Complicated

»Part 33«

Hirtelen egy kart érzek meg a derekamon, ahogy mögém fekszik. Felriadok és azonnal hátra pillantok.

- Hagyj békén! - szólok rá rémülten. - De jó, hogy te vagy! - nyugszom meg szinte azonnal. - Azt hittem a srákányok kaptak el. - ejtem vissza fejemet a párnára, majd újra felpillantok. - Jaj! Kiestek a kezemből a genothermek. - pillantok le a földre. - Majd reggel felveszem őket, jó? - újra vissza teszem a fejemet a párnára és behunyom a szemeimet.

***

Az ébresztőm hangjára riadok fel. Hirtelen azt sem tudom hol vagyok és mi történik, majd amikor realizálom, hogy az ágyamban fekszek, gyorsan megszüntetem a telefonomon szűntelen szóló dallamot. Fejemet vissza ejtem a párnára és morogva visszahunyom a szemeimet, a következő pillanatban pedig a hátam mögé pillantok. Felülök és körbe nézek, de senkit sem látok a szobámban. Esküszöm, hogy az éjjel valaki befeküdt mellém. Emlékszem ahogy átölelt és, ahogy félálomban össze-vissza magyaráztam valami hülyeségeket. Tudom, hogy ott volt valaki, de arra nem emlékszem, hogy kicsoda. Kissé összezavarodva kikelek az ágyamból és átvánszogok a fürdőszobába. Rendbe szedem magamat, felöltözök aztán lemegyek a konyhába ahonnét már halk neszezés és beszélgetés szűrődik ki. 

- Jó reggelt! - ásítok egy nagyot, szám elé kapva a kezemet. 

- Jó reggelt, maszat! Hogy aludtál? - pillant rám mosolyogva apa, a reggeli kávéját kiöntve a megszokott bögréjébe. 

- Jól. - motyogom. - Te feküdtél mellém az éjjel? - érdeklődöm, mire meglepve rám pillant. 

- Nem. Miért? 

- Esküszöm, hogy valaki mellém feküdt és átölelt. Azt hittem te voltál. Gondoltam összekaptatok valamin és átjöttél hozzám. - magyarázom. 

- Ha így is lett volna, akkor sem feküdtem volna be melléd, kicsim. Egyrészt már felnőtt nő vagy, nem kislány. Másrészt pedig ott a kanapé. - kortyolt a kávéjába. Végig gondolva a dolgot valóban hülye feltételezés volt a részemről, hogy apa feküdt volna mellém az éjszaka közepén. Kislánykoromban sokszor kértem tőle, hogy feküdjön mellém amíg elalszom, aminek a vége mindig az lett, hogy ő hamarabb elaludt mint én így rendszerint hajnalban ment vissza a saját szobájukba vagy éppen reggel mellettem ébredt. Biztonságban éreztem magamat mellette és győzelemként éltem meg amikor mellettem aludt és nem anya mellett. De azóta rengeteg idő eltelt, sok minden változott és felnőttem. 

- És én sem feküdtem be melléd. - jegyzi meg mosolyogva Elena. - Biztosan csak álmodtad. 

- Nem. Biztos, hogy valaki ott feküdt mellettem! - erősködöm - Átölelt, még beszéltem is hozzá. 

- Kétlem, hogy bárki is betört volna a házunkba, azért hogy melletted aludjon maszat. Csak álmodtad. - mosolyog rám apa, letéve elém egy bögre teát, mint általában minden reggel. A gondolataimba merülve kortyolok bele. Egészen biztos, hogy nem álmodtam. Túl élethű volt. Vagy mégis csak álom lehetett? A gondolataim csak ezen jártak. Próbáltam kicsit megerőltetni az agyamat, de semmi másra nem emlékszem, csak hogy mögém feküdt, átölelt én meg sárkányokról, meg genothermről beszéltem. A következő pillanatban leraktam a bögrémet a pultra és vissza rohantam a szobámba. A telefonomon bevolt kapcsolva az alvásmegfigyelő, így az biztosan felvette, ha tényleg bejött valaki. Visszafojtott lélegzettel, hallgattam a szuszogásom, és a forgolódásom neszeit, aztán megszólaltam.