Complicated

»Part 11«

Fejemben egyre csak Mike szavai visszhangoztak. Tudtam, hogy igaza van valami mégis meggátolt abban, hogy józanul gondolkozzam. Pedig esküszöm, hogy próbálkoztam, de ha Ő szóba került, akkor az eszem helyett a testem és a hevesen zakatoló szívem vette át az irányítást. Nem is gondolkodtam, a szavak csak egyszerűen legördültek ajkaimról. Amíg meg nem hallottam saját mondandómat fel sem fogtam, hogy mit is mondok. De mégsem a szavaim voltak amik a leginkább megleptek, hanem a testemben uralkodó érzések. Az a határozottság és magabiztosság, amivel védeni próbáltam őt is és magamat is. Egyszerre utáltam és imádtam ezeket az érzéseket. Utáltam, mert nem volt helyes és imádtam, mert valami olyasmit tapasztaltam amit ezelőtt még soha sem.  Jó volt addig amíg éreztem, aztán rossz volt az utána következő bűntudat miatt. Nem lett volna szabad így éreznem. Számomra ezek az érzések Ő felé több okból kifolyólag is tiltottak voltak, mégsem tudtam változtatni rajtuk. Ezért is határoztam úgy, hogy lesz ami lesz. Kerül amibe kerül, de távol fogom magamat tartani tőle és nem engedek a kísérésnek. Bár ezt egy héttel ezelőtt is megfogadtam, most Mike szavai csak megerősítettek ebben az állításban.

Reggel amikor a megszokott időben találkoztunk Mike-al a kávézóban, ő meglepően távolságtartó volt és csendes. Nem igazán értettem mi üthetett belé. Általában én voltam az aki reggelente csak hümmögött és szűkszavúan válaszolgatott ő pedig az aki folyamatosan beszélt. Azt gondoltam esetleg rosszul aludt vagy össze veszett a barátnőjével. Bár csak egy hete ismertük egymást aggódtam a hirtelen jött komorsága miatt.

- Történt valami Mike? Nagyon szótlan vagy. - jegyeztem meg a szemem sarkából rápillantva, ujjammal a poharam szélén körözve, miközben ő kifizette a saját kávéját.

- Csak képtelen vagyok felfogni a történteket. - értetlenül pillantottam fel rá, de ahelyett, hogy ezt bővebben kifejtette volna a pultnál hagyva engem leült egy üres asztalhoz. Rémülten néztem ahogy a poharát forgatja lassan az asztalon. Minden megfordult a fejemben a mondata hallatán, az igazság viszont egy pillanatra sem vetődött fel bennem. 

- Mike, kezdesz megijeszteni. Lucy-val történt valami? - ültem le vele szemben, mire ő a barátnőjének említésére hevesen megrázta a fejét.

- Dehogyis! Én rólad beszélek. - pillantott fel rám. Most már tényleg semmit nem értettem, ez pedig valószínűleg az arcomra is kiülhetett, mert Mike magyarázkodni kezdett. - Egyszerűen nem értem, hogy azok után amit én meséltem neked, meg Colton, hogyan tudtál Collins egyetlen szavára ugrani. 

- Várj! Mi van? - döbbentem le.

- Már a legelső találkozásunknál figyelmeztettelek rá, hogy milyen Collins és, hogy tartsd magadat távol tőle. Persze nem kell azt csinálnod amit mondok, ez csak egy tanács volt. De amit Colton mondott... Ráadásul barátod is van akit állítólag szeretsz és...

- Nem csak állítólag szeretem. Mike neked tényleg nem tűnt fel, hogy ez a Colton milyen egy kétszínű alak? Az, hogy az állítólagos legjobb barátját rossz fényben tünteti fel, majd amikor megjelenik úgy vigyorog rá, mintha semmi nem történt volna, nem furcsa neked? Ráadásul hogy jön ide Chad? Köztem és Aidan között semmi olyan nem történt amire esetleg te vagy más gondol. Sosem lennék képes megcsalni a barátomat!

- És szerinted ez Collinst érdekli? - horkantott fel, mire bennem valami elpattant és dühösen meredtem Mike szemeibe. 

- Egy ujjal sem érne hozzám, nem hogy lefektessen. Ráadásul a lányok akik Aidannel lefekszenek saját maguk döntése. Akkor is, ha van barátjuk és akkor is, ha nincsen. Nehogy már azért is Aidan legyen a felelős, hogy más megcsalja a barátját. Fogadok Aidan egyik egy éjszakás játékszeréről sem tud semmit, tehát az már a lány hibája, ha bele megy a játékba. Mindenki tisztában van azzal a ténnyel ezen a kibaszott egyetemen, hogy Aidan egy lánnyal sem fekszik le többször. Tehát azaz ő bajuk, ha még így is belemennek a dologba!