom attól a gyors tempótól, amit éppen diktálok. Egyszerűen belefeledkezem a bámulásába és csak legeltetem rajta a tekintetemet. Míg ő az egy órában 4-5 gépet is használ én mindvégig a biciklin maradok. Néha lassítok, aztán amikor felém kacsint akaratlanul is gyorsítani kezdek. Már félig halottnak érzem magamat, amikor feláll a pec-deck gépről és egyszerűen lekapja magáról a pólóját. Az izmai táncolnak a bőre alatt, ahogy megtörli izzadt testét az anyaggal. Felém pillant, arcán mosoly játszik, lassan elindul felém. Tekintetemmel minden mozdulatát végig követem egészen addig amíg mellém nem ér. Ekkor kiveszem a fülemből a fülhallgatókat és lassítani kezdek.