Complicated

Part 56

Annyira belemerültem az ismeretem terjesztésébe, hogy kapkodva kezdtem el készülődni, de végül egy órával indulás előtt már teljesen készen álltam. Frissen mosott hajam hullámosan omlott hátamra, ajkaimat a szokottnál kissé merészebb bordó rúzs díszítette, mely elvileg csókálló. Legalábbis az oldalán ez állt amikor megvettem. Egy sima szürke kötött ruhát öltöttem magamra, amely elképesztően puha és meleg, így egészen biztosan nem fogok megfagyni. A ruha a combom közepéig ért, így kissé rövidebb volt, mint amilyeneket eddig hordtam. De tökéletesen ellensúlyozta ezt a térd felett érő fekete magassarkú csizmám, amit a napokban szereztem be. Sosem volt még ilyenem, és egyszerűen beleszerettem így nem hagyhattam ott a boltban. Most pedig hálát adtam ezért a döntésemért, mert elképesztően jól mutatott a kötött ruhámmal. A kényelmes ruha alatt pedig egy csipke csoda rejtőzött. Soha életemben nem volt még rajtam ilyen drága fehérnemű, de megkell hagyni elképesztően jól nézett ki és kényelmes is volt. Bár nem voltak gáz vagy béna fehérneműim, ez volt az egyetlen amire kijelenthettem, hogy piszkosul szexi. És úgy is éreztem magamat benne. Nem voltam benne biztos, hogy ez lesz az az este, de abban igen, hogy vagy így, vagy úgy, de Aidan mindenképpen látni fogja a fehérneműmet. Izgatottan fújtam be magamat a kedvenc parfümömmel, ami valószínűleg egy vagyonba kerülhetett, a márkáját elnézve, de a szüleimtől kaptam ajándékba születésnapomra, így eszemben sem volt utána nézni az árának. Az órára pillantottam és mivel Aidan már írt, hogy végzett a munkával lassan lesétáltam a nappaliba. 

- Oh, nahát! - mosolyodott el Elena ahogy megpillantott, ezzel apa érdeklődését is felkeltve. - Csodásan nézel ki Ella! 

- Köszönöm. - motyogtam idegesen a ruhám alját húzgálva. 

- Kizárt dolog, hogy így bárhová is elengedjelek! - nézett végig rajtam apa. Szórakozottan megforgattam a szemeimet. - Inkább kölcsönadom az egyik pulóveremet, akár a munkavédelmi bakancsomat is felveheted. Kicsiként úgyis annyira szerettél belebújni az én dolgaimba. 

- Mit gondolsz? - fordultam körbe a tengelyem körül széttárt karokkal ahogy az utolsó lépcsőfokról is leléptem. 

- Most mondtam, így sehová sem mehetsz! Túl kicsi vagy még ehhez. 

- És mikor nem lesz hozzá már túl kicsi? - kérdezte Elena mosolyogva. 

- Majd hatvan évesen, esetleg. - nevetve lépkedtem feléjük. - Hová mentek? 

- Azt hiszem sétálunk egy kicsit a városban és valami múzeumba megyünk. Csupa unalmas dolog. - legyintettem, mintha az egész lényegtelen lenne. 

- Ahhoz képest eléggé kicsípted magad. 

- Mert ez kitűnő alkalom arra, hogy megmutassam a világnak a tökéletes, új csizmámat. - emeltem meg a jobb lábamat felé mutatva a lábbelimet. 

- Tényleg nagyon csinos darab. - mérte végig újra Elena. 

- Szóval mikor jössz haza? - érdeklődött apa. 

- Nem tudom. Valamikor holnap délelőtt érkezem. Ash csak ma éjjel lesz távol, és egyébként is tanulnom kell holnap. - apáéknak azt mondtam azért alszom Sarah-nál, mert Ash elutazik és Sarah fél egyedül lenni otthon éjszaka. Utáltam magamat amiért ilyen könnyedén hazudok, de ez még mindig jobb, mint az igazság. 

- Ide jön érted ez a srác? 

- Dehogy is! Nem vagyok hülye, hogy egyből megmondjam neki, hogy hol lakom. - reagálok azonnal, mire apa elmosolyodik. 

- Vigyázz magadra maszat! És, ha bármi van azonnal telefonálj! 

- Úgy lesz. De ne aggódj, minden rendben lesz. - bújok bele a kényelmes szövetkabátomba. A telefonom épp abban a pillanatban jelez, amikor a hajamat kihúzom a kabát alól. A képernyőre pillantva látom, hogy Aidan írt, miszerint megérkezett és kint vár. - Holnap találkozunk! - intek feléjük.