Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

45.

Még fel sem eszméltem Ethan kijelentéséből, egy hatalmas ütést éreztem meg az oldalamon és felnyögve estem oldalra. Azonnal a támadóm felé fordultam és a szívem kihagyott egy ütemet, amikor megpillantottam a férfit, akit Eric bátyjának gondoltam. Teljesen lesokkolódva bámultam bele a vörös szemeibe, amiknek köze sem volt Eric fűzöld szemeihez. Az arca többi részén azonban fedeztem fel hasonlóságot. Hasonló orruk és ajkuk elárulta a rokonságot, még ha az előttem álló ember arcát el is torzították beleégetett szimbólumok. Haja is sötét volt öccséhez hasonlóan, a csokibarna szín helyett azonban fekete, vállig érő haja szinte beleveszett az éjszakába. Zihálva pattantam fel és éreztem, ahogy elönt a pánik, miközben a férfi villogó szemmel közeledett felém. Felemeltem a kezeimet, azonban egy mentális blokk nem engedte, hogy megtámadjam. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy ő viszont probléma nélkül formál egy hatalmas tűzgolyót, amit felém hajít. Az utolsó pillanatban pattantam el a támadás elől, és hangosan felnyögve értem földet egy méterrel arrébb. Elkezdtem felhúzni magamat álló helyzetbe, azonban a következő pillanatban éreztem, hogy valaki belemarkol a hajamba és felfelé kezd el húzni. Felsikítva kaptam a sajgó fejbőrömhöz, miközben talpra szenvedtem magam, majd gondolkodás nélkül hátra lendítettem a lábamat és éreztem, hogy a rúgásom eltalál valamit. A szorítás engedett, így kitéptem a hajamat a támadóm kezéből és egy pördüléssel ismét Eric bátyjával kerültem szembe. A férfi a tűzpiros szempárját rám szegezve kezdett el körözni körülöttem, miközben enyhe félmosoly jelent meg a szája szélén. Én egyre idegesebben fújtattam, miközben figyeltem a ragadózószerű mozgását. Ezúttal nem vártam meg, hogy ő támadjon rám, felemeltem a kezeimet és a dühömet energiává alakítva felé küldtem egy hatalmas széllökést. A férfi egy ordítást hallatva pördült meg a levegőben és a hasára érkezve terült el a földön. Egy pillanatra elöntött a pánik, hogy megöltem Eric bátyját, a férfi azonban szinte azonnal felkászálódott és dühtől eltorzult arccal rontott rám. Engem meglepetésként ért a hirtelen támadás és ijedten kiáltottam fel, miközben a földre kerültem egy ütésétől. Eric bátyja azonnal mellettem termett és gondolkodás nélkül taposott rá a torkomra. Én levegő után kaptam, majd megéreztem a fájdalmat. A szemeim könnybe lábadtak, miközben elkezdtem fuldokolni. A fölöttem álló férfi vigyorogva nyomta egyre jobban a lábát a torkomnak, én pedig hiába szorongattam a lábfejét, elhagyott az erőm. Már elkezdett elsötétülni körülöttem a világ, amikor hirtelen egy puffanás ütötte meg a fülemet és eltűnt a nyakamról a nyomás. Köhögve kaptam levegő után, miközben ülő helyzetbe szenvedtem magamat és érdeklődve néztem körül. Kikerekedett szemekkel pillantottam meg Ericet, aki egy pisztolyt tartva a bátyjára állt tőlem egy méterre. A bátyja vele szemben állt és az egyik karjából ömlött a vér, a szemében mégsem láttam félelmet.

- Öcsém! - Vigyorodott el a csuklyás férfi, Ericre villantva a tekintetét. Eric összeszorított szájjal állt előtte és bár az arca magabiztos volt, a keze kissé remegett. - Rég hallottam felőled.

- Tudnék tippelni, hogy miért... bátyám. - Köpte oda a szavakat Eric idegesen, mire a csuklyásnak még szélesebb lett a vigyora.

- Csak nem haragszol rám? Pedig milyen szép üzeneteket kaptam tőled nemrég. Olyan érdeklődő voltál az ügyünk iránt. - Rázta meg a fejét hihetetlenkedve a férfi.

- Nem nevezném ügynek a régi társaitok lemészárlását. A családotok lemészárlását. - Mondta Eric megemelt hangon, miközben tartotta a szemkontaktust a bátyjával. Én közben ismét normálisan kaptam levegőt, így felálltam és idegesen pillantottam körbe. Noah továbbra is hősiesen harcolt a minket támadó csuklyásokkal, miközben sikerült Tarát is felébresztenie a transzból. Tara olyan idegbe került az átélt traumától, hogy hatalmas tűzfalakat tudott felhúzni körénk, védve a többieket, akik továbbra is illúziókat láttak. A tekintetemmel megkerestem Ethant, aki Isaachez próbált éppen közel kerülni. Sajnálatos módon Isaac a két legjobb harcosát tartotta meg maga mellett, hogy védjék őt, miközben a fejünkkel játszadozik. Így a csuklyások vezére zavartalanul olvasta ránk az átkokat, miközben Ethan minden erejét bevetve harcolt a csatlósai ellen. Összerándult a gyomrom, ahogy a jelenetet figyeltem, ugyanis Ethan bármennyire is profi volt, két csuklyással nem bírt el egyedül.

