Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

38.

Amikor visszaértem a közösség utcájába, rövid gondolkodás után az étterem ajtajához léptem a hátsó, titkos bejárat helyett. Sóhajtva nyugtáztam, hogy nyitva van a késői óra ellenére, szóval Ginnyék tudták, hogy elmentem. Azonban mivel nem vártak rám, hogy lecsesszenek, valószínűleg csak a biztonságom érdekében figyeltek rám, de nem akartak beleszólni az életembe, amit az Isaac-el történtek után igazából értékeltem. Bezártam magam mögött az ajtót, bár biztos voltam benne, hogy Ginnyék is vissza fognak még jönni bezárni. Végig sétáltam a kihalt éttermen és tárgyalón, majd az előszobába lépve alaposabban körülnéztem, de egyedül voltam. Elsétáltam a szobámig, majd óvatosan benyitottam, ugyanis Nelli már aludt. Egy gyors és halk zuhany után felvettem a rózsaszín hálóingemet, majd befeküdtem az ágyba. Folyamatosan Queen szavai jártak a fejemben. A szavai bizalommal töltöttek el és mindenáron ki akartam találni, hogy hogyan erősödhetek meg az elém állított helyzetben és kerekedhetek felül Isaacen. Nem akartam elaludni, ugyanis tisztában voltam vele, hogy Isaac játszadozását élhetném át ismét és ezt nem akartam hagyni. Ahogy a hátamon fekve bámultam a plafont és eszembe jutott, hogy hamarosan Isaacé lesz az egész közösség, a szemeimet elöntötték a könnyek. Szipogva töröltem meg az arcomat, amin elkezdek lefolyni a könnycseppek a körülöttem szétterülő hajamra. Ezek a kétségbeesés könnyei voltak, azonban továbbra sem akartam feladni. Kellett lennie valaminek, amire eddig nem gondoltunk. Az agyam folyamatosan pörgött, a testem azonban kimerült volt, így a szemem elkezdett lecsukódni. Megrázva a fejemet nyitottam ki újra, nehogy elaludjak, a következő pillanatban azonban az agyam utol érte magát és hirtelen megfogalmazódott bennem egy eddig idegen gondolat. Az álmaim.... Ezek az álmok utat adnak Isaacnek, hogy szórakozzon a fejemmel, azonban ez az út valószínűleg nem egyirányú. Ez nem csak neki jelent kapcsolatot velem, hanem nekem is vele.

Kissé felülve az ágyamban gondolkodtam el a lehetőségen, és bár nem voltam benne biztos, hogy sikerülne átvennem az irányítást az álmom felett, ez volt az egyetlen ötletem. Visszafeküdtem és magamra húzva a takarót kényelmesen elhelyezkedtem. Hosszú ideje először vártam rá, hogy sikerüljön elaludnom. Féltem tőle, hogy így kivételesen nem fogok tudni álomba merülni, azonban annyira kimerült voltam, hogy nemsokára lecsukódott a szemem és elsötétült a világ.

Hamarosan friss levegőt éreztem meg az arcomon, így kinyitottam a szememet és fölém magasodó fákat pillantottam meg. Pár másodpercig csak befogadtam az éjszakai erdő elém táruló képét, majd ülő helyzetbe toltam magamat és körülnéztem. Egy hatalmas erdő közepén feküdtem, amit vörös falevelek borítottak. Óvatosan feltápászkodtam, miközben megéreztem a hideget egy fuvallatnak köszönhetően. Magam köré fontam a karjaimat, miközben a szívem hevesen vert. Az erdőben ijesztő csend uralkodott, így kifejezetten hangosnak hatott, amikor megindulva száraz levelekre és faágakra tapostam. Felszisszentem, ugyanis a lábaim meztelenek voltak, a föld pedig tele volt apró kavicsokkal. Lenézve a földre feltűnt, hogy egy hosszú, fehér ruha van rajtam, ami a szél miatt néha meglobban, a fekete hajam pedig kiengedve pedig omlik a vállamra. Nem tudtam, merre megyek, de folytattam az utamat a fák között, miközben a hasam egyre inkább görcsölt a baljós előérzetemtől. Éreztem, hogy valami vagy valaki közeledik, de nem tudtam, hogy micsoda. A szemem folyamatosan ide-oda cikázott, miközben lépdeltem és egyre inkább kapkodtam a levegőt, ahogy a pánik elkezdett eluralkodni rajtam. A valami egyre közeledett, szinte éreztem a jelenlétét a sötét fák között. Ekkor azonban egy gondolatfoszlány tört utat magának a fejemben és hirtelen megtorpantam. Valami nem stimmelt... az egész szituációval. Összehúzott szemöldökkel fordultam körbe, miközben azon gondolkodtam, mi juthatott eszembe. Ekkor ismét megzavarta valami a gondolataimat, ezúttal még erősebben. Már biztos voltam benne, hogy ami körülöttem van, az nem lehet a valóság... tehát álomnak kell lennie. Hevesebben kezdtem venni a levegőt, miközben eszembe jutott, hogy nemrég még az ágyamban feküdtem alvásra készen. Ezúttal teljesen más szemmel néztem körül a homályos erdőben és hiába üvöltött bennem egy hang, hogy meneküljek, megvetettem a lábaimat és nem mozdultam. Már tudatában voltam, hogy ez egy Isaac által irányított álom, amiben nem véletlenül vagyok benne. Fogalmam sem volt, mit kellene tennem, vagy hogy Isaac nem tud-e valóban bántani engem egy álmon keresztül, de biztos voltam benne, hogy ezúttal nem fogok menekülni. Összeszorított szájjal álltam egy hatalmas fa mellett, és nem törődtem az egyre növekvő ijedtségemmel.