Complicated

»Part 37«

- Sarah! - kapom el barátnőm karját, mielőtt beléphetne az egyetem bejáratán. 

- Hé, szia! - perdül felém vidáman, majd ráncolni kezdi a szemöldökét. - Mi történt? - méreget gyanúsan. 

- Muszáj veled beszélnem. - pillantok rá könyörögve, mire ő csak némán bólint és az egyetem parkja felé veszi az irányt, az órája helyett. A már megszokott padunkra ül le, majd aggódva néz rajtam végig. - Ne haragudj, tudom hogy órád lenne, de muszáj beszélnem valakivel! Egyszerűen úgy érzem, hogy megfogok őrülni. 

- Ne aggódj, majd bepótolom. Nem ez az első alkalom, hogy kihagyok egy órát. - legyint, mintha az egész lényegtelen volna. - Szóval, mi történt? 

- Tegnap értehető okokból, egész nap kerültem Aidan-t. Még az önismereti órát is kihagytam, csak hogy egyáltalán ne fussunk össze. - kezdek bele feszülten. - De szó szerint berontott a szobámba. Számon kért, hogy miért hagytam figyelmen kívül az üzeneteit és, hogy miért nem mentem el a bulijába. Elképesztően dühös lettem. A fejemhez vágta, hogy csak azért mentem haza, hogy a lelkiismeretemen könnyítsek, mire közöltem vele, hogy Chad-el szakítottam. - hadarom el az egészet, szinte egy levegővétellel. 

- És? - siettet barátnőm, amikor egy pillanatra elhallgatok, hogy összeszedjem a gondolataimat. 

- A következő pillanatban megcsókolt. - hajtom le a fejemet pironkodva. 

- Végre! - kiált fel boldogan. - Milyen volt? Hogy csókolt? 

- Öhm... dühösen, birtoklóan, vadul. - sóhajtom visszaemlékezve a jelenetre. 

- És utána? 

- Teljesen elveszítettem a józan eszemet Sarah. Még sosem történt velem ilyen, korábban! Képtelen voltam uralkodni az elmémen, a testem szó szerint saját életre kelt... Ledöntött az ágyamra, aztán pedig... - lesütöttem a tekintetemet és a szavakat kerestem. Elmondjam egyáltalán? 

- Aztán pedig? - siettet kíváncsian. Szorosan lehunyom a szemeimet és egyszerűen csak kimondom. 

- Olyan helyen érintett meg, ahol még soha senki más. - suttogom magam elé a szavakat. Nem merek ránézni. Félek megvetést látnék a szemeiben, így inkább a bakancsomat vizslatom. Pár pillanatra néma csend áll be közénk, hallom ahogy Sarah mellettem élesen levegőt vesz, mintha megakarna szólalni végül mégsem teszi. - Minden annyira gyorsan történt. -motyogom szégyenkezve. 

- Na, várj! Most, jól értem? Collins megujjazott? - suttogja maga elé az utolsó szót, pont úgy mintha egy bűnös dologról lenne szó. Sóhajtva bólintok egyet. - És mi történt utána? 

- Tovább csókolóztunk. 

- Ugyan olyan vadul? 

- Nem. - rázom meg a fejemet. - Ez teljesen más volt. Sokkal gyengédebb, érzékibb és odaadóbb. 

- És utána? 

- Megcsörrent a telefonja. Szerintem már egy ideje csöröghetett, amikor felfigyeltem rá. Aidan nem is foglalkozott vele, csak akkor amikor újra csörögni kezdett. Felvette, majd anélkül, hogy bármit is mondott volna azonnal lelépett. Ráadásul egy másik csajhoz. 

- Honnan tudod? 

- Bébinek szólította. Mindenkit így szólít akivel összefekszik. 

- Annyira sajnálom Ella! - simította tenyerét a vállamra. 

- Ezek után volt képe besurranni hozzám az éjjel. Még nem aludtam, de meg sem mertem mozdulni. Nem akartam a szemeibe nézni, nem akartam hogy újra megismétlődjön, mert azt nem bírtam volna ki. Most pedig amikor jöttem, már egy teljesen másik lánnyal csókolózott a parkolóban.