Complicated

»Part 41«

Feszülten doboltam a padomon a kezemben lévő tollal. Idegesen rágcsáltam az alsóajkamat, míg tekintetem az ajtóra tapadt. Lassan kezdődik az önismeretióra, de Aidan még sehol. Szombat óta nem találkoztam vele és még csak nem is hallottam felőle. Vasárnap reggel amikor felkeltem, persze már csak hűlt helyét találtam, ami nem volt meglepő, mégis rosszul érintett. A hétvégém második fele eléggé stresszesen telt. Egyrészt alig mertem apáék szeme elé kerülni. Borzasztóan rosszul éreztem magamat a történtek miatt. Konkrétan hátba támadtuk a saját szüleinket. Másrészt pedig rettentően féltem a következményektől. Bár most nem lépett le azonnal, de tudtam, hogy ettől függetlenül továbbra sem lesz majd közömbös a többi nő irányába sem. Amitől a leginkább féltem, hogy újra meglátom őt mással.

- Sziasztok! - lép be a terembe vidáman Mrs Wilson. Csalódottan dőlök hátra és a fejemet lehajtva a tollamat kezdem el bámulni. Féltem a találkozástól, de mégis bíztam benne, hogy újra láthatom. - Mivel ma mindenki itt van, párokba fogunk rendeződni. - kezdett bele a tanárnő, mire én közbe akartam szólni, hogy az én párom nem jött, de ekkor lehuppant a mellettem lévő székre. Az illata az orromba kúszott. Kihúztam magamat, de nem fordultam felé. - A mai napon a bizalomról lesz szó. Biztos vagyok benne, hogy sokatok használja azt a kifejezést, hogy "bízom benned", de vajon tényleg így van? A bizalom együtt jár a tökéletesség mítoszának elengedésével, és azzal, hogy érzelmileg sebezhetővé válunk. A bizalmat nehéz felépíteni és talán még nehezebb megtartani. A bizalom apró gesztusokból épül fel, az empátia és a hitelesség pedig a kötőanyag, amitől szilárd lesz az építményünk. A bizalmat nem lehet betanult frázisok segítségével elérni, mert ennél sokkal fontosabb, hogy milyen indulattal cselekszünk. Fontos, hogy valóban megpróbáljuk megérteni és elfogadni a másik embert, de mindeközben önmagunkról se feledkezzünk meg, hanem legyünk tisztában a saját érzéseinkkel, illetve azzal, hogy mit szeretnénk, és képesek legyünk őszintén, nyíltan és hitelesen kommunikálni ezekről. A mai órán bizalmijátékokat fogunk játszani. Vannak közöttetek akik elég jóba lettek a párjaikkal, így valószínűleg lesznek olyan feladatok, amikor párcsere is lesz. Kezdjünk is egy nagyon egyszerű feladattal. Ehhez nem lesz semmi másra szükségetek csak a párotokra és egyetlen egy tollra. Ha ez megvan, gyerek le ide! - mutatott az asztal elé. - Itt elég nagy a hely, kevesen vagyunk szóval elfogunk férni. - mindenki mozgolódni kezd, így én is felállok a tollal a kezemben. Aidan a többi diákkal ellentétben meg sem mozdul, így egyszerűen csak ellépek mögötte és követem Mrs Wilson utasításait anélkül, hogy egy pillanatnyi figyelmet is szentelnék a páromnak. - Ez rád is vonatkozik Aidan. - mosolyog felé a tanárnő, majd int neki. Tanácstalanul megállok a párok között és feszülten várom a feladatot, míg Aidan megáll mellettem. - A feladat nagyon egyszerű lesz. Álljatok egymás mellé, a párok pedig egymással szemben legyenek. A tollat mutatóujjatokkal megtartjátok, a lényeg hogy ne essen le. Most egy kicsit egyszerűsítünk a feladaton. Elkell jutnotok egyik faltól, a másikig, úgy irányítva a társatokat, hogy közben nem szólalhattok meg. Figyeljétek egymás arckifejezését! Elsőkörben a velem szembenállók irányítsák a párjukat a szemben lévő fal irányába. - magyarázza, mire Aidan sóhajtva felém fordul. Én leszek az irányító. Felemeli a kezét, így hát a tollat mutatóujjaink közé helyezem, megpróbálva megtalálni azt a pontot, ahol biztosan megtudjuk tartani. Amikor megvagyunk Mrs Wilson felé pillantunk. - Indulhattok, ha megvagytok. - szól, amikor észreveszi, hogy rá várunk. Aidan arcomat kezdi fürkészni és vár. Lassan elindulok, így ő is ezt teszi. Úgy tűnik, nem fog lepottyanni a toll, ezért az óvatos lépések átváltanak merészebbre, így pillanatok alatt a szemközt lévő falhoz érünk. - Nagyon jó! Szép munka! - biccent felénk elismerően Mrs Wilson még a többiek fél úton járnak lassan lépkedve. - Nyugodtan induljatok vissza, most Aidan vezet. - vissza pillantok a páromra és figyelem minden rezdülését. Aidan hirtelen indul el, minek következtében majdnem elveszítem az egyensúlyomat, de ezt észre véve azonnal lelassít és óvatosabbá válik. A szemeibe nézve, csak a történtek pörögnek a fejemben újra és újra, míg egyre több kétely van bennem. Tudom, hogy már soha nem lesz olyan a kapcsolatunk, mint előtte. Már nem lehetünk barátok, ez egészen biztos. De abban is biztos vagyok, hogy több sem lehet közöttünk. Ő nem olyan fajta srác, arról meg nem is beszélve, hogy a szüleink még mindig akadályként vannak jelen kettőnk között.