Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

50.

Kellett pár hét, mire nagyjából visszaállt a rend a közösségben. Ethan teljesen felépült és ismét elfoglalta a helyét a vezetői székben. Ginny és Aiden segítségével visszaterelték a közösség életét a megszokott kerékvágásba. Ismét üzemelt az étterem és a régiségbolt, felújították a harc alatt tönkretett területeket és a péntek esti programokat is visszavezették. Az egész közösségen érezhető volt, hogy a sötét napok lezárultak, mintha elvonult volna a fekete felhő a fejünk fölül. A tudat, hogy Isaac többet nem fenyeget minket, mindenkit megkönnyebbüléssel töltött el és ez az egész közösség hangulatán megmutatkozott. A Bizottság elkapta az összes megfutamodott csuklyást és ismét nagyobb figyelmet szenteltek a közösségek jólétére. Lolly egyre gyakrabban látogatott hozzánk, aminek láthatóan Stuart örült a legjobban. Lizzy és Tyler ismét belekezdtek az esküvő megszervezésébe, ezúttal sokkal átgondoltabban. Tara eldöntötte, hogy egy ideig visszamegy a szüleihez Ty-al együtt az esküvőt követően. Ty egyszerre tűnt szomorúnak és megkönnyebbültnek ezt a döntést meghallva, Lindsy azonban a lelkére kötötte, hogy továbbra is foglalkozni fog a gyógyítás művészetével. Noah rejtélyes módon bejelentette, hogy az esküvő után ő is el fog utazni hosszabb időre, amin egyedül Tara nem volt meglepődve. Tyler és Lizzy szomorúak voltak, amiért a legjobb barátaiktól el kell búcsúzniuk kis időre, de egymás mellett kevés ideig voltak csak letörve. Én a legtöbb időmet Ginnyvel és Nellivel töltöttem, akik segítettek feltérképezni az új erőmet és megküzdeni a harc alatt történtekkel. Eric a harcot követően eltávolodott a társaságtól, de néha odaült hozzánk az étkezőben és mindig megkérdezte, hogy vagyok. A jelenléte mindig jól esett, azonban nem kerestem a társaságát, ugyanis túlságosan zavarosnak ítéltem meg a kapcsolatunkat.
Csak egy olyan ember volt, akiről nem tudtam, hogy mi történt a harcot követően, azonban ki szerettem volna deríteni. Így az egyik este a vacsorát követően pizsama helyett edzőszettbe bújtam és megindultam az éttermen keresztül az utcára. Az ajtón kilépve megcsapott a hideg, téli levegő. Megborzongva kezdtem el futni a szokásos útvonalon és hamarosan már nem is éreztem a hideget. A légzésemre odafigyelve kocogtam a kihalt utcákon, miközben a lófarokba fogott hajam ide-oda csapkodott. Direkt egy hosszabb útvonalon mentem, hogy kiélvezhessem a testmozgást, miközben az elmúlt hónap emlékein járt az eszem. Kiélveztem, hogy kivételesen nem azért futok, mert magam mögött akarok hagyni valamit, hanem mert élvezem. Hamarosan ismerős környékre értem és lelassítottam. A fekete ajtó elé érve megálltam egy kicsit, hogy egyenletessé váljon a légzésem, majd bekopogtam. Queen szinte azonnal ajtót nyitott és enyhe mosollyal a szája szélén engedett be. Fekete ruhát és magassarkút viselt, a haja szoros copfba volt fogva. A körmei vörösen csillogtak, akárcsak a szája, a kezében pedig egy pohár volt. Azonnal a szokásos szoba felé vettem az irányt, ahol a hatalmas asztal látványától megdobbant a szívem. Helyet foglaltam az egyik széken, miközben megpillantottam az asztal közepén álló whisky-s üveget.

- Egy ital? - Intett Queen az alkohol felé, mire megráztam a fejemet. Queen vállat vont, majd öntött magának és belekortyolt a barna folyadékba. Közben helyet foglalt az asztalfőn és kissé hátradőlve emelte rám a tekintetét. A körmeivel a pohara oldalán kopogtatott, az ujjain lévő gyűrűk megcsillantak az ablakon beszűrődő holdfényben. Az egyik ujján egy hozzá nem annyira illő, ezüst gyűrűt pillantottam meg, amit mintha azelőtt Isaac kezén láttam volna. Nem szóltam semmit, csak elszakítottam róla a tekintetemet. - Helyre állt a rend a kis közösségetekben?

- Nagyjából. - Bólintottam, miközben összekulcsoltam a kezeimet az asztalon. Valami már régóta zavart a harc napjával kapcsolatban, és úgy éreztem, Queen az egyetlen, akinél rákérdezhetek. Queen látta rajtam, hogy valamit próbálok megfelelően megfogalmazni, így csendben megvárta, hogy én szólaljak meg. - Valamit nem értek Isaac-el kapcsolatban. - Mondtam végül, mire Queen egy bólintással jelezte, hogy folytassam. - Azt mondta, hogy nem a közösséget akarja valójában megszerezni. - Idéztem fel Isaac szavait a harc napjáról. - Akkor mégis miért ment el a végletekig, hogy legyőzzőn minket? - Kérdeztem nagy levegőt véve. Queen arca kifejezéstelen maradt miközben az arcomat pásztázta. Láthatóan gondolkodott rajta, hogy elárulja-e nekem az igazságot, majd sóhajtott egyet és beleivott a poharába.