Complicated

Part 62

Megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, ahogy kilépek az előadóteremből. Túlvagyok az első vizsgámon! Szerencsére csak írásbeli vizsga volt, ami nekem mindig is sokkal jobban ment, mint a szóbeli. Tegnap délután kétségbeesetten próbáltam mindent a fejembe verni, amit csak lehetett. Reggel pedig gyomorgörccsel keltem és még a vizsga kezdete előtt újra átolvastam azokat az anyagokat, amiket kevésbé jegyeztem meg, bár abban a pillanatban úgy éreztem semmit sem tudok. Teljesen kétségbe voltam esve, amikor kiosztották a tesztlapokat és hirtelen egyik kérdésre sem tudtam a választ. Végül mindenhová sikerült írnom valamit és semmit sem hagytam üresen. Most, hogy túl voltam rajta már nem is éreztem olyan nehéznek. 

Felhúztam a télikabátom cipzárját és még a kapucnit is a fejemre húztam. Tegnap délután leesett az idei első hó, és most újra esni kezdett. A legtöbb helyen már november végén kint voltak a karácsonyi dekorációk. Hálaadás után az embereknek első dolga volt elővenni az égősorokat. Nálunk Elena csak tegnap délután vette elő őket a garázsból és hozzá látott a ház dekorálásának apa segítségével. Már a kávézó is karácsonyi hangulatba borult. Mindenhol fényfüzérek lógtak, televolt aggatva fagyönggyel és girlandokkal. Meg kell hagyni, eléggé jól nézett ki, sokkal hangulatosabb volt így. De amit igazán imádtam az a bent terjengő karácsony illat volt. Fahéj, vanília és alma. Na és persze a friss kávé mással össze nem téveszthető illata. Az egyik ablak melletti boxban azonnal kiszúrom barátnőmet, de mielőtt oda mennék hozzá rendelek magamnak egy habos forrócsokoládét. Sarah felé intek, hogy tudja észrevettem és ne kalimpáljon tovább úgy, mint egy őrült. 

- Köszönöm! - mosolygok a baristalányra átvéve tőle a nagy pohár forrócsokoládét. Ahogy közelebb érek Sarah-hoz ő felpattan és átölel. 

- Szia! Milyen volt az első vizsga? - érdeklődik azonnal. 

- Igazából nem volt olyan vészes. Mondjuk elsőnek semmi sem jutott eszembe, de szerintem nem sikerült rosszul. - helyezkedek el az asztalnál. Kibújok a meleg kabátból és az ablakon át kipillantok a hóesésbe. 

- Mikor lesz a következő? 

- Csütörtökön. Te hogy vagy? Minden rendben veletek? - mosolygok rá belekortyolva a forró italba. Barátnőm keze azonnal a pocakjára simul és elmosolyodik. 

- Már napok óta nem volt rosszullétem és újra bírom a kávé illatát. - kuncog körbe mutatva a helyen. - A múlthéten voltam vérvételen, de szerencsére minden rendben volt a laborommal. Fogorvosnál is voltam. És beléptünk a tizedik hétbe. Most akkora, mint egy aszalt szilva. De még mindig nem látszik semmi a hasamon. Ash-el jövőhéten megyünk a következő ultrahangra. Ez egy komolyabb vizsgálat lesz, hogy minden rendben van-e vele. Már most izgulunk miatta. 

- Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz. - nyugtatom. - Hogy telik az idő! Nemrég még csak egy kis rizsszem volt, ma meg már aszalt szilva. - vigyorgok izgatottan. 

- Ne is mond! Ma még aszaltszilva, holnap meg már egyetemre megy. - sóhajtja hitetlenül mosolyogva. 

- És hogy érzed, lány lesz vagy fiú? 

- Tuti, hogy lány! Ash szerint is lány lesz. 

- Szerintem kisfiú lesz. Erről jut eszembe - pillantok fel rá a poharamból. - a minap vele álmodtam. Gyönyörű kisfiú volt. Egy cuki kis rugdalózó volt rajta és a kezembe nyomtad, mert azt mondtad muszáj elmenned, mert időpontod van egy tandemugrásra. - mesélem nevetve. 

- Wow, micsoda szuper anya leszek. Szülés után egyből lepasszolom a gyerekemet, hogy elmenjek egy tandemugrásra. 

- Ja, elég menő voltál. - bólogatok, mire mindketten elnevetjük magunkat. Újra kipillantok az ablakon és csodálom a hóesést. - Imádom amikor havazik. - mélázok el ábrándosan. - Csak akkor ne esne amikor én az utcán vagyok. - sóhajtom. Sarah felnevet.