A táskámat hagytam a vállamról lecsúszni a földre, majd rávetettem magamat az ágyamra. Hulla fáradt voltam, ezért szinte azonnal el is tudtam volna aludni, amint a fejemet letettem, de tudtam, hogy ezt még nem tehetem meg. Mégis pár percre lehunytam a szemeimet, közben pedig egy óriásit ásítottam. Az egyetem tényleg minden energiámat elszívja. A nap végére annyira le van terhelve az agyam, hogy jó, ha sikerül haza találnom, ezért hát úgy döntöttem muszáj néhány percet pihennem, hogy később feltudjak készülni a holnapi óráimra és dolgozhassak a házi dolgozatomon, amit majd a jövőhéten kell leadnunk. Nagy küzdelmek árán még egyszer felemeltem a fejemet és kinyitottam a szemeimet, hogy megnézhessem, az időt, majd vissza is ejtettem azt és úgy ahogy voltam, keresztbe elterülve az ágyon lelógó lábakkal regenerálódtam egy kicsit. Csak pár percet...
- Ébren vagyok! - kiáltottam fel egyből, amikor mellettem őrült hangerőn zenélni kezdett valami. Miután sikerült realizálnom, hogy hol is vagyok pontosan és, hogy a telefonom csörög gyorsan megköszörültem a torkomat, majd anélkül, hogy tudtam volna ki hív, felvettem a telefont. - Tessék? - szóltam bele, a hajamat félre söpörve az arcomból.
- Szia Ella! Zavarlak? - szólt bele egy férfi hang, amit hirtelen be sem tudtam azonosítani, hogy kihez is tartozik. - Az egyetemen vagy még?
- Nem. Nem, már itthon vagyok. - válaszoltam, miközben megpróbáltam kitalálni, hogy ki is lehet a vonal túlsó felén. Gyorsan elemeltem a fülemtől a telefont, hogy megtudjam. A kijelzőn a Tony név villogott, vagyis az egyik unokatestvérem keresett. - Hogy vagy Tony? Rég beszéltünk. - nyomtam el egy ásítást.
- Köszi jól. - hadarta el, majd egyből a lényegre is tért. Gondolhattam volna, hogy nem azért hív, hogy a hogylétem felől érdeklődjön. - Figyelj csak, pár haverommal pénteken átmegyünk Washingtonba bulizni. Ők az egyik olcsó motelben vesznek ki egy szobát, de én arra gondoltam, hogy ha már te ott élsz, akkor esetleg nem lehetne-e, hogy ott aludjak.
- Huh, hát nem tudom Tony. Erről meg kell kérdeznem apát meg Elenát is. Tudod, nem egyedül élek.
- Persze-persze, de apád csak megengedi, hogy egy estét ott aludjak. - felelte, mire én fáradtan megdörzsöltem az arcomat és sóhajtottam egy nagyot.
- Még dolgozik, de ha haza ért majd megkérdezem és írok.
- Klassz! Egyébként, ha van kedved eljöhetsz velünk. Úgyis olyan antiszociális vagy.
- Nem is vagyok antiszociális! - háborodtam fel egyből a kijelentésére. - Egyébként meg mégis hová mentek bulizni? Itt mindenhol elkérik a személyit.
- Az egyik haverom tud egy jó clubbot. Állítólag ott nem kérik el a személyit, ha egy kicsit ráfizetsz.
- Melyik ez a club?
- A Soundcheck. Bent van a városközpontban. Este tíztől hajnal háromig van nyitva.
- Ismerős a neve. Mivel jöttök majd?
- Busszal. Mivel mennénk?
- Honnan tudjam? Ezért kérdeztem. - forgattam meg a szemeimet. - De az akkor körülbelül három és fél óra. Ha jó a forgalom.
- Ja, de este tízre pont oda érünk a clubhoz.
- És biztos, hogy jöttök? Akkor is, ha apa nem engedi, hogy itt aludj?
- Igen, már mindent lebeszéltünk.
- Oké. Akkor majd írok, hogy apa mit mondott és pénteken tízkor találkozunk a club előtt.
- Szuper, kö... várj, mi van? Tényleg jössz?
- Te hívtál meg.
- Hát, igen. De nem gondoltam, hogy jössz is.
YOU ARE READING
Complicated
Romance"Egyetlen apró csókból ezer lehet, Egyetlen érintés, és én kész vagyok. Nem ízelítőt akarok, hanem az egészet..." Az elsőéves egyetemista, A R I E L L A W O O D Washingtonba költözik édesapjához és élettársához. Új környezet, új kihíváso...
