Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

1.

Amikor kicsi voltam, anyukám minden este mesélt nekem lefekvés előtt. Fogalmam sincs, hogy hogyan tudott minden este kitalálni egy új történetet, de egyszer sem ismételte magát. Azonban volt egy visszatérő szereplő. Egy fiatal lány, aki készen állva a kalandra várta mindig a különleges élőlényeket, akik elvitték különböző kalandokra őt. A lány élénk volt, pozitív és gyönyörű szép. Imádtam elképzelni a küldetésit, beleképzelni magamat a helyébe és tovább szőni a mesét a saját ötleteim alapján, ha felébredtem éjszaka és nem tudtam visszaaludni. Nem egyszer álmodtam is ezzel a lánnyal és azok voltak a kedvenc álmaim.

Szerettem azt képzelni, hogy hasonlítok rá.

Egész életemben arra vártam, hogy elkezdődjön az én történetem. Hogy értem jöjjenek a különleges lények és elvigyenek egy életre szóló kalandra.

Mindig is úgy éreztem, hogy készen állok rá. Nem tudtam, hogy pontosan mire, de bele akartam vágni. Úgy éreztem nem nekem valóak a szürke hétköznapok, az átlagos időtöltések. Ahányszor tettem egy hosszú sétát, arra vártam, hogy valaki elém ugorjon és a segítségemet kérje valamiben. Ahányszor egy izgalmas könyvet olvastam azt szerettem volna, ha én is a történet részese lehetnék.

Ugyanakkor meg kellett felelnem a családom által felállított elvárásoknak, így nem mehettem el megkeresni a kalandot, amire úgy vágytam.

Így hát belesimultam a közösség napjaiba és vártam. Vártam arra a valamire vagy valakire, akinek köszönhetően végre a feje tetejére áll az életem.

Tudtam, hogy nem fog betoppani csak úgy egy hatalmas lehetőség, mégsem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi van, ha mégis? Így hát csak vártam... és a lehetőség pedig nem betoppant, hanem berobbant az életembe, mindent elsöprő erővel.

A különleges jelző pedig több, mint pontos az én „élőlényeimre". A különlegesek világában is egyéniségnek számító tagokból álló társaság felforgatta a közösségünk egyszerű életét, aminek valószínűleg egyedül én örültem. Úgy éreztem, hogy végre elérkezett, amire vártam. Kiszakadhatok az átlagos életemből egy kicsit és segíthetek egy jó cél érdekében.

Most már tudom, hogy naiv voltam.

Nem bántam meg semmit. Büszke vagyok, hogy kiálltam azok mellett az emberek mellett, akik a szívembe lopták magukat. Örülök, hogy harcolhattam Ginny oldalán és ezzel egy egészen új oldalát ismerhettem meg a világnak.

Azonban milyen oldalát...

A rémálmok azóta sem hagynak nyugodni. A sikolyok mintha folyamatosan a fülembe csengenének, a vér mintha mindenhol folyna, a perzselő érzés mintha azóta is égetné a bőrömet.

Igen, valóban elérkezett az én kalandom, de ez többet kívánt, mint amit gondoltam. Azonban többet is adott. Fel kellett nőnöm, cserébe pedig úgy érzem, hogy részese vagyok valami fontosnak. És ezt semmiért sem cserélném el.

Ahogy az ismeretségeket sem, amiket kötöttem. Az izgalmas kalandokhoz pont olyan érdekes emberek dukálnak. Nehezemre esett kiismerni őket, azonban nagyon hamar közel kerültek hozzám.

Valaki talán jobban is, mint számítottam rá....