Complicated

Part 61

Néma csöndben álltam a falnak támaszkodva és csak figyeltem őt. Az arca békés volt, a haja kócos. Teljesen elterült az ágyamon, hason feküdt. A takaró a derekáig csúszott, az egyik lába kilógott alóla. Hangosan szuszogott, mélyen aludt. Azt sem vette észre, hogy felébredtem mellőle és felöltöztem. Bár tény, hogy próbáltam a lehető leghalkabban, nehogy felébresszem. Az éjjel hamarabb elaludt, mint én. Féltem, hogy a történtek után újra rémálma lesz, de egész éjjel békésen aludt. Úgy éreztem, mintha a szívem megnőtt volna, csakhogy még több hely legyen Aidan számára odabent. Némán kiléptem a szobából és becsuktam magam mögött az ajtót. Az utóbbi napokban eléggé  kialvatlannak és fáradtnak tűnt, szóval eszemben sem volt felébreszteni, most hogy nyugodtan aludt. Inkább rendbe szedtem magamat a fürdőszobában és a konyhába siettem, hogy készítsek valami reggelit. Mielőtt bármihez is neki kezdtem volna, elindítottam egy lejátszási listát. Halkan szólt, nehogy felhallatszódjon az emeletre. Szerelmes dalok töltötték be a teret, nyálasabbnál-nyálasabb szövegekkel, de én magam is csodultig voltam boldogsággal és szerelemmel, szóval mosolyogva hallgattam a szerelemről szóló dalokat. Úgy döntöttem gofrit készítek így hát hozzá is láttam a tésztája elkészítéséhez. Most először éreztem magamat igazán felnőttnek. A pasim odafent aludt, én pedig reggelit készítettem a számunkra. Amíg az első adag sült, gyorsan bedobtam a mosógépbe Aidan ágyneműjét. Végül az éjjel átköltöztünk az én szobámba, ahol Aidan még megajándékozott egy orgazmussal. Rosszul érintette, hogy nem tudott nekem gyönyört okozni. Hiába mondtam neki, hogy ez teljesen normális és, hogy én sem maradtam kielégületlen, hiszen előtte egy elképesztő orgazmusban részesített. Mind ez nem volt elfogadható a számára, így hát nem ellenkeztem vele tovább. Olyan helyeken volt izomlázam, ahol sohasem gondoltam volna, hogy lehetséges. Minden egyes porcikám emlékezett a múlt éjszakára, és határozottan elégedett is volt. A fenébe is! Konkrétan úsztam a boldogságban és az elégedettségben. Azt hittem a könyvekben leírt szerelem, nem létezik. Azt hittem, mindez csak kitaláció, hogy az emberek reménykedjenek, vágyjanak valami jobb után. Reménykedtem és vágytam rá, de sosem gondoltam volna, hogy valaha tényleg lehetőségem lesz átélni. Most viszont, megértettem a mondást. Valóban úgy éreztem magam, mintha rózsaszín vattacukor felhők között lebegnék. Azt hiszem akár atombombát is robbanthattak volna mellettem ebben a pillanatban, az sem ronthatta volna el a kedvemet. Vigyorogva dúdoltam az ismert dalokat, sorra pakolva egymásra a friss gofrikat. Az utolsó gofrikat sütöttem amikor felcsendült John Legend híres száma. Azonnal hangosabbra vettem a zenét és megfeledkezve a fent alvó férfiról az énekessel együtt énekeltem a szöveget. Határozottan ez volt a kedvenc szerelmes számom, amit kívülről tudtam körülbelül azóta, hogy megjelent. Ez egy örök klasszikus, ami azt hiszem sosem fog kimenni a divatból. Rongyosra hallgattam már, de egyszerűen megunhatatlan. Ez az a dal, amit ha meghallok képtelenség nem énekelni a szövegét. Egyszerűen nem megy. Egészen biztos, hogy ezzel a dallal elbuknék a ne énekelj kihívásban. Teljes átéléssel daloltam, az utolsó gofrikat is a tányérra pakolva. Szépen elrendezgettem őket, igazságosan elosztva. A szekrényből elővettem a nutellát a hűtőből pedig a tejszínhabot. Nem tudtam Aidan, hogy szereti, így inkább nem tettem rá semmit egyenlőre. Az utolsó sorokat behunyt szemmel énekeltem, majd ahogy a szám váltott, vigyorogva szemléltem a mesterművet amit reggelinek készítettem. 

- Inkább ne legyél énekes. - megugorva pördültem hátra. Aidan a falnak támaszkodva vigyorogva figyelt. A tegnapi pulóver helyett, most egy tiszta pólót viselt, és farmernadrágot. A lábfeje viszont csupasz volt, csakúgy mint az enyém is. 

- Mennyit hallottál? - kérdem elpirulva. 

- Épp eleget. - hangja játékosan cseng. - Borzasztó hangod van. Ezzel kínozni lehetne. - felháborodva elnyílnak ajkaim, majd gyors léptekkel előtte termek és vállon ütöm, de ő csak nevet.