Complicated

»Part 12«

A cuccaimat a hónom alá csapva siettem ki az előadóteremből. Az óra kezdete óta csak arra vártam, hogy végre ki mehessek és távol legyek Aidantől. Azt hittem megőrülök, ha csak egy perccel tovább egy légtérben kell vele maradnom. Csak ez az egy óránk van együtt, amivel nincs is gond, ha megfelelő távolságban ül tőlem, de most éppen mögém ült és akaratom ellenére is éreztem finom mentol és citrus illatát ami egy enyhe cigaretta szaggal keveredett. Eszméletlen illat keverék. Mivel volt egy lyukas órám úgy döntöttem sétálok majd egyet az egyetem parkjában csak, hogy kiszellőztessem a fejemet. Az egyetem bejáratához egy barna hajú lánnyal egyszerre értem, mire mind a ketten félreálltunk, hogy előre engedhessük a másikat. 

- Oh, köszönöm szépen! - lépett be a nyitott ajtón egy szőke srác, de mielőtt elment volna még vissza nézett ránk és villantott egy csábos mosolyt. Vagyis csak próbálkozott. - Victor vagyok. - mutatkozott be nyájas hangon. Egy mustár sárga kockás ing volt rajta, fekete bársonynadrággal és lakkcipővel. Torkát megköszörülve fentebb tolta orrán a szemüvegét, majd végig simított zselével teli haján. - De nektek csak Tor. - próbált sármosan kacsintani egyet, de még a száját is kinyitotta hozzá. A barna hajú lánnyal szinte egyszerre pillantottunk egymásra egy fojtott mosollyal. Az alsó ajkamba haraptam, hogy vissza tudjam tartani a nevetésemet, majd vissza pillantottam a srácra.

- Nagyon örültünk, Tor. - hangsúlyozta ki az idegen lány a nevét, majd szinte egyszerre fordultunk ki az ajtón és hangosan kitört belőlünk a nevetés. Egy kicsit azért sajnáltam szegény srácot, de meg kell mondjam nagyon vicces és kínos volt a próbálkozása. 

- Jézusom! Ez most komolyan megtörtént? - nevettem még mindig. 

- Hát, nem tudom te hogy vagy vele, de nagyon szexi volt ez a Tor. Az a kacsintás engem levett a lábaimról. - közölte velem komolyan, majd újra kitört belőlünk a nevetés. - Egyébként Sarah vagyok. - mutatkozott be miután csillapodott a nevetésünk.

- Ella. Vagyis Ariella. De neked csak Ella. - mosolyogtam, mire Sarah felnevetett. 

- Imádom a nevedet! Nagyon különleges. 

- Köszönöm. - nevettem zavartan. Sarah egy nálam fél fejjel magasabb vékony testalkatú lány volt. Rövid barna haja egy copfba volt fogva, de néhány tincset elől hagyott. Sötét barna szemei most élénken csillogtak a nap fényében. Tekintetében volt valamiféle kedvesség és melegség. Volt neki egyfajta kisugárzása, ami nagyon szimpatikussá tette őt számomra. 

- Milyen szakos vagy? Még nem láttalak. - érdeklődött kedvesen. 

- Angol szakon vagyok. Ez az első évem.

- Áh, értem. - bólintott egy kicsit arrébb sétálva, hogy elférjenek mellettünk az emberek.

- És te? 

- Történelem szakon vagyok. Ez az utolsó évem. Most fogok doktorálni. 

- Hűha, Gratulálok!

- Köszi.

- Gondolom nem kevés kitartásra volt szükséged ahhoz, hogy idáig eljuss. 

- Az biztos! Elhiheted elég sokszor megfordult a fejemben, hogy feladom, de ahhoz túlságosan is szeretem a történelmet. 

- Igen, ismerős. Én abban sem voltam biztos, hogy szeretnék egyetemre jönni. 

- És mi lesz, ha elvégezted az egyetemet? Írónak mész vagy tanárnak? Vagy valami egészen másnak? 

- Na, hát ez az amit még én magam sem tudok. Egyenlőre csak tanulom aztán majd később meglátjuk, de az biztos, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. A könyvek az én terepem.