- Nekünk már új családunk van. - Folytatta a beszélgetést Eric bátyja, körbe mutatva a csatatéren. - Ott hagytuk a korábbi életünket, hogy újjászülessünk. - Magyarázta magabiztos hangon, miközben én undorodva fordultam felé. - A korábbi életünk már mit sem számít. Gondolkodás nélkül végeznék veled, ugyanis megerősödtem. - Mondta ki Eric szemébe nézve, mire Eric keze megremegett, de nem szólt semmit. - Ez rólad azonban nem mondható el. Te sosem tudnál végezni velem, ugyanis gyenge vagy. - Nevetett fel, majd megindult Eric felé. Én Eric felé kaptam a tekintetemet és elöntött a félelem attól, amit láttam rajta. Zihálva bámulta a felé közeledő bátyját és nem eresztette le a kezét, a szemében azonban egyértelműen láttam, hogy nem fogja lelőni. Minden izma megfeszült, ahogy a saját démonjaival küzdött, de nem volt ideje tovább gondolkodni. Tudtam, hogy azonnal cselekednem kell, mielőtt a férfi a szemem láttára öli meg Ericet. Egy mozdulattal felkaptam a mellettem heverő kést, amit valaki elejthetett harc közben és közelebb lépve hozzájuk elhajítottam. Eric bátyja azonban figyelt engem és azonnal felém kapta a tekintetét. A keze a magasba repült és mindenféle erőfeszítés nélkül elkapta a levegőben a felé repülő kést. Nekem a szívem kihagyott egy ütemet, ahogy ezt a jelenetet figyeltem, majd Eric bátyja a szemembe nézett és olyan mély gonoszság villant a szemében, amitől összeszorult a gyomrom. Teljes testével felém fordult és egyenesen becélzott engem a kezében tartott késsel. Nekem minden porcikám megmerevedett, miközben elöntött a halálfélelem. Tudtam, hogy semmi esélyem kitérni a dobása elől, így a megmaradó egyetlen másodpercemben a halál gondolatával barátkoztam, a következő pillanatban azonban egy hangos dörrenés hallatszott, Eric bátyjának az arcára pedig meglepődés ült ki. Én hangosan zihálva pillantottam Ericre, aki elsütve a fegyvert egyenesen a bátyja hátába küldött egy golyót. Az arca falfehér volt, a száját szorosan összeszorította, a szemében pedig könnyek gyűltek. A bátyja a következő pillanatban holtan csuklott össze az arcára fagyott meglepődött tekintettel. A kezéből kieső kés csörömpölve ért földet. Én egyenesen Erichez rohantam, bár a lábaim még remegtek az átélt halálfélelemtől. Eric abban a pillanatban omlott a földre, hogy mellé értem és a földre guggolva öleltem át. Az egész teste remegett, miközben nem bírta levenni a tekintetét a bátyja holttestéről.

- Eric. - Fogtam meg az arcát a két kezemmel és kényszerítettem rá, hogy a szemembe nézzen. - Ne nézz oda.

- Nem... Nem bírtam volna megtenni. - Rázta meg a fejét, miközben a zöld szemeiből megindultak a könnyek lefelé az arcán.

- De sikerült megtenni, erős voltál. - Mondtam a szemébe nézve, Eric pedig zihálva viszonozta a tekintetemet.

- Mert téged támadott meg. - Mondta ki, nekem pedig a torkomon akadt minden válasz és csak kikerekedett szemekkel bámultam rá, majd magamhoz húztam és szorosan átöleltem. Eric átkarolta a hátamat és belém kapaszkodott, miközben én még mindig kissé sokkolódva néztem körül. Ijedten vettem észre, hogy Tara már nem bírja tartani a felállított tűzfalat és kezdenek áttörni rajta a csuklyások. Közben szerencsére Ginny elméje is kitisztult és Noah mellé állva várta a csuklyások támadását. Előtte gyorsan felmérte a terepet és egy kérdő pillantást vetett felénk, azonban nem volt ideje megérdeklődni mit művelünk, ugyanis előtte termett egy hatalmas csuklyás.

Én ekkor kissé eltoltam magamtól Ericet és a szemébe nézve mértem fel, milyen állapotban van.

- Eric, segítenünk kell a többieknek. - Mondtam, miközben pisztolylövések dördültek fel körülöttünk. Eric továbbra is idegesen zihált, a tekintete azonban tisztább volt és már nem folytak könnyek a szeméből. Vett egy mély lélegzetet, majd magabiztosan bólintott és már el is kezdett feltápászkodni. Én is felálltam, miközben próbáltam elnyomni a gondolatot, hogy Eric fel sem dolgozhatja, hogy éppen megölte a saját bátyját, máris szükség van rá. Mégis kihúzva magát indult Ginnyék segítségére, rá sem pillantva a bátyja holttestére. Én is megindultam utána, azonban ekkor a szemem sarkából megpillantottam Isaac alakját és megtorpantam. Megkerestem a tekintetemmel Ethant, aki már csak az egyik csatlósával harcolt, azonban látványosan fáradni kezdett. Az ellenfele emberfeletti ruganyossággal védte ki Ethan támadásait, miközben Ethan ruháján egyre több vérfoltot fedeztem fel. Éreztem, hogy segítségre van szüksége, így futólépésben indultam meg felé. Már csak pár méter választott el tőlük, amikor is Isaac megelégelte Ethan erőszakosságát és a felolvasásból tartott annyi szünetet, hogy Ethan felé emelje a kezét. Én jelenetet látva egy ordítással próbáltam figyelmeztetni Ethant, ő azonban az ellenfelével volt elfoglalva és nem vette észre Isaac mozdulatát. A következő pillanatban Isaac kezéből egy hatalmas füstcsóva szállt elő és egyenesen Ethan hátának csapódott. A következő pillanatban Ethan szeme kikerekedett, majd a torkához kapva esett össze.