Complicated

Part 64

Megborzongva dörzsölöm össze kezeimet, ahogy végre becsukom magam mögött az ajtót. A lábaim körül szinte azonnal tócsa keletkezik, ahogy a csizmámon lévő maradék hó olvadásnak kezd a melegben. Lekapom a sapkát a fejemről, a mozdulat során pedig újabb hódarabok hullanak a földre, a kabátomról szintén. 

- Szia! Hogy sikerült a vizsga? - hangzik fel mögöttem az ismerős férfi hang, mire azonnal felé fordítom a fejem a csizmám levétele közben. 

- Megvan! - mosolyodom el azonnal izgatottan. - Tök jó tételt húztam, sok mindent tudtam róla mondani. Megkaptam rá az ötöst. - felelem büszkén. Apa arcára is egy óriási büszke mosoly kerül. 

- Ügyes vagy, gratulálok! - felém lépve egy puszit nyom a hajamba. Félre teszem az útból a csizmámat, majd fintorogva nézek az átázott zoknimra, amivel sikerült bele lépnem a kialakult tócsába. 

- Hozok egy feltörlőt. - lépek el mellette azonnal a felmosóért sietve. - Elena? - kiáltom vissza a mosókonyhából. 

- Elment a boltba. - hangzik a válasz, amikor leakasztom a helyéről a felmosót és visszasietek a bejárathoz, hogy eltüntethessem a behordott sarat, nehogy valaki elcsússzon rajta. - Átvettem egy csomagodat. - teszi hozzá mellékesen, immár a konyhából. 

- Végre! Biztos a könyveim, amiket rendeltem. - lelkesedem azonnal a gondolatra. Miután végzek a tócsa feltakarításával apa után megyek a konyhába, ahol a pulton egy doboz vár. Azonnal oda lépek és a címkét meglátva azonnal tudom, hogy valóban a megrendelt könyvek érkeztek meg. 

- Elena kapott egy gyorshajtási bírságot. Nem tudod, hogy lehetséges ez? - dörmögi a kávéját készítve, mire én azonnal behúzom a nyakamat. 

- Igen, bocsi. Kifizetem! - a kávéját kevergetve fordul felém. 

- Megérte? - tekintete fürkészőn vizslat. Mintha nem érteném hogy miről beszél, vissza kérdezek. - Megérte a gyorshajtás azért a részeges barátodért? - az arckifejezése komoly marad és a tekintetét látva pontosan tudom, hogy most egyáltalán nem akar viccelődni. 

- Igen. - felelem határozottan a szemeibe nézve. - Megérte. - szemei kissé összeszűkülnek ahogy megpróbál olvasni belőlem, én pedig tartom a szemkontaktust. Néhány pillanattal később alig észrevehetően biccent egyet.

- Ez az első büntetésed, kifizetem én. -enyhül meg. - De! - emeli fel a mutatóujját jelezve, hogy ezzel még nem fejezte be. - Ha még egyszer előfordul, azt már a te pénztárcád fogja bánni. 

- Oké. - bólintok. - Köszönöm. - teszem hozzá elkapva róla a tekintetemet. Inkább a pulton heverő dobozt vizslatom. 

- Anyádat hívtad már? Az eredmény miatt. 

- Igen. Ahogy végeztem a vizsgával felhívtam. Addig folyamatosan üzenetekkel bombázott. - teszem hozzá elmosolyodva. 

- Hány vizsgád lesz még?  

- Holnap lesz egy. Utána jövőhéten lesz hétfőn kettő, kedden egy és szerdán is kettő. Ennyi. Ezzel le is lesz tudva az első félévem és végre lazulhatok egy kicsit. 

- Mintha csak tegnap költöztél volna ide, mégis mintha már legalább egy éve itt lennél. 

- Hogy érted? - pillantok rá kíváncsian. 

- Olyan sokat változtál ez alatt a négy hónap alatt, amit más évek alatt sem. - leül a pult mellé és ráérősen kortyol egyet a kávéjából. - Nyáron ki sem lehetett robbantani a szobádból. Könyörögni kellett, hogy kitedd a lábadat a lakásból! Elzárkóztál, napokig el sem lehetett érni a telefonodon, annyira belemerültél a könyveidbe. - csóválja meg a fejét nem tetszését kifejezve. - Ellökted magadtól a barátaidat, Chad-el is csak azért álltál szóba, mert elment hozzátok. Máskülönben vele sem álltál volna szóba. Az én régi pólóimban járkáltál, könyörgöm. - nevet fel, mire kínosan elmosolyodom. Valóban kisajátítottam apa néhány régi pólóját és a nyár nagy részében ezekben tengettem a mindennapjaimat. Kényelmesek voltak és épp elég bővek ahhoz, hogy eltakarjanak. - És most nézz magadra maszat! - pillant rám lágyan elmosolyodva. - Már nem kell azért könyörögni, hogy kitedd a lábadat a szobádból, eljársz szórakozni. Az első utad már nem egyből haza vezet, ha vége az óráidnak. Barátokat szereztél, végre nyitott vagy a világ felé. És ami a legfontosabb, végre van önbizalmad. Egy pillanat alatt kész nő lett belőled. Egy kitartó, gyönyörű, okos, makacs fiatal nő. - az utolsó jelzőnél mindketten elnevetjük magunkat.