A telefonomat nyomkodva kocogtam át az úttesten a kávézó felé. Éppen anyának küldtem egy üzenetet, hogy végeztem az egyetemen, de majd csak később hívom fel, mert még egy barátommal kávézni megyek. Mike közben gyorsan belökte előttem a kávézó ajtaját, hogy mihamarabb fedezékbe kerüljünk az eső elől, ami éppen akkor kezdett el szemetelni amikor kiléptünk az egyetem ajtaján, de mire átértük a kávézóhoz, már szó szerint zuhogott. Nevetve ráztuk meg magunkat aztán egyből beálltunk a sorba, hogy kikérhessük majd a kávénkat.
- Borzalmas ez az időjárás. - jegyeztem meg. - Tegnap még bőven volt huszonnyolc fok most meg meglehet fagyni.
- Huszonkét fok van a telefonom szerint, de a szél és az eső miatt hidegebbnek érződik. - mutatta felém a telefonja képernyőjét, amin meg volt nyitva az időjárás.
- Nem baj, legalább egy kicsit frissül a levegő. Csak akkor ne essen amikor én az utcán vagyok. - nevettem fel, majd kikértem a kávémat.
- Szerintem ezzel sokan így vannak. De holnapra már csak elvétve mond kis záporokat. - nézte továbbra is a telefonját.
- Akkor ezért fáj nekem a fejem. - hümmögtem, majd a baristás srácra mosolyogva megköszöntem a kávémat.
- A barátnőm is érzékeny az időjárás változásra. - jegyezte meg miután kikérte a saját kávéját. - Szegény nagyon szokott olyankor szenvedni.
- Át tudom érezni. Mondjuk most szerencsére nekem nem is olyan vészes.
- Hé, Ariella! - érdeklődve pillantottam a hang irányába. Egy sötét hajú srác mosolygott felém. Láttam már őt, a bulin. Mellette ültem, de a neve nem jutott az eszembe. Viszonoztam a mosolyát és intettem neki. - Gyertek üljetek ide. - bökött az asztalra, aminél egyedül üldögélt. Mike-re néztem aki csak megrántotta a vállát úgyhogy oda sétáltunk a srác asztalához.
- Szia. - köszöntem neki, amikor helyet foglaltam vele szemben, mellém pedig Mike ült le.
- Sziasztok. Rég láttalak. Nem voltál ott szombaton a bulin.
- Igen, mert a barátom eljött meglátogatni és vele voltam.
- Értem. - biccentett. - És hogy érzed itt magad? - mosolygott rám kedvesen. Egész helyes volt. Sötétbarna haja a homlokába lógott, mosolya miatt kis gödröcskék keletkeztek arcán, kék szemei pedig melegséget árasztottak.
- Jól, köszi.
- Ennek örülök. Ava mondta, hogy a múlthéten egész jól összebarátkoztatok.Remélem a most szombati bulin majd látjuk egymást.
- Még nem tudom, mi lesz addig. De nem sok kedvem van hozzá. Nem vagyok az a nagy bulizós fajta.
- Igen, azt láttam. - nevetett fel. - Jobban érezted magadat utána? Bűntudatom volt amiért egyedül hagytalak, de akkor már én sem voltam teljesen józan. Nem is igazán gondolkodtam addig, amíg Ava el nem kezdett aggódni.
- Kedves tőletek, de nem volt baj. Pár percig voltam csak a szobában utána a friss levegő sokkal jobban esett és haza mentem. Csak hirtelen megszédültem egy kicsit.
- Igen, mondta Ava. Szegény teljesen ki volt, amikor feleszmélt és te sehol nem voltál. Körberohanta a házat vagy háromszor és minden második embert megkérdezett, hogy láttak e téged. És megijedt, hogy esetleg Aidan valamit csinált veled.
- Valamit csinált velem?
- Igen. Tudod az ő szobájába küldtelek be, mert tudtam, hogy oda úgysem mer bemenni senki ezért nem fognak zavarni. De aztán Aidan is eltűnt és Ava attól félt, hogy majd kihasználja az állapotodat és esetleg lefektet vagy ilyesmi.
YOU ARE READING
Complicated
Romance"Egyetlen apró csókból ezer lehet, Egyetlen érintés, és én kész vagyok. Nem ízelítőt akarok, hanem az egészet..." Az elsőéves egyetemista, A R I E L L A W O O D Washingtonba költözik édesapjához és élettársához. Új környezet, új kihíváso...
