Complicated

»Part 42«

Az ember azt gondolná, hogy az önismereti órán történt bizalomjátékok után valamelyest rendeződött Aidan és közöttem a kapcsolat, de sajnos nem így történt. Szombat óta egyszer sem surrant be hozzám az éjjel, kedd este nem jött haza, az egyetemen pedig az esetek egy részében úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna a másik részében pedig teljesen levegőnek nézett. Teljesen kikészített ez a bizonytalanság, amit nem csak Sarah-val, de valamilyen oknál fogva Jay-el is kitárgyaltam. A buli után követni kezdett Instagramon, majd rám is írt, a hogylétem felől érdeklődve. Beszélgetni kezdtünk, aztán kedden a kávézóban is összefutottunk, pont amikor Sarah-val voltam, így csatlakozott hozzánk. Bár ő nem tudott olyan részletességgel az Aidan-el való kapcsolatomról, mint Sarah és nem is ismert igazán, mégis rengeteg támogatást nyújtott és segítséget. Sosem találkoztam még nála közvetlenebb emberrel, ami nagyban hozzájárult, hogy őszintén megosztottam vele az érzéseimet és kétségeimet. Aztán időközben kiderült, hogy ő és Ash ismerik egymást, így konkrétan a fejem fölött megbeszélték, hogy pénteken találkozzunk négyesben és szőtték a terveket, hogyan tudnák megleckéztetni Aidan-t. Eszemben sem volt bosszút állni vagy megpróbálni féltékennyé tenni valahogy mégis belekeveredtem a tervükbe és a rengeteg győzködésüket hallva végül rábólintottam a dologra. Ártalmatlan terv volt. Mindössze az volt a lényege, hogy a diákházban legyek és Aidan lássa, ahogy Jay-el elmegyünk. Azt mondták nem kell semmit sem részleteznem, csak hagyjam bizonytalanságban és legyek kissé titokzatos. Nem nagyon értettem, hogy mi szükség van erre, és mi értelme az egésznek, de rájuk hagytam a dolgot. 

Így hát péntek este Ash és Sarah felvettek engem otthon és elvittek a diákszövetségi házba. Félre álltak, hogy ne legyen feltűnő az autó nekem pedig be kellett mennem. Jay szerint Aidan mindig hét óra után ért haza, így még volt egy kis időnk. Belépve az ajtón, csend és rend fogadott. Még mindig furcsa volt, ilyen normális állapotban is látni ezt a helyet. Jay pont a kanapén ülve nézte a TV-t amikor beléptem. 

- Szia! - vidult fel, amint meglátott. - Gyere csak, ülj le ide. - ütögette meg magamellett a helyet. 

- Egy kicsit kellemetlenül érzem magamat Jay. Még mindig nem értem, hogy mi értelme van ennek az egésznek. 

- Ne is törődj vele! - legyintett a telefonját felkapva. - Collins nem sokára megérkezik, ha minden igaz úgyhogy megyek és elkészülők. - pattan fel a helyéről. - Addig helyezd magad kényelembe és érezd magad otthon. - villantja meg kisfiús mosolyát, mielőtt felszaladna az emeletre. Tanácstalanul körbe pillantok végül a TV képernyőjére tapad a tekintetem. Valami kosármeccs megy éppen, így jobb híján arra fókuszálok. A percek csak telnek én pedig egyre türelmetlenebb leszek. Sehol senki. Mégis mi a fene tart ennyi ideig Jay-nek? Talán fürdik is? A telefonomat elővéve nézem meg az időt. Lassan fél nyolc lesz. Kikeresem a Sarah-val való beszélgetésemet és írni kezdek neki. Még le sem írok mindent amikor kinyílik a bejárati ajtó. Megfordul a fejemben, hogy esetleg éppen Sarah jön be, megkérdezve hogy mégis mi tart ennyi ideig, de Aidan-el találom szemben magamat, aki megtorpan amikor észrevesz. Döbbenten figyel, majd körbe néz a nappaliban. 

- Szia! - intek neki egyszerűen. 

- Szia! Hát te? - lépked felém. - Engem vártál? 

- Nem. - mosolyodom el a feltételezésén. - Igazából Jay-t várom. 

- Jay-t? - húzza össze a szemöldökeit. - Honnan ismered te őt? 

- Múlthéten a bulin találkoztunk. Utána elkezdtünk beszélgetni. Nagyon közvetlen és barátságos srác. 

- Mégis miért várod őt? - teszi fel a következő kérdést, mintha csak egy vallatáson lennénk, de ekkor közeledő léptek zajára leszek figyelmes, majd Jay kocog le a lépcsőn.