Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

30.

Másnap kedvetlenül haraptam bele a pogácsámba, ami kifejezetten ízetlennek tűnt. Mellettem Lizzy és Tyler halkan beszélgettek, de én kiszűrtem a körülöttem lévő zajokat és amilyen gyorsan lehetett, betömtem a reggelimet. Pont amikor Ginny belépett az étkezőbe, bekaptam az utolsó falatot és felpattantam. Ez a mozdulat kicsit hirtelenre sikerült, így a többiek értelmetlenül emelték rám a tekintetüket. Elvörösödve kaptam fel egy tányért és jelentettem be, hogy viszek reggelit Tarának, mire mindenki visszafordult a reggelijéhez. Egy szendviccsel a kezemben sietősen távoztam az étkezőből és meg sem álltam egészen a betegszobáig. Tara mosolyogva emelte rám a tekintetét miközben hozzá léptem.

- Jó reggelt! - Köszönt vidáman, én pedig egy mosolyt erőltettem magamra.

- De vidám valaki.

- Ma végre elmehetek ebből a nyamvadt betegszobából. - Újságolta, miközben átvette a tányért a kezemből. - Szeretem Lindsyt, de kevés nyomasztóbb hely van, mint ez a szoba.

- Legalább kimaradtál a tegnapi balhéból. - Sóhajtottam fel gondterhelten.

- Ne is mondd! Noah mesélte, hogy volt egy kis vita. És én pont ezt hagyom ki, el sem hiszem. - Rázta meg a fejét hihetetlenkedve.

- Nem maradtál le sokról. - Legyintettem és mivel nem akartam belemenni a részletekbe, gyorsan elköszöntem és kimentem a betegszobából. Ahogy az előtér fele lépkedtem meghallottam a reggelit befejező különlegesek zaját. Idegesen léptem be a helyiségbe és gyorsan végigpásztáztam a tömeget, hogy van-e valaki az embertömegben, akit el akarnék kerülni. A gyomrom azonnal összezsugorodott, amikor beleakadt a tekintetem egy zöld szempárba. A szívem hevesebben kezdett verni, ahogy felvettem a szemkontaktust Ericcel, aki éppen engem nézett. Éreztem, ahogy elönt a mérhetetlen düh, miközben mindenki más elhomályosodott körülöttem. Eric halálos nyugodtsággal bámult rám, miközben hömpölygött körülötte a tömeg, azonban én nem voltam hajlandó elkapni a tekintetemet. Ahogy hosszú másodpercekig néztünk egymás szemébe, rá kellett, hogy döbbenjek, hogy a srác mindennel tisztában van. Tökéletesen tudja, hogy őt tartottam az árulónak és hogy ezt elmondtam Ginnynek majd csúfosan besültem. Ginny elmondta neki a beszélgetésünket és tudta, hogy már nem kell magát megjátszania előttem. Ahogy ez a gondolat átfutott a fejemen, sírhatnékom támadt, de nem voltam hajlandó kimutatni az érzéseimet, miközben Eric szemébe bámultam éppen. Már kezdett kényelmetlen lenni a farkasszemezésünk a terem két végéből, amikor is Eric egyszer csak lesütötte a szemét egy pillanatra és amikor ismét a szemembe nézett, a szája szélén egy apró mosoly jelent meg. Olyan ideges lettem ettől az apró, mégis sokat mondó gesztustól, hogy a kezeim ökölbe szorultak és a számba kellett harapnom, hogy ne üvöltsek át az egész szobán keresztül. Eric ezt látva szélesebbre húzta a vigyorát, majd gondolkodás nélkül megindult felém. Ezt látva beszívva a levegőt hátráltam pár lépést, így amikor hozzám ért, már mindketten a folyosó takarásában álltunk.

- Csak nem ideges vagy, oreó lány? - Lépett hozzám kissé túl közel.

- Ne hívj így, Eric! - Köptem oda a nevét szinte undorodva, amitől mintha csak még jobban élvezte volna a szituációt.

- Már nem is vagyok nutella fiú? - Kapott a szívéhez színpadiasan, mire idegesen megforgattam a szemeimet. - Ez fájt.

- Mindjárt megsajnállak.

- Jaj, ne mondd már, hogy így zavar, hogy sikerült megvezetnem téged. - Rázta meg a fejét továbbra is mosolyogva, miközben bennem egyre inkább forrt a düh. - Kénytelen voltam, nem éppen tűntél megbízhatónak.

- Hogy tessék? - Emeletem meg a hangomat, amitől kissé hisztérikusnak hangoztam. - Kettőnk közül te vagy az, akiben sokkal kevesebb indoka van megbízni bárkinek is.

- Valóban? - Kérdezte, miközben tett felém egy lépést, én pedig automatikusan hátra léptem egyet. - Akkor mégis miért nekem árulták el azt előbb, hogy te ki vagy, mint fordítva?

- Mert... - Szólaltam meg, azonban nem tudtam mit mondani, így inkább beharaptam a számat.

- Akkor kiben is nem bíznak meg? - Húzta fel a szemöldökét, miközben a tekintete a beharapott számra esett.

- Menj a francba! - Ráztam meg a fejemet idegesen, miközben ismét felém lépett én pedig ismét hátra. - Rohadtul nem bízom meg benned és szerintem Ginnyéknek sem kéne! - Robbant ki belőlem, miközben már olyan erősen szorítottam ökölbe a kezeimet, hogy a körmeim a tenyerembe vágtak. - Baromira idegesítő vagy!

- Aww, ne flörtölj velem. - Rázta meg a fejét továbbra is mosolyogva, miközben az egyik kezét hanyagul belesüllyesztette a farmerja zsebébe és tett felém még egy lépést. Én azonnal hátra léptem, azonban rá kellett jönnöm, hogy nincsen hova hátrálnom, ugyanis a hátam a folyosó falába ütközött. Miközben ezt realizáltam, Eric a szabad kezével elnyúlt mellettem és megtámasztotta a tenyerét a fejem mellett. Kikerekedett szemekkel figyeltem ezt a mozdulatot, amivel egyszerre a falhoz nyomott, de közben hagyott menekülő útvonalat, ha futni akartam volna. Én azonban nem akartam megadni neki azt az örömet, hogy éreztessem vele, hogy sikerült kényelmetlen helyzetbe hoznia, plusz úgy éreztem, hogy a lábaim amúgy sem engedelmeskednének, ha megpróbálnék odébb menni.

- Sajnálom, hogy így gondolod. - Mondta hozzám hajolva, amitől olyan közel került hozzám, hogy lehalkíthatta a hangját és így is tökéletesen értettem minden szavát. - Pedig én élveztem az esti találkáinkat. - Duruzsolta, miközben megcsapott az ingjére fújt parfümje. Zöld szemében kihívás csillant, amitől nekem felállt a szőr a hátamon. A srác egyszerre tűnt magabiztosnak és kissé veszélyesnek.

- Ne mondj ilyet! - Szűrtem az összeszorított fogaim között. - Inkább hagyj békén! - Szóltam rá, miközben végig tartottam a szemkontaktust.

- Bocsi, de nem erősségem az utasítások követése. - Húzta el a száját. - Javaslatot benyújthatsz, de nem ígérek semmit.

- Itt van számodra egy javaslat: fulladj bele a drágalátós nutelládba. - Húztam fel a szemöldökömet és ezúttal én eresztettem meg felé egy gúnyos mosolyt. - És ne szólj hozzám többet, vagy a következő éjszakát nem a konyhában töltöd, hanem a betegszobában. - Döntöttem kissé oldalra a fejemet továbbra is a szemébe nézve, mire Eric felnevetett, majd ellökte magát a faltól és végre eltávolodott tőlem annyira, hogy újra kaptam rendesen levegőt.

- Nem ígérek semmit. - Mondta végül, majd a hajába túrva megfordult és vigyorral az arcán sétált el. Amint eltűnt a folyosó végén, vettem egy nagy lélegzetet és hihetetlenkedve ráztam meg a fejemet. Nem értettem Ericet és a kis játszmáit, de biztos voltam benne, hogy meg fogja nehezíteni nekem a következő időszakot. Behunytam a szememet egy pillanatra és megpróbáltam gyorsan összeszedni magamat.
Amikor már nem éreztem úgy, mintha a lábam egy puding lenne, gyors léptekkel bevonultam a szobámba és magamra csaptam az ajtót. A nap további részében nem voltam hajlandó kidugni az orromat a szobámból. Felváltva játszottam le a fejemben a Ginnyvel és az Ericcel folytatott beszélgetésemet és minden alkalommal csak egyre dühösebb lettem. Ahogy elérkezett az este, éreztem, hogy tanácsra van szükségem, méghozzá nem is akárkitől.
Felvettem a futógatyámat és egy világoslila pulcsit majd belebújtam a sportcipőmbe. A hajamat szoros copfba fogtam, majd pár másodpercig a tükörbe bámulva próbáltam meg összeszedni magamat. Végül egy nagy sóhaj kíséretében kimentem a szobából és meg sem álltam az olasz étteremig, ahol gyorsan körülnéztem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy senki sem figyel, majd kimentem az utcára. Néhány törzskörzést követően meg is indultam először sétálva, majd átváltottam futólépésre. Ahogy egyre gyorsítottam a tempón, ismét megjelent előttem Ginny csalódott arca, majd Eric mosolya, ahogy az arcomba hajol és hirtelen azon kaptam magamat, hogy minden erőmet beleadva sprintelek. A gyomromban lévő görcs kezdett oldódni, ahogy egymás után pakolva a lábaimat elsuhantam az ismerős házak előtt és befordultam a célom felé vezető útra. Figyelve a légzésemre hagytam, hogy a szél csapkodja mögöttem a lófarkamat és egy pillanatra hagytam, hogy a problémáimat elhagyjam magam mellett. Éppen be akartam fordulni a Queen felé vezető utcára, amikor egyszer csak egy furcsa hangot hallottam mag magam mögött és gondolkodás nélkül hátra kaptam a fejemet. A következő pillanatban szinte lassított felvételben érzékeltem, ahogy egy sötét alak elsuhan a perifériamról és mintha egy köpeny szélét láttam volna meglibbenni, azonban nem volt időm ezen elgondolkodni, ugyanis egy másodperc múlva éreztem, hogy a lábam beleütközik valamibe és én tehetetlenül előre zuhanok. Miközben a sikolyom elhalt a kihalt utcában, körülöttem minden elsötétült...