Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

2.

A lábam alatt ropogtak a falevelek, ahogy a fák közt haladtam előre. A szemem folyamatosan pásztázta a homályos erdőt, miközben óvatos léptekkel sétáltam. Fától fáig suhantam előre a célom felé, a fejemet felkapva minden gyanús zajra. A levegőt kapkodtam, miközben a fülemet hegyezve meresztgettem a szememet. Az erdőt köd borította, így alig láttam pár méternél távolabb. Egy zajra lettem figyelmes tőlem jobbra, így egy fa mögé vetettem magamat. A hátamat a törzsének nyomva próbáltam meg kivenni a hang forrását. Valaki közeledett.

Behunytam a szememet és próbáltam leállítani a vágtázó pulzusomat, kevés sikerrel. Ahogyan közeledett felém a hang forrása, egyre hevesebben vert a szívem. A kezemet a számra tapasztottam, hogy ne hallja meg, ahogyan a levegőt kapkodom. Legszívesebben felsikítottam volna, de nem bírtam mozogni a félelemtől. A léptek hangja egyre közeledett.

Ekkor megéreztem valamit a kezemen, a szemem pedig kipattant. Megnyugodva vettem tudomásul, hogy csak egy esőcsepp hullott rám. Továbbra is a számat befogva figyeltem a közeledő lépések zajait, ám ekkor egy hatalmasat dördült az ég. Összerezzentem a hangra és még erősebben szorítottam a kezeimet. Csakhogy ekkor megláttam, hogy egy vércsepp folyik ki az ujjaim közt. Elkaptam a kezemet a szám elől és kikerekedett szemekkel bámultam a tenyeremre, ami tiszta vér volt. Közben a mennydörgés hangja elhalkult én pedig a fejemet felkapva próbáltam kivenni újra a léptek zaját. Csakhogy nem hallottam semmit.

Görccsel a gyomromban haraptam a számra és nem mertem megmozdulni.

- Mitől menekülsz Penny? - Kérdezte egyszer csak valaki a fa másik oldaláról, mire egy sikoly hagyta el a számat, de rögtön el is folytottam azt, ugyanis felismertem a hangot. Felpattantam a fa tövéből és megkerültem a fát, hogy az ismerősöm karjaiba vetődhessek. Csakhogy amikor kibújtam a fa takarásából, egy fekete szempárral találtam szembe magamat. Ijedten hőköltem hátra, és magam elé kaptam a kezeimet, amikről továbbra is folyt lefelé a vörös vér. Ekkor egy villám szelte át az éjszaka sötétjét, én pedig megláttam az előttem álló személyt teljes valójába. Hullafehér arcán fekete csíkokban folyt egy fekete folyadék. Kezeit teljesen elborította a sötétség. Tágra nyílt szemekkel bámult felém.

- Matt? - Kérdeztem erőtlen hangon, miközben az erdő újra sötétségbe borult.

- Ki elől menekülsz? - Ismételte meg a kérdését, majd összeomlott a szemem láttára. Felsikítottam és reflexből mellé vetettem magam.

- Matt! - Kiáltottam mellé guggolva, mire felém nyúlt és megragadta a csuklómat. Könnyekkel a szememben figyeltem, ahogyan felemeli a kezemet úgy, hogy a véres tenyerem tökéletesen látható legyen.

- Magad elől menekülsz Penny? - Kérdezte szinte suttogva, miközben eleredt az eső. - Mert gyilkos vagy?

Egy hatalmas sikoly rázta meg az erdőt.

A szemem kipattant és levegő után kaptam.

Zihálva húztam magamat ülő helyzetbe, miközben próbáltam felfogni, hogy mi történt. Remegő kézzel simítottam hátra a hajamat, ami izzadtan tapadt a homlokomra. A másik kezemmel a takarómat markoltam, ami mellettem hevert összegyűrve.

Ahogy a légzésem kezdett lassulni, úgy tisztult ki előttem a kép is.

A szobámban voltam. Csak egy álom volt. Egy rémálom, semmi más. Kivéve...

Kivéve, hogy a sikoly túl valóságosnak tűnt. Az nem lehetett az álmom része. Valaki sikított, ez ébresztett fel valójában.

Lefordultam az ágyamról és bebújtam a papucsomba, miközben próbáltam normalizálni a testemet átjáró remegést. Ránéztem Nellire, a szobatársamra, aki nyugodtan aludt tovább. Nem ébresztettem fel sem én, sem a sikoly. Ez a lány egy földrengést is átaludna.