Complicated

Part 54

Szemem sarkából rápillantok, ellenőrizve a jelenlegi állapotát, majd újra az utat figyelem. Feszít a szótlanság. Dühít, hogy nem tudok semmi megnyugtató dolgot mondani anélkül, hogy az nem lenne túl elcsépelt vagy klisés. A GPS-re pillantok ellenőrizve, hogy jó irányba haladok-e, pedig tisztában vagyok vele, hogy így van. Ujjaim idegesen feszülnek a kormányon. 

- Két perc és ott vagyunk. - tájékoztatom, mire ő csak némán bólint. Mély levegőt vesz, ujjait idegesen tördeli. - Bárcsak tudnék valahogy segíteni. - pillantok rá újra a piros lámpánál megállva. 

- Ne hülyéskedj Ella! Már így is nagyon sokat segítesz. - kapja rám barna tekintetét. - Nem vagyok benne biztos, hogy nélküled lenne elég bátorságom hozzá. - rámosolygok abban reménykedve ezzel adhatok neki némi erőt. A lámpa zöldre vált, így újra az útra koncentrálok és szabad parkolóhely után kutatok. Leállítom a motort és Sarah felé pillantok. 

- Készen állsz? 

- Nem. De essünk túl rajta. - bólint egyet ezzel kijeletését. Kiszállunk az autóból és a rendelő felé vesszük az irányt. A váróban több nő is jelen van. Különböző korúak, különböző nagyságú pocakkal. Sarah egy pillanatra megtorpan amikor megpillantja a várandós nőket. 

- Ott van szabad hely. - suttogom az említett helyek felé mutatva. Némán bólint és lassan elindul. Tekintetét lesüti, senkire sem néz közben. Kényelmesen elhelyezkedem a bőr fotelben és körbe pillantok. Kellemes barackszínűek a falak, várandós anyukákat és újszülött csecsemőket ábrázoló képek díszítik. Itt-ott szórólapok és katalógusok vannak kihelyezve, melyek többsége a várandósságról szól. 

- Ti szeretnétek gyereket Aidan-el? - fordul felém hirtelen Sarah. 

- Öhm, eléggé korai lenne, azt hiszem. - mosolyodom el zavartan. 

- Jó de te szeretnél majd gyereket? 

- Igen. - felelem őszintén. - Amióta az eszemet tudom, erre vágyom. Viszont Aidan nem akar gyereket. - motyogom tekintetemet az egyik újszülött képére vezetve. 

- Honnan tudod, hogy nem szeretne? 

- Ő maga mondta. Egyszer szóba került köztünk a téma. 

- Én már egy éve járok Ash-el, de még sohasem merült fel közöttünk ez a téma. - nyögi kétségbeesetten. - Mit tennél a helyemben Ella? Ha te és Aidan lennétek ebben a helyzetbe. 

- Azt hiszem először igencsak bepánikolnék, hogy szűzen estem teherbe. - próbálom oldani a feszültséget viccelődve, de csak egy unott pillantást kapok válaszul. - Azt hiszem nagyon örülnék neki, de közben rettegnék is. Főleg azért, mert tudom, Aidan nem akar gyereket. Egyiküket sem szeretném elveszíteni. Se a babát, se Aidant. 

- És, ha Aidan nem szeretné? Ha választás elé állítana? Melyiküket választanád? - egy pillanatra elgondolkodom mi lenne most a legmegfelelőbb válasz, de végül úgy döntök őszinte leszek. 

- Nem lennék képes bántani egy ártatlan pici életet, aki semmiről sem tehet. Belepusztulnék, ha elvenném az esélyt a gyerekemtől. - Sarah elgondolkodik a válaszomon, tekintetével a többi kismamát kémleli. - Ez az én álláspontom Sarah. Bárhogy is döntesz majd, bármi is legyen ezután, itt leszek. És tiszteletben tartom a döntésedet. 

- Tényleg nagyon jó barát vagy Ella! - pillant rám hálásan, majd átölel. 

- Próbálkozom. - mosolyodom el. - Képzeld, nem is meséltem neked, hogy vasárnap milyen meglepetés várt. - kapom elő táskámból a telefonomat figyelem elterelésként. Kíváncsian közelebb hajol. - A múlthéten volt egy fura álmom amit elmeséltem Aidan-nek. A lényeg az volt, hogy kaptam tőle egy nagy csokor virágot, amiből kiugrott egy rózsaszín mókus, egyenesen az arcomba.