Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

5.

- Ginny! - Ordítottam magamból kikelve, miközben kirontottam a betegszobából. - Ginny! Ethan! - Kiabáltam a könnyeimmel küszködve, majd futva indultam meg a vezetők hálói felé. Mire oda értem Ginny ajtaja elé, ő éppen kómás tekintettel lépett ki az ajtaján.

- Mi van? Mi történt? - Nézett rém ásítva, majd amikor meglátta a zaklatott arckifejezésemet rögtön eltűnt az álmosság a szeméből. - Penny, mi a baj? Mi történt? - Kapott a kezem felé, majd megszorítva azt ideges tekintettel várta a válaszomat.

- Felébredt! A férfi, ébren van! - Magyaráztam zihálva, mire Ginnynek kikerekedett a szeme, majd Ethan ajtajához lépett.

- Ethan, azonnal húzd ki a hátsódat a szobádból, majd jövőhéten alszunk. - Ütött rá párat az ajtóra, majd Aiden ajtaján is bekopogtatott, azonban meg sem várta a válaszokat, rögtön megindult a betegszoba felé. A hangzavarra felkelő Lindsy zavartan pillantott ránk, amikor belefutottunk a betegszoba ajtajánál.

- Kiabálást hallottam, gondoltam ránézek az emberünkre. - Magyarázta, miközben belökte a betegszoba ajtaját.

- Jól tetted. - Bólintott Ginny. - Penny látta felébredni.

- Tessék? - Nézett rám Lindsy kikerekedett szemekkel, miközben a férfi felé igyekezett. - Miért voltál itt az éjszaka közepén? - Kérdezte, de mielőtt válaszolhattam volna kicsapódott a betegszoba ajtaja és Ethan lépett be rajta Aiden társaságában.

- Ki sértegeti a formás hátsómat már ilyen korán? - Nézett végig rajtunk felhúzott szemöldökkel. Fekete gatyája és fehér ingje gyűrött volt, szeme alatt pedig karikák tették egyértelművé, hogy nincs a toppon.

- A kéretlen látogatónk megébredt az éjszaka folyamán. - Válaszolt Ginny lepillantva a férfire, aki ekkor már csukott szemmel feküdt a hátán, kitátott szájjal. Lindsy felvéve a kesztyűjét kezdte azonnal vizsgálni. - Mi is történt pontosan Penny?

- Én... én hallottam valami hangot, úgyhogy idejöttem. - Magyaráztam enyhén remegő hanggal, miközben keresztbe tettem magam előtt a kezeimet. - Belőle jött a hang, egyfajta... hörgés. - Elevenítettem fel magamban a furcsa zajt. - Közelebb hajoltam, erre megmozdult és megragadta a karomat. Úgy megijedtem, hogy sikítani is elfelejtettem. - Ráztam meg a fejemet kínosan. - És ekkor azt mondta, hogy állítsátok meg. - Hunytam be a szememet egy pillanatra, visszaemlékezve a férfi szavaira. - Azt nem tudom, hogy kire gondolt. Aztán hozzátette, hogy valami túl veszélyes, valakit meg kell állítani és hogy kellünk ennek a bizonyos személynek.

- Micsoda specifikusság. - Motyogta Ginny idegesen.

- Tehát nemhogy igenis veszély közeledik, de méghozzá személyesen érintettek is vagyunk? - Kérdezte Ethan nagyot sóhajtva. - Nincs esetleg még egy remek hír a mai napra? Esetleg a világvége nem most akar elérkezni?

- Utána nézhetek, nem lepődnék meg. - Vágta rá Ginny, miközben idegesen figyelte, ahogy Lindsy aggódó arckifejezéssel vizsgálja a férfit, aki gyanúsan nem mozgott.

- Tessék, itt az újabb hír. - Egyenesedett ki a gyógyító. - Meghalt. - Mondta ki szenvtelenül, mire mi kikerekedett szemekkel néztünk először rá, majd az idegenre, akinek valóban nem mozgott a mellkasa.

- Baszki. - Csúszott ki Ethan száján, miközben megdörzsölte a halántékát.

- Hahó. - Hallottunk meg ekkor egy vékony hangot az ajtóból. Mindannyian odafordultunk és Angelt pillantottuk meg, Ethan Igaz Társát. - Bocsánat, csak megéreztük, hogy valami nincsen rendben. - Lépett a terembe Aaronnal a nyomában. - Elmenjünk?

- Nem kell. - Rázta meg a fejét Ginny és láthatóan örült Aaron jelenlétének, aki azonnal hozzálépett és átkarolta a vállát. - Úgyis hamarosan megtudnátok. Az idegen felébredt pont annyi időre, hogy figyelmeztessen minket, majd meghalt.