Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

23.

- Ginny! - Sikítottam, miközben pislogva próbáltam meg kivenni valamit a sötétségben. Nem tudtam, milyen anyag lepte el a termet, azonban nem éreztem semmilyen irritációt sem a bőrömön, sem a torkomban, tehát nem tűz okozta füstről volt szó. Azonban olyan sűrű volt, hogy az orromig alig láttam, így a kezemet kinyújtva próbáltam a többiekhez küzdeni magamat, azonban a bent maradt közösségtagok pánikolva próbáltak a másik irányba rohanni. Hallottam, ahogy körülöttem átesnek egymáson az emberek és visítva próbálnak megkapaszkodni valamiben, így inkább hátra nyúlva megragadtam Mike kezét és megálltam egyhelyben. A másik kezemmel oldalra nyúlva próbáltam találni valami kapaszkodót, azonban csak egy pad oldalát sikerült kitapogatnom. Közben próbáltam a képességemet használva kitisztítani előttünk az utat, azonban csak felzavartam a sötét anyagot és még kevésbé láttam. A padokat tapogatva harcoltam magamat előre, miközben Mike mögöttem Aaron nevét üvöltözve próbálta eltaszítani az utunkból az embereket. Közben Lizzy, Tyler és Noah próbáltak segíteni a rémült közösség tagoknak megtalálni a kijáratot.

- Minden szél képességű háromra felfelé irányítja a levegőt! - Hallottam meg Ginny ordítását a sikolyokon keresztül, mire kissé megnyugodva álltam meg és engedtem el Mike kezét. - Egy... - Magam elé emeltem a kezeimet és Ginnyvel együtt mondtam a következő számokat, hogy a mögöttem lévők is hallják. - Kettő... - Vettem egy nagy lélegzetet és behunytam a szememet, hogy teljes mértékben a feladatra tudjak koncentrálni. - Három! - Megéreztem, ