Complicated

»Part 9«

Mosolyogva léptem be a konyhába, ahol Elena éppen a reggelit készítette, apa pedig a pultnak támaszkodva figyelte őt a kávéját iszogatva. Amikor beléptem mind a ketten rám kapták a tekintetüket. Elena kedvesen rám mosolygott, apa pedig kissé ingerültnek tűnt. 

- Jó reggelt, Ella! Hogy aludtál? - érdeklődött Elena.

- Köszönöm jól. Minden rendben apa? 

- Persze. Csak nem örülök neki, hogy ez a cirkuszi majom kérdés nélkül beállított. 

- A barátomról beszélsz apa! - morogtam egy pohár gyümölcs levet töltve magamnak. Apa valamiért sosem szimpatizált Chad-el. Szerinte egy piperkőc és egyáltalán nem hozzám való. Amióta együtt vagyok vele, apa azóta ellenzi a dolgot, bár ezt még egyszer sem mondta ki, de tisztán látszik rajta, hogy nem tetszik neki a dolog. Meg is lepett, hogy amikor a szüleimnek elmondtam, hogy barátom van ő volt az aki próbált róla lebeszélni, anya meg majd kiugrott a bőréből. Pedig azt hittem pont fordítva lesz. Apa mindig is engedékenyebb és megértőbb volt velem. Anya viszont mindig kifejezte a nem tetszését és a tudtomra adta, hogy első a tanulás. A fiúk meg ráérnek. Amikor bármi pasis téma felvetődött, ő egyértelműen kinyilvánította, hogy örül annak, hogy nincsen senkim és szeretné, ha minél később lenne. Mégis amikor elmondtam neki, hogy Chad érdeklődik irántam ő volt az aki biztatott, hogy adjak neki esélyt. 

- Szerintem aranyos és kedves fiú. Úgy látom a szándékai is tiszták. Nem értem miért nem kedveled őt, drágám. - kelt  védelmünkre Elena is. 

- Nem Ellához való! Azt sem értem hogyan jöhettek össze. Ellának sosem jöttek be az ilyen srácok. Ennek a gyereknek fingja sincsen az életről! Fogadok egy villanykörtét sem tud kicserélni. Nem is nagyon ért máshoz a rohangáláson kívül. Ráadásul olyan bűz lengi körbe, mintha egy egész parfümöt magára locsolt volna. Okoskodni azt bezzeg tud! Meg olyanokba ütni az orrát ami nem is rá tartozik. - dühöngött apa, majd olyan indulatosan tette le a kávés csészéjét, hogy azon lepődtem meg nem tört el. Elena aggódva pillantott rám, míg én csak álltam lefagyva. Így még sosem mondta ki a véleményét Chad-ről. És talán volt abban igazság amit mondott, mégis rosszul esett, hiszen a barátomról beszélt. 

- Ne aggódj, már délelőtt elindul haza. Nem kell tovább érezned a parfümjét. - morogtam az orrom alatt kifordulva a konyhából. Apa az az ember volt aki sosem rejti véka alá azt amit gondol, de két év alatt mégis ez volt az első alkalom, hogy kimondta a véleményét. Egyszerűen nem értettem mi változott. Miért most mondta ki mindezt. De annak nagyon örültem, hogy Chad nem volt fültanúja az elhangzottaknak. 

- Most miért kellett ilyeneket mondanod? Mégis csak a lányod barátja! Arra nem is gondoltál, hogy a szavaiddal őt is megbántod? - hallottam meg Elena suttogását a hátam mögött. - Elhiszem, hogy nem kedveled. Mégis melyik apa kedveli a lánya barátját? De gondolkodnod kellett volna mielőtt megszólalsz. Szerelmesek és ezt el kéne fogadnod. 

- Hát éppen ez az! Ella nem szerelmes. Ezért sem értem, hogy miért vannak együtt már két éve. Vagy hogy egyáltalán miért jöttek össze. 

- Talán kezd kialudni a kezdeti fellángolás. 

- Sosem volt fellángolás. Ella részéről legalábbis biztos! - közölte apa határozottan. Némán felkocogtam az emeletre és azt tervezem, hogy egész napra a szobámba zárkózom, de az emeletre érve Chad-be botlottam. Éppen akkor lépett ki a fürdőszobából és mosolyogva nézett rám. Tegnap este nagyon sokáig beszélgettünk. Már éjfél is rég elmúlt amikor Chad elvonult a vendégszobába aludni, de úgy nézett ki, mint aki legalább kilenc órát aludt.

- Minden rendben? Zaklatottnak tűnsz. - lépett hozzám közelebb az arcomat vizslatva. 

- Persze, minden rendben. Csak egy kicsit elkalandoztam. - erőltettem magamra egy mosolyt. - A reggeli mindjárt kész van. Menj le nyugodtan. Én is mindjárt megyek csak még el kell intéznem valamit. - mutattam a szobám felé, mire ő bólintott, majd szó nélkül elindult a lépcső felé én pedig végre magamra csukhattam az ajtót.