Döbbenten figyeltem a mogorva srácot, aki szikrázó tekintettel figyelt engem, a mellkasa előtt karba font kezekkel. Hát az már biztos, hogy nagyon nem örült a jelenlétemnek. Egy lépést hátráltam tőle, a könyvet pedig - anélkül, hogy átgondoltam volna mit csinálok - a mellkasomhoz szorítottam. Gyorsan pislogtam párat, a szemem ide-oda cikázott zavaromban. Nem mertem hosszabb ideig az arcán felejteni a tekintetemet. Iszonyatosan zavarban voltam és hogy őszinte legyek kissé össze is voltam zavarodva.
- Odalent leöntöttek valami alkohollal ezért feljöttem megkeresni a fürdőt, hogy lemoshassam magamról, de aztán kezdtem rosszul érezni magamat. Az utolsó próbálkozásra sikerült megtalálnom a fürdőt, de amikor kijöttem sikerült nekicsapnom az ajtót annak a Colton nevű srácnak. Észrevette, hogy nem vagyok túl jól és behozott ide, aztán azt mondta nyugodtan pihenjek egy kicsit és majd, ha jobban leszek menjek le. Aztán már el is tűnt én meg megláttam ezt a sok könyvet és gondoltam megnézem őket, és akkor megtaláltam ezt. - emeltem fel a kezemben tartott regényt. - Imádom ezt a könyvet! Ez a kedvencem és gondoltam beleolvasok egy kicsit. Pont arra gondoltam, hogy lehet megvárom a szoba tulajdonosát, mert annyi klassz könyve van és biztosan jóban lennénk majd. De aztán eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy örülne neki, ha egy idegent találna a szobájában aki a cuccait fogdossa, amikor megszólaltál. De mindegy is, mert te úgysem akarsz majd a barátom lenni. - sóhajtottam fel, majd amikor végre a tekintetem megállapodott az arcán rájöttem, hogy túl sok információt árultam el túl rövid idő alatt. Aidan arca döbbent volt és kissé zavarodottan pislogott rám, de végül újra mogorva lett az arckifejezése. Amikor szóra nyitotta az ajkait, megijedtem és inkább újra beszélni kezdtem. - Nem is tudtam, hogy diákszövetséges vagy. Igazából nem is gondoltam volna rólad. Meg nem is igazán értem. Bár, ha jobban belegondolok akkor, de. Tökre átérzem, amiért nem akarsz a szüleinkkel együtt élni. Gondolom nem bírod az apámat. Én se az anyádat. Mondjuk nem is ismerem. Csak tudod a tény, hogy ő és az apám, érted. Olyan fura, mert ennek nem így ké...
- Befognád végre?! A felét nem is értettem annak amit mondtál.
- Bocsi, csak akkor hadarok és csak akkor beszélek ennyit, ha iszok. Egyébként csendes vagyok. Nem szoktam sokat beszélni.
- Elég! - nézett rám szúrós tekintettel, majd elém lépdelve kivette a kezemből a könyvet és visszatette a polcra. - Nem ajánlom, hogy eljárjon a szád bárkinek is az anyámról és az apádról. - pillantott rám vissza fenyegetően, mire belőlem egy jóízű kacaj szakadt fel.
- Már bocsi, de a fene se akarja, hogy bárki tudomást szerezzen arról, hogy mostohatestvérek vagyunk vagy mi a fene. Elég rossz fényt vetne rám, ha kiderülne, hogy bármiféle kapcsoltban állok veled.
- Mi van? Ezt meg hogy érted? - dühösen pillantott a szemeimbe. Ki gondolta volna, hogy amikor dühös ennyire jól néz ki? Nem törődöm stílusban megrántottam a vállamat és leültem az ágyára.
- Nem tudom miért mondtam ezt. - sóhajtottam, majd a takarón lévő gyűrődéseket kezdtem el kisimítani, ugyanis valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag ez most nagyon idegesített. Minden figyelmemet a takaró kisimítására irányítottam, jobban összpontosítottam erre, mint bármelyik vizsgámra.
- Hát ez klassz. - mormogta Aidan, míg én újra körbepillantottam a szobán. Hát mit, ne mondjak, eléggé kupis volt. Ruhák szanaszét, üres chipses zacskók, pizzás dobozok és üdítős üvegek. Papírok összegyűrve, lapok eltépkedve. Nem egy rendmániás, az biztos. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam az ágyról, majd összekapkodtam a földön heverő szemeteket.
- Most meg mit csinálsz?
- Kidobom a szemetet. Remélem nem bánod, ha csinálok itt egy kis rendet.
YOU ARE READING
Complicated
Romance"Egyetlen apró csókból ezer lehet, Egyetlen érintés, és én kész vagyok. Nem ízelítőt akarok, hanem az egészet..." Az elsőéves egyetemista, A R I E L L A W O O D Washingtonba költözik édesapjához és élettársához. Új környezet, új kihíváso...
