Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

35.

- Isaac, add fel magad! – Emelte fel Ginny a fegyverét, mire a férfi mosolyogva fordult felé.

- Miért is tennék így? – Kérdezte, miközben a szája sunyi mosolyra húzódott.

- Ugyanis nekünk itt az egész csapatunk, te pedig egyedül vagy. – Adta meg az egyértelmű választ, Isaac azonban felhúzott szemöldökkel nézett rá.

- Csak egy kis probléma van a felvetéseddel. – Bólintott elgondolkodva, mire én idegesen szorítottam rá a pisztolyomra, ugrásra készen. – Hogy én itt sem vagyok. – Mondta ki, mire értetlenül néztem össze Nellivel. Mindenki hasonló fejet vághatott, ugyanis Isaac felnevetett, majd a következő pillanatban egyszerűen eltűnt a szemünk elől.

- Mi a... - Nézett körül Ginny meglepődve, de Isaac nem volt sehol. Mi is félve kezdtük el a fejünket kapkodni, ekkor azonban Isaac visszakerült pontosan oda, ahol korábban is volt. Én ijedten kaptam elő a fegyveremet, Nelli mellettem ugrott egyet, Ginny pedig idegesen szívta be a levegőt.

- Annyi sincs benned, hogy személyesen megjelenj? – Kérdezte Ethan frusztrált hangon, miközben ökölbe szorult a keze. Mellette Angel ijedten pillantgatott körbe, hátha érkeznek mások is a rétre. – Akkor mégis mire jó ez a cirkusz? Minek csaltál ide minket ezzel az... illúzióval? Ránk küldesz egy rakat agymosott katonát, miközben egy kényelmes fotelben üldögélsz? – Kérdezte, rámutatva, hogy tudunk róla, hogy nála van a szérum.

- Mégis mire mennék azzal? – Vont vállat Isaac képe, mire mi megdöbbenve vártuk a magyarázatot. Mindannyian biztosak voltunk benne, hogy miután rátette a kezét a Peb által készített szérumra, ellenünk fogja használni. – Nem fogok agyatlan katonákkal harcolni, akik bármikor ellenem fordulhatnak. Sokkal nagyobb hatalmam lesz hamarosan, mint amit azok az idióta katonák adhatnak. Annak a szérumnak sose szabadott volna elkészülnie, megsemmisítettem az utolsó cseppjét is. – Mondta, mire Ginny szeme hatalmasra kerekedett.

- Akkor mégis miért vagyunk itt? – Tárta szét a karjait Ethan, Isaac pedig villogó szemmel fordult felé.

- A barlangban megleptetek engem, ezt el kell ismernem. – Bólintott Ethan felé, akinek felszaladt a szemöldöke. – Alábecsültem a gyorsaságotokat.

- Micsoda dicséret, mindjárt elpirulok. – Vágta hozza Ethan, mire Isaac megrázta a fejét.

- Én belátom, ha hibáztam. Reálisan látom az eseményeket, nem csinálok úgy, mintha ezt előre láttam volna. Viszont ebből láthatjátok, hogy nem hazudok, amikor azt mondom, esélyetek sincs ellenem. – Nézett végig rajtunk komoly arccal, amitől kirázott a hideg. – Szeretnék nektek egy esélyt adni, hogy feladjátok magatokat és átadjátok nekem a közösséget. – Folytatta, mire Ginny idegesen felnyögött és megrázta a fejét. – Tudom, hogy ebbe nem fogtok szó nélkül belemenni, de ideje lenne őszintén mérlegelni az esélyeket. Kezdjük ott, hogy probléma nélkül elmenekültem a meglepetésetek ellenére, és ide csaltalak titeket, miközben egy biztonságos helyre mentem. – Tárta szét a kezeit, Ginny pedig idegesen harapta be a száját, majd össze nézett Ethannel. Meg kellett hagyni, hogy valóban azt hitték, ezúttal Isaac nyomában járnak. – Ezen kívül ideje bevallanom nektek, hogy nem csak a csatatéren buktatok el ellenem.

- Nem nevezném bukásnak, hogy szétrúgtuk a csuklyásaid hátsóját. – Vetette közbe Aaron, aki végig frusztráltan állt egyik lábáról a másikra.

- Nem nevezném győzelemnek, hogy miután elmúlt a meglepetés ereje, kiüldöztünk titeket és probléma nélkül áttelepültünk. – Vágta rá Isaac nyugodt hangon, mire Aaron idegesen szorította össze a száját.

- Mit jelent, hogy nem csak a csatatéren buktunk el? – Terelte vissza a témát Ginny összefont karral.

- Idefent is nyertem. – Emelte fel egy karját Isaac, majd a homlokára koppintott.