Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

42.

Kipattant a szemem és abban a pillanatban megrohamoztak az emlékek az átváltozásomról. Azonnal felültem és zihálva néztem körül. A betegszobában feküdtem az ajtóhoz legközelebbi ágyon és legnagyobb meglepetésemre Queen üldögélt velem szemben egy kényelmesnek tűnő fotelben. Meg sem kérdőjeleztem, hogy hogyan került egy fotel a betegszobába, ha Queen fotelben akar ülni, akkor fotelben fog ülni.

- Jó reggelt! - Szólalt meg Queen, aki meg sem rezzent a hirtelen mozdulataimra, miközben én végig néztem magamon. A mellkasomra került pillangón kívül semmi változást nem vettem észre, belülről azonban szétvetett az energia. Az ujjaim bizseregtek, miközben megmozgattam őket, én pedig érdeklődve engedtem szabadjára egy csipetnyit az energiámból, mire szikrák pattantak elő a tenyerem körül. - Csak óvatosan! - Szólt rám Queen, azonban érdeklődve hajolt előre. - Nagy erő lakozik benned.

- Mire vagyok képes? - Kérdeztem, továbbra is a kezeimet vizslatva.

- Mivel alapból szél képességű voltál, időjárás boszorkánnyá változtál. Nem érdemes hosszasan magyarázni a velejáróit, reflexszerűen fog jönni, hogy mit kezdj vele. - Magyarázta, én pedig felhúzott szemöldökkel emeltem rá a tekintetemet.

- És meg tudom idézni az aperiont? - Kérdeztem, mire Queen felhorkantott.

- Meg. De nem fogod. - Mondta, én pedig értetlenül húztam össze a szemöldökömet.

- Hogy tessék?

- Nem idézheted meg az aperiont, ezt letisztáztam a vezetőitekkel. - Mondta halálosan komoly arccal. - Túlságosan veszélyes. Az aperion szeret játszadozni, viszont nem szeret szót fogadni. Ha megidéznénk, ránk ugyanúgy veszélyt jelentene, mint Isaacékre.

- Akkor mégis mit tudok tenni? - Tártam szét a kezeimet idegesen, amitől ismét szikrázni kezdtek az ujjaim. Queen felhúzott szemöldökkel figyelte a mozdulatot, majd nyugodt hangon folytatta.

- Nem kell megidézni az aperiont, csak elhitetni, hogy meg fogod tenni. - Mondta, én pedig értetlenül ráztam meg a fejemet.

- Nem értem.

- Gyere velem! - Állt fel, én pedig azonnal kipattantam az ágyból. Magamat is megleptem vele, hogy mennyire erősnek éreztem magamat az este történtek után. - Amíg aludtál, a többiek kitalálták a taktikát. Csak a te beleegyezésed kell. - Indult meg Queen az ajtó felé, én pedig izgatottan követtem. Az éjszaka hordott fehér ruha helyett a hálóingemet viseltem, de nem akartam tudni, ki adta rám. Inkább követtem Queent egészen a tárgyalóig, ahol valóban az egész csapat jelen volt.

- Penny! - Szaladt hozzám Nelli megölelni, én pedig boldogan viszonoztam az ölelést.

- Minden rendben? - Kérdezte a pódiumon álló Ginny, mire bólintottam és mosolyogva néztem körbe, összenézve az első sorban ülő Ericcel.

- Teljesen jól vagyok. - Mondtam mosolyogva, majd a pódium felé fordultam. - Úgy hallottam, megszületett a terv Isaac ellen.

- Mondjuk úgy, hogy alakul. - Húzta el a száját Ethan, majd a mögöttem álló Queen-re pillantott.

- Isaac-ék közel sem állnak olyan jól, mint ahogy azt előadták. - Vette át a szót Queen, én pedig leültem Aaron mellé. - Azért vette fel veletek a kapcsolatot, hogy rátok ijesszen és megadjátok magatokat, így elkerülhette volna a harcot. Azonban, ha sokáig várunk előbb-utóbb támadni fog, így nekünk kell cselekedni. Ha azt gondolja, hogy meg fogjátok idézni az aperiont, akkor fejvesztve fog megindulni, hogy ezt megakadályozza. Így nálatok lenne az előny és esélyetek lenne nyerni.

- De hogyan közöljük vele, hogy erre készülünk? - Kérdeztem érdeklődve. - Nem tudjuk, hogy hol van és csak ő tudja felvenni velünk a kapcsolatot.