Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

31.

Lábdobogás hangja ütötte meg a fülemet. Megpróbáltam kinyitni a szememet, de a szemhéjam túl nehéznek tűnt, a fejemben pedig tompa fájdalmat éreztem. Oda akartam nyúlni, azonban a kezem nem engedelmeskedett. Értetlenül próbáltam meg pozíciót változtatni az ágyamban, amikor tudatosult bennem, hogy miért nem mozdul a kezem: le volt kötözve. A következő pillanatban megrohamoztak az emlékeim az éjszakai futásomról és az engem követő köpenyes alakról és egyértelművé vált számomra, hogy nem az ágyamban fekszem. A szemem kipattant és levegő után kaptam miközben éreztem, hogy az egész testemet elönti a pánik. Azonnal megéreztem, hogy kemény padlóhoz simul a hátam, a fejem felett pedig sötét kőplafont pillantottam meg. Zihálva fordítottam oldalra a fejemet és majdnem felsikoltottam, amikor megláttam magam mellett három köpenyes alakot, akik engem bámultak. A terem szélén álltak és csendben tartottak a kezükben egy-egy égő gyertyát. A másik oldalra fordítva a fejemet hasonló kép fogadott, szintén három csuklyás személy figyelt engem némán. A kezem két oldalra volt feszítve, azonban annyira tudtam mozgatni, hogy kissé felemeljem a felső testemet, és jobban körülnézzek. A teremben homály uralkodott, csak a gyertyák adtak fényt. A sötét falak egy kőépülethez tartoztak, aminek nem voltak ablakai. A falakon nem voltak rajzok, azonban körülöttem egy rakat vérvörös szimbólum volt látható. Ijedten vettem észre, hogy a számomra ismeretlen jelek csiga alakban követik egymást a terem közepe felé, azaz felém. Egyszerre éreztem, hogy sírhatnékom támad és hogy felkavarodik a gyomrom a tehetetlenségtől, azonban nem mertem megszólalni. A pánik olyan szinten lett úrrá rajtam, hogy az agyam teljesen lefagyott és képtelen voltam felfogni a jelenetet, amibe csöppentem. Biztos voltam benne, hogy Isaac legújabb rejtekhelyére lettem behurcolva, azonban bele se mertem gondolni a miértjébe, csak szabadulni akartam. Hisztérikus módon elkezdtem rángatni a kezeimet és a lábaimat, de az erős kötél fájdalmas vágott bele a húsomba. Eközben a körülöttem lévő csuklyások némán figyelték a szenvedésemet és meg sem mozdultak. Amikor kellően kifáradtam a végtagjaim rángatásában, tehetetlenül hanyatlottam hátra, és elsírtam magamat. A félelem a hasamban gombóccá változott és alig kaptam levegőt az idegességtől. Biztos voltam benne, hogy hamarosan farkasszemet fogok nézni a halállal. A könnycseppek lefolytak az arcomon és a körülöttem szétterülő hajamra csöppentek. A következő pillanatban ismét lépteket hallottam meg és azonnal elcsendesültem. A léptek egyértelműen felém közeledtek.
Görccsel a hasamban kissé felemeltem a fejemet és a velem szemben lévő nyílásra szegeztem a tekintetemet, amely mögött minden sötét volt. Ahogy a léptek egyre közeledtek, egy alak bontakozott ki a sötétségből, nekem pedig elakadt a lélegzetem, ahogy megpillantottam Isaac-et. Bőre ijesztően fehér volt a halvány fényben, köpenye baljós módon lebegett mögötte, miközben határozottan felém tartott. A szívem a torkomban dobogott, miközben megállt tőlem pár méterre, a földre rajzolt szimbólumok szélénél. Ekkor egyenesen rám nézett, én pedig nyeltem egy hatalmasat, miközben belebámultam a sötétbe burkolódzó arcába. Felemelte a kezét, amin egy tucat gyűrű csillant meg és hátra tolta a csuklyáját. Ahogy a szemébe néztem, olyan félelem fogott el, amit azelőtt sosem éreztem még. A szinte fekete szemében megcsillant valami, amiről azonnal tudtam, hogy micsoda: sötét, veszélyes, lebilincselő mágia. Beharaptam a számat, hogy ne sikítsak fel és csendben vártam a következő lépését, azonban némán vizslatott.

- Mit akarsz tőlem? - Kérdeztem vékony hangon, amikor már nem bírtam elviselni a csendet. Isaac arcán ekkor egy halvány mosoly jelent meg, majd felemelve a fejét ránézett az egyik néma alakra, aki a terem szélén álldogált.

- Tökéletes lesz. - Szólalt meg halk, mély hangon, amit leginkább morgáshoz tudtam volna hasonlítani.

- Mire vagyok tökéletes? - Szólaltam meg ismét kissé hangosabban, azonban a hangom hallhatóan remegett. Az egyetlen stratégia, amit a teljesen lesokkolt agyam ki tudott találni, hogy megpróbáljam beszéltetni, azonban Isaac nem tűnt igazán szószátyárnak.