Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

24.

- Ty, mindenhol körül néztél? - Kérdezte Ethan, akinek sikerült nyugalmat erőltetnie a hangjára, miközben egész testéből sugárzott az idegesség.

- Mindenhol. - Bólintott Ty komor tekintettel.

- Stuart, Zeph menjetek körbe még egyszer, ha kell, minden szobába rontsatok be! - Fordult a fiúk felé Ginny, akik azonnal kirohantak a betegszobából teljesíteni a rájuk osztott feladatot. Közben Noah beletúrt a hajába, vett egy mély lélegzetet majd leguggolt Ty elé. Ty-on látszott, hogy megviseli a szituáció, felváltva figyelte a csukott szemmel fekvő Tarát és a pánikoló társaságunkat. Noah minden lélekjelenlétét összeszedve rámosolygott a fiúra és enyhén megérintette a vállát, magára terelve a figyelmét.

- Ty, figyelj rám. - Szólalt meg megnyugtató hangon. - A nővéred megsérült és azt hiszem, te vagy az egyetlen, aki tud neki segíteni. Régóta asszisztálsz Lindsynek és tudom, hogy mennyire jó tanuló vagy, szóval biztos vagyok benne, hogy már egyedül is el tudnál látni egy sérültet. Most Lindsy nincs itt, hogy segíthessen, de én úgy gondolom, hogy nincs is rá szükséged. Megtennéd a kedvünkért, hogy megnézed Tara sérülését és átgondolod, hogy mit lehetne vele kezdeni? - Kérdezte Ty szemébe nézve, miközben Ty a levegőt kapkodva hallgatta a szavait. Mindenki más visszafolytott lélegzettel várta a fiú válaszát, Lizzy Tara kezét szorongatva törölgette a könnyeit. Ty ekkor vett egy mély lélegzetet, ránézett a falfehér arcú nővérére, majd magabiztosan bólintott egyet.

- Ért valaki a gyógynövényekhez? - Kérdezte felénk pillantva, mire Lizzy és Tyler felemelte a kezét.

- Sokat olvastam régen a témában. - Mondta Lizzy vékony hangon.

- Szintúgy. - Bólintott Tyler és már lépett is a terem végében lévő kézmosóhoz, megtisztítani a harctól koszos kezeit.

- A többiek menjenek ki. - Adta az utasítást Ty, miközben Lindsy hatalmas gyógyszeres szekrényéhez lépett. Mi vetettünk egy aggódó pillantást Tara felé, majd megindultunk az ajtóhoz. Ethan becsukta mögöttünk az ajtót és elhúzott szájjal nézett végig a társaságunkon.

- Akkor most várunk. - Sóhajtott fel idegesen, mire mindenki idegesen nézett össze. Nem is volt kérdés, hogy helyben megvárjuk, amíg Ty végez, így a falnak vetve a hátamat lecsúsztam a földre. Csak ekkor éreztem meg, hogy mennyire ki vagyok merülve. Minden végtagom sajgott, nehezen kaptam levegőt, a fejem lüktetett a fájdalomtól. Behunyt szemmel relaxáltam, miközben körülöttem mindenki elhelyezkedett. A legtöbben szintén a földre ültek, azonban voltak, akik nem bírtak meglenni egyhelyben és fel-le mászkálva várták az idő múlását. Közben visszaért Zeph és Stuart és szomorúan jelentették be, hogy sehol sem találták a közösség gyógyítóját. Ginny ideges pillantást váltott Ethannel, aki frusztráltan rázta meg a fejét, majd elfutott értesíteni Aident a fejleményekről. Amikor visszatért mi még mindig fáradtan üldögéltünk és vártuk, hogy nyíljon a betegszoba ajtaja. Nekem egyre inkább csukódott le a szemem, így a maradék energiámat arra fordítottam, hogy véletlenül se aludjak el a lehető legrosszabb pillanatban. Hogy lekössem a figyelmemet, az esküvő eseményit kezdtem el pörgetni a gondolataimban és eszembe jutott Eric unott arca. Furcsamód a támadás után már sehol se láttam, azonban a legtöbb különleges a szobák biztonságába menekült a füstszerű anyag megjelenésekor. Felelevenítettem a korábbi találkozásainkat és nem tudtam nem észrevenni a találkáink furcsa időpontjait. Amikor először futottam bele, Jeremyt halottan találtuk még aznap este. A második alkalommal Hullócsillag jelent meg pár órával az összefutásunk után. Ma nem beszéltünk ugyan, mégis gyanúsnak tűnt a jelenléte az esküvőn, a hirtelen eltűnése pedig még inkább. A gondolatmenetemet Ginny zavarta meg, aki mellém guggolva nézett végig rajtam.