»Part 20«

170 9 0
                                    

Ahogy benedvesíteném ajkaimat megérzem, hogy a szám teljesen száraz, majd ahogy kezdek egyre jobban észhez térni úgy érzem, hogy a szoba kissé forog velem. Mikor megmozdulok fejembe fájdalom hasít és bizony a gyomor égés sem kímél. Nyöszörögve fordulok át egyik oldalamról a másikra, hasamról a hátamra végül kinyitom szemeimet, miután rájövök, hogy már nem fogok tudni vissza aludni. Egy kis ideig csak fekszem és a plafont bámulom, aztán kisebb nagyobb nehézségek árán feltornázom magam ülésbe, hátamat az ágytámlának döntve. Megdörzsölöm szemeimet és az éjjeliszekrény felé fordulok, hogy kezembe vegyem telefonomat, de ekkor olyan dolgokat is meglátok, amik nem voltak ott amikor lefeküdtem. Egy pohár víz és két kis bogyó helyezkedik el a telefonom mellett. Közelebb hajolva rájövök, hogy az egyik bogyó C-vitamin a másik pedig multivitamin. Nem is gondolkodom sokat, egyből beveszem őket és leöblítem a pohár vízzel. Jóleső sóhaj hagyja el ajkaimat, miután a friss víz utolsó cseppjét is lenyelem végül kezembe veszem telefonomat, hogy leellenőrizhessem rajta az időt, viszont amin elsőnek megakad a szemem az egy bejövő üzenet, méghozzá Aidan-től. 

Aidan: Anya menta és gyömbérteája csodákra képes. Ajánlatos megenni azt a tojást amit reggelire készít és a banánt is. Hidd el tudja mit csinál. Vedd be a vitaminokat is és igyál sok vizet. Pár óra alatt túl leszel a nehezén. Kitartást az első igazi másnaposságodhoz! 

Egyszerűen képtelen vagyok visszatartani a mosolygást, mikor rájövök, hogy Aidan mennyire édes is tud lenni, ha akar. Mikor rágondolok reflexből a nyakamhoz kapok és szemeimet lehunyva gondolok vissza arra a pillanatra, amikor magához húzva édesen kínozta nyakam puha bőrét ajkaival. Egyszerre tölt el a gondolat idegességgel, izgatottsággal, melegséggel és szégyennel. Azt gondoltam nem fogok rá emlékezni, de minden egyes pillanatára tisztán emlékszem, ahogy arra is, hogy a karjaiba ájultam el. Elképesztően dühös vagyok magamra, amiért egyáltalán felhoztam előtte ezt az érintés dolgot. Nem szabadott volna megtörténnie, annak ami utána történt. De, ha talán úgy teszünk mintha nem is emlékeznénk rá, akkor az olyan mintha meg sem történt volna. Soha többé nem fogjuk szóba hozni, hiszen ez valamilyen szinten azért mind a kettőnknek eléggé kínos. Főleg, ha arra gondolok ezek után ma még találkozok a barátommal és úgy kell a szemébe néznem, hogy közben tudom bűnös dolgot tettem. Legalábbis hagytam, hogy megtörténjen. Mégis csak ez az egy kép lebeg a szemeim előtt. Ha lehunyom a szemeimet érzem az illatát, érzem az érintését a csuklómon és a derekamon és érzem ajkai finom mozgását a nyakamon. A hatása alá kerültem és egyszerűen csak képtelen vagyok rajta kívül másra gondolni. Magával ragad és nem enged. Bár tudnám, hogy fogok ezek után a barátom és Aidan szemeibe nézni. Mielőtt még jobban elmerülnék a gondolataimban inkább kimászok a meleg takaró alól és pár tiszta ruhadarabbal a fürdőbe sietek. Igaz, hogy hajnalban lezuhanyoztam, de még mindig érzem az alkohol szagát és szükségem van egy frissítő zuhanyra. Na, meg persze egy jó alapos fogmosásra. 

***

- Jó reggelt! - köszöntöm Elenát a konyhába belépve. Megdöbbent, hogy itthon találom, hiszen már rég munkában kéne lennie, ő mégis úgy mosolyog rám, mintha megszokott lenne, hogy szombat délelőtt a konyhában serénykedik. 

- Jó reggelt, édesem! Hogy érzed magadat? 

- Másnaposan. - motyogom kissé rekedt hangon. Talán nem volt olyan jó ötlet a hajnali hidegben egy lenge pólóban, leizzadva parádézni. Bár mentségemre szóljon, akkor nagyon is úgy éreztem, hogy meleg van. 

- Készítettem nektek másnaposság elleni reggelit. Hidd el, jobban fogod magadat érezni tőle. Aidan-nél is mindig bevált. Már, ha nem volt makacs kedvében és meg is ette. - magyarázott szórakozottan. Ez a nő olyan energikus volt és életvidám, hogy az már szó szerint fájt, így másnaposan. - Jól éreztétek magatokat? Minden rendben volt? Édesapád aggódott érted. Főleg miután haza értetek és közölted vele, hogy ne jöjjön ki a szobából. Úgy kellett vissza tartanom. 

ComplicatedWhere stories live. Discover now