Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

20.

- Mindenki a helyén van? - Hallottam meg Ginny hangját a headset-emben, mire kissé megborzongtam egyrészt az ismerős hangot hallva, másrészt az izgalomtól. Szinte éreztem, ahogy a szívem a torkomban dobog, miközben megtettem az utolsó lépést a nekem kiosztott hely felé.

- Igen. - Válaszoltam a többiekkel egyetemben, majd a pisztolyomra rámarkolva kilestem a fa mögül, amihez hozzásimulva vártam a további utasításokat. A jobb oldalamon Aaron kémlelt körbe óvatosan kilesve egy szikla mögül, tőlem balra pedig tudtam, hogy Ethan húzódik meg valahol.

- Délen nincs semmi mozgás, közelebb megyek. - Hallottam meg ismét Ginny hangját, mire izgatottan és kissé aggódva haraptam be a számat. Nem volt számomra kérdéses, hogy csatlakozom a küldetésre. Amint megtudtam, hogy végre a tettek mezejére lépünk, azonnal késznek éreztem magam. Ezzel nem voltam egyedül, majdnem az egész csapat kérdés nélkül megindult Ginny utasításait követve, aki perceken belül rakott össze egy biztonságos stratégiát. Habár a terv annyi volt, hogy annyira közel kerülünk, amennyire csak lehet feltűnés nélkül és feltérképezzük a terepet, azt hiszem mindannyian számoltunk a lehetőséggel, hogy rondán fog végződni az este. Nem véletlenül hordtunk mindannyian golyóálló mellényt, nem mintha azzal sokra mentünk volna sötét mágiával szemben. - Mike, Tara előrébb mehettek. - Adta az utasítást a stratégánk, én pedig a pisztolyomat szorosan markolva vártam, hogy végre a saját nevemet halljam meg a fülesben.

- Nyugaton minden tiszta, semmi mozgást nem látunk. - Hallottam meg Tara hangját.

- Penny, Aaron ti jöttök. - Szólalt meg ismét Ginny, mire izgatottan pillantottam ki a búvóhelyem mögül, majd összehúzva magamat gyors léptekkel az előttem lévő fához siettem. Nem sokkal arrébb Aaron szintén előjött és folyamatosan monitorozva a környezetét sietett előrefelé. A fekete sportcipőm alatt zizegtek a lehullott falevelek, miközben még közelebb osontam, amíg meg nem pillantottam egy hatalmas tölgyfát. A pulzusom azonnal vágtázni kezdett, ahogy megismertem a fát, ami a barlang északi bejáratánál állt.

- Nem látunk semmi mozgást. - Jelentette Aaron, miközben elszakítva a szememet a fa mögött magasló szikláról alaposan körbe néztem. Meg kellett állapítanom, hogy valóban semmijen életjelet nem láttam, ami nyugtalansággal töltött el. Ha nekem lenne egy sötét mágiával kísérletező szektám, egészen biztosan nem hagynám őrizetlenül a bejáratot. Ami vagy azt jelentette, hogy rossz helyen keressük Isaac-et, vagy azt, hogy van védelmi vonal, csak mi nem látjuk...

- Megközelítjük a déli bejáratot. - Jött Ginny hangja a headset-en keresztül, mire idegesen haraptam be a számat.

- Srácok, nem akarok vészmadárkodni, de valami nagyon nincs rendben. - Hallottam meg Aaron hangját.

- Eddig zökkenőmentesen halad a küldetés, mi nincs rendben? - Kérdezte Ginny idegesen hangon.

- Pont ez. - Válaszolt Aaron, mire egyetértően húztam el a számat, de inkább nem szóltam bele a beszélgetésbe.

- A déli bejárat tiszta, egy lélek sincs a környéken. - Szólalt meg Stuart. - Nagyon olyan, mintha nem lenne itt senki.

- Igen, én is őrizetlenül hagynám a sötét titkaimat őrző halálbarlangomat, tök logikus. - Hadart Aaron frusztráltan. - Sőt, még ki is tapétáznám az utat, nehogy elvétse valaki a bejáratot.

- Valóban gyanús, hogy senki sem őrzi a bejáratokat. - Mondta Mike a barátja mellé állva. - Mi van, ha tudták, hogy jövünk és ez csapda?

- Ez csak egyféleképpen derülhet ki. - Hallottam meg Tara hangját, mire idegesen haraptam be a számat.

- Túl veszélyes lenne bemenni. - Szólalt meg Ginny magabiztos hangon, mire egyszere nyugodtam meg és éreztem csalódottságot. - Azonban nem tudni, mikor lesz legközelebb esélyünk a közelükbe kerülni. - Folytatta rövid szünet után, mire felkaptam a fejemet és izgatottan vártam a folytatást. - Egy valaki talán be tud osonni feltűnés nélkül, mindenki más kint marad.