Complicated

»Part 24«

- Szia! - mosolyogtam ahogy Sarah mellé értem.
- Hé, szia! Mi újság? - pillantott rám viszonozva a mosolyomat.
- Fáradt vagyok. Az egyetem teljesen leszív. Már reggel óta ezt a pillanatot vártam, hogy mehessek haza.
- Nekem mondod? - forgatta meg szemeit az ajtót kicsapva maga előtt. - Még lesz két előadásom. Ráadásul alig aludtam valamit, mert a beadandómat csináltam.
- Ismerős. - sóhajtottam. - Én is eléggé későn jutottam ágyba.
- Sziasztok! - lépett elénk Gavin. Mind a ketten megtorpantunk előtte. Kissé váratlanul ért, hogy itt látom, hiszen neki a másik épületben vannak az előadásai és nem sűrűn van ezen a környéken.
- Szia! - a magas srác tekintete egy pillanatra Sarah felé siklott, majd megtalált engem. Volt valami a szemeiben ami nem hagyott nyugodni. Még sosem láttam ennyire zavarban.
- Tudnánk beszélni? Van most időd?
- Persze. Most lett vége az utolsó előadásomnak. - biccentettem.
- Szuper, akkor meghívlak egy kávéra. - néhány pillanatig gyanakodva méregettem, majd barátnőm felé fordultam.
- Később majd beszélünk, oké?
- Persze, menj csak! - engedett meg felém egy mosolyt, miközben gyorsan magához ölelt.
- Kitartást az előadásokhoz. - intettem neki még utoljára aztán Gavin felé fordultam aki azonnal elindult a kávézó irányába. - Történt valami? Baj van? - vettem fel a gyors tempóját.
- Nem, miért? - pillantott rám a szeme sarkából.
- Mondjuk mert még sosem beszélgettünk négyszemközt és feltűnően zaklatottnak tűnsz.
- Én nem vagyok zaklatott! Csak gondoltam dumálhatnánk egy kicsit. - rántotta meg a vállát hanyagul, mintha az egész lényegtelen lenne. Nem ismertem őt régóta. Sőt! Nem is ismerem őt igazából, de vak nem vagyok. Látom, hogy valami nincsen rendben ez pedig egyre inkább zavart. Mégis miért akár pont velem beszélni? Aiden-el történt valami? Gyorsan körbe tekintettem hátha megpillantom a tetovált srácot, de sehol nem láttam, ezért csak még idegesebb lettem. Gavin viszont semmit nem mondott, még az után sem, hogy a kávézóban leültünk egy üres asztalhoz. Csak a kávéval teli bögréjét forgatta maga előtt és rám sem nézett.
- Gavin. - szólítottam meg, mire végre rám emelte a tekintetét. - Mi történt?
- Semmi, tényleg. Csak... Nem tudom, mit kéne mondanom. - pislogott zavartan ezzel egy nevetést kiváltva belőlem.
- Csak tudod, hogy mit szeretnél, ha már te hívtál, hogy beszéljünk.
- Tudom, hogy mit akarok, csak azt nem hogy kezdjek bele. - nézett rám dühösen, mire én védekezően magam elé emeltem a kezeimet és hátra dőltem. - Ne haragudj, csak ez tök kínos nekem. - pillantott félre zavarában. 
- Miről van szó Gavin? Ha nem a nemi betegségedről akarsz beszélni, csak nem lehet olyan kínos.
- Nincsen nemi betegségem. - nevetett fel a fejét rázva. - Csak te vagy az egyetlen normális csaj a környezetemben akit ismerek.
- Hát köszi, azt hiszem. - kortyoltam bele a Lattémba zavartan.
- Van egy iszonyatosan dögös csaj akivel egy ideje beszélgetek, de ő nem olyan, mint akiket eddig ismertem. Inkább rád hasonlít. Mármint viselkedés terén. És... Khöm... Nem akarom el szúrni, de fogalmam nincs hogyan kéne vele viselkednem. Szóval gondoltam te segíthetnél és adhatnál néhány tanácsot.
- Oh, nahát! - pislogtam döbbenten - Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még pont te fogsz tőlem csajozási tanácsot kérni.
- Nekem mondod? - fújtatott. - Senki mással nem tudok beszélni. A csajok ribancok, a srácok meg úgyis csak basztatnának emiatt, meg ők is csak a ribancokkal foglalkoznak.
- Ah-ha, nos... Hát ez... Öhm... Váratlan. Én nem hiszem, hogy... Szóval, nem kérsz tőlem valami egyszerű dolgot. Lehet, hogy hasonlít a személyiségünk, de nincsen két ugyanolyan ember. Ahhoz, hogy megfelelő tanácsot tudják adni, ismernem kéne a kiszemeltedet. Vagy legalább néhány dolgot tudni róla. Mesélj róla egy kicsit! - biztattam, már csak azért is, hogy kellőképpen átgondolhassam, hogyan tudnék neki segíteni. Gavin arcán egy apró, de annál őszintébb mosoly jelent meg, tekintete boldogan csillogott.
- Ő nagyon szép! Nem az a feltűnő, tömeg szépség, amit mindenki megnéz. Ő különleges! Valahogy azok az apró tökéletlenségek teszik annyira, tökéletessé. - elrévedő tekintete rám villant, majd megrázta a fejét. - Bocsi, ennek nem volt semmi értelme.
- Nagyon is sok értelme volt. - mosolyogtam rá. - Mondj el róla mindent! - izgatottan hajoltam közelebb a meleg bögrét kezeim között szorítva, mire Gavin hitetlenkedve felnevetett, de végül ő is közelebb hajolt és bizalmasan folytatta a mesélést.
- A neve Isabella, de utálja, ha a teljes nevén szólítják. Az Izzy-t jobban szereti. Sötétbarna haja van és gyönyörű kék szeme. Apró kis szeplők vannak az orrán és szemüveget hord. Mindig kötött pulóverben van és nagyon fázós. Biokémiát tanul az egyetemen, ő is gólya. Az idén kezdett. Nagyon okos, elképesztő meglátásai vannak az életről. Szeret olvasni. Azt hiszem leginkább önfejlesztő pszichológiai könyveket, meg krimit szokott olvasni. Oh, és állandóan zenét hallgat. Bár azt nem tudom, hogy milyet, mert még sosem mondta. Valamilyen fura oknál fogva szereti a feliratos filmeket. - ráncolta az orrát értetlenül. 

- Én is szeretem a feliratos filmeket. - rántottam meg a vállamat jókedvűen. 

- Mondtam én, hogy hasonlít rád! Mind ketten furák vagytok. Furán... normálisak. - kortyolt bele a kávéjába elgondolkodva, belőlem pedig kitört egy jókedvű nevetés. 

- Inkább folytasd a mesélést. Hogy ismerkedtetek meg? 

- Itt, a kávézóba futottam bele két hete. Szó szerint. - húzta el a száját, majd felnevetett. - Én kifelé siettem, ő pedig befelé. A frissen főtt forró kávém pedig mind a kettőnk felsőjét beterítette. Azt hittem beszarok, annyira égetett. Aztán Izzy vett nekem még egy kávét, amiért nekem jött és elkezdtünk beszélgetni. Amivel nem is volt gond, de aztán megjöttek a srácok, Sophie mellém csapódott és elkezdték a hülyeségeiket én meg bepánikoltam és egy kicsit bunkó voltam vele. Ő elment aztán azt hittem, hogy többé nem is fogom látni, de aztán pár napra rá, megint összefutottunk. Bocsánatot kértem és meghívtam egy kávéra. Azóta beszélgetünk. Leginkább telefonon. De most azt hiszem megbántottam, csak azt nem tudom, hogy mivel. Egyszerűen nem érem őt el péntek óta. - a péntek említésére akaratlanul is a nyakamra simítottam tenyeremet, oda ahol Aidan ajkai játszottak a bőrömön. - Tanítás után találkoztunk, beszélgettünk, kávéztunk aztán elköszöntünk egymástól és este már nem tudtam elérni. Pedig látta az üzeneteimet, de semmire sem válaszol. 

- Hogy váltatok el egymástól? Nem bántottad meg valamivel? 

- Nem hiszem. - rázta meg a fejét. - Vidámnak tűnt, még viccelődtünk is amikor elköszöntünk. 

- Mi csajok utáljuk amikor egy srác nem tudja, hogy mivel bántott meg minket és hogy miért haragszunk rá. De, ha tényleg ötleted sincsen akkor egyszerűen, csak kérj bocsánatot és kérdezd meg tőle, hogy mivel bántottad meg. Bármennyire is furcsán hangzik, néha a legegyszerűbb megoldás a legjobb. Hány randitok is volt eddig? - kortyoltam a kávémba, míg Gavin csak zavartan a szőke hajába túrt. 

- Még nem volt úgy randink. Csak kávézni futottunk össze néha, de azt nem nevezném hivatalos randinak. 

- Hát akkor meg mire vársz még? Hívd el egy randira és add a tudtára, hogy kedveled! 

- És ezt mégis hogy csináljam? - vonta össze két szemöldökét.

- A legtöbb lány szereti, ha egy pasi figyelmes. Ha olyan dolgokat is észrevesz, amiket nem mondunk ki, vagy ha olvas a sorok között és megjegyzi azokat az apróságokat amiket elcsepegtetünk információs morzsaként. És ahogy észrevettem, te egy figyelmes srác vagy. - eresztettem meg felé egy biztató mosolyt. - Egy kis törődés és figyelem, csodákra képes. Hidd el! - sóhajtottam az ablakon kipillantva. - Nem vágyunk mi olyan nagy dolgokra. Elég, ha oda figyelnek ránk, törődnek velünk, tisztelnek, őszinték hozzánk és megbízhatóak. Én például sosem vágytam arra, hogy lehozzák nekem a csillagokat. Jobban szeretem az apró, figyelmes, romantikus gesztusokat. Legyen az egy egyszerű üzenet, egy tábla csoki, egy ölelés vagy egy szál virág. Sosem vártam annál többet, mint amit én nyújtani tudok. - megráztam a fejemet, majd vissza pillantottam Gavin-re aki érdeklődve figyelt. - De ez én vagyok! - tettem hozzá gyorsan. -  Minden lány más. Neked kell kitapasztalnod, hogy mi az ami Izzy-nek bejön, mi az amivel a kedvében járhatsz. Ha tényleg komolyan gondolod ezt vele, akkor teljes vállszélességgel benne kell lenned! Egyszerűen csak légy vele őszinte és add önmagadat. 

- Nem tudom, hogy mennyire lenne jó ötlet. - húzta el  száját. - Félek elijeszteném. 

- Nem ismerlek még Gavin, de amit eddig láttam az határozottan tetszik! - húztam ajkaimat egy elismerő mosolyra. - Kedves vagy és barátságos. Nyitott és közvetlen, ami elsőre talán ijesztőnek tűnik, de valójában éppen ezért vagy ennyire szimpatikus. És azt se felejtsük el, hogy vicces vagy, ami óriási előny! 

- Köszi. Te is tök jó fej vagy! - villantotta meg hófehér fogait. 

- Igyekszem. - villantottam felé egy bájos mosolyt, majd elnevettük magunkat. 

- Örülök neki, hogy Ava rád talált. Nagy szükségünk volt már egy normális emberre. És köszi a segítséget! Azt hiszem megfogadom a tanácsodat. 

- Helyes! - még sokáig ott ültünk a kávézóan és beszélgettünk. Valójában annyira elveszítettük az idő érzékünket, hogy már csak arra figyeltünk fel, hogy odakint sötétedik. Az Izzy téma után nagyon sok mindenről beszélgettünk még és kiderült, hogy sokkal több közös témánk van, mint azt valaha gondoltuk volna. Elképesztően sokat nevettem az idióta viccein és teljesen megfeledkeztem a hétköznapi problémákról és arról, hogy otthon kéne tanulnom. Egyszerűen csak boldog voltam, amiért sikerült egy újabb remek barátot találnom.