Complicated

»Part 21«

A szobámból kilépve orromat megcsapták a konyhából áradó különböző illatok. Hallottam a  szalonna sercegését, a bögrék koccanását és a rádióból szóló halk zenét, melyre anya dúdolt. Elmosolyodva dörzsöltem meg fáradt szemeimet, melyeket most még bántott az éles fény. Túl fárad voltam még én ehhez a sok fényhez. Ásítva nyújtózkodtam egy nagyot, csontjaimat kiroppantva, miközben beléptem a konyhába. 

- Jó reggelt! - köszöntött anya vidáman, mire én nem túl illendően visszamorogtam neki az étkezőasztalhoz leülve. - Hogy aludtál? Sokáig fent voltál még az éjjel? - fordult vissza a tűzhely felé. 

- Valamikor éjfél után aludtam el. - morogtam kissé rekedtesen. - Még átkellett néznem egy anyagot az egyetemre. - ásítottam egy újabba. Anya közben tányérra szedte a reggelit, majd egy bögre kakaóval társítva letette elém. Már az illatoktól is összefutott a nyál a számban, a látványra pedig a gyomrom is felmordult. Mohón kaptam a forró kakaó után és miután szerencsésen megégettem a nyelvemet inkább az étellel foglalkoztam. - Teljesen elfeküdtem a vállamat. - motyogtam, megmozgatva az említett testrészemet. 

- Chad átjön ebédre? Mert akkor úgy főzök. - vágott bele egy teljesen más témába a kávéját kortyolgatva. Előtte csak két kis pirítós foglalt helyet. El is felejtettem, hogy ő nem igazán szokott reggelizni, ha mégis akkor is csak keveset. Hétköznapokon általában nincsen rá ideje és már annyira hozzászokott ehhez a szervezete, hogy nem is tud enni, csak órákkal ébredés után. 

- Nem tudom. Nem beszéltünk róla. - rántottam meg a vállamat. - De most nem is azért jöttem haza, hogy vele legyek, hanem hozzád. 

- Oh, ugyan már! Hívd át nyugodtan vagy akár el is mehetsz hozzá. - mosolygott rám lelkesen. - Én is voltam szerelmes, tudom hogy szívesebben töltenéd vele az idődet, mint velem. Menjetek el valahová kettesben. - anya olyan magabiztosan és kicsattanó örömmel beszélt, hogy egy pillanatra lefagytam a mozdulataimban és rá pillantottam. Nem volt neki igaza. Egyáltalán nem akartam helyette a barátommal lenni. Anyával szerettem volna tölteni a napot. Nézni ahogyan főz, közben zenéket hallgatni és beszélgetni. Szerettem volna bepótolni az elmúlt heteket és kihasználni még ezt a kis időt, mielőtt vissza mennék Washingtonba. Erre ő most szó szerint elzavar itthonról, ami eléggé rosszul esett. 

- Majd megkérem, hogy jöjjön át ebédre. - böktem ki végül morogva. 

- Összevesztetek? - hangja óvatosan cseng, fejét kissé oldalra billenti és máris kiül a sajnálkozás az arcára annak gondolatára, hogy esetleg összekaptunk valamin.

- Nem. 

- Akkor most mi a bajod? - vádlón összehúzza a szemeit. Mintha csak át akarna látni rajtam és a szavaim mögött megbújó igazságra. 

- Semmi. 

- De jó, hogy veled így lehet beszélgetni. - sóhajtott feszülten. Szó nélkül elfogyasztottam a reggelimet közben pedig végig magamban morgolódtam. Dühös voltam anyára amiért ilyen gyorsan leakart rázni. El is határoztam, hogy ki sem teszem a szobámból a lábamat addig amíg Chad meg nem érkezik. Már ha, eljön ebédre. Így hát a reggelimet elfogyasztva elsőnek a fürdőbe siettem, hogy összeszedhessem magamat utána pedig bezárkóztam a szobámba. Megigazítottam az ágyneműmet, átvettem a pizsamámat aztán pedig küldtem a barátomnak egy üzenetet és válaszoltam Sarah és Ava üzeneteire. Nagy döbbenetemre Ava pár percen belül videóhívást indított, ami azért is volt fura, mert ilyenkor még aludni szokott a buli után. 

- 'Reggelt! - motyogta a kamerába meredve. Úgy tűnt még fel sem kelt teljesen. Az ágyában feküdt, félhomályban. Haja kócos volt, a sminkje elkenődött, tekintete fáradt, arca nyúzott. Egyértelműen most kelt fel és másnapos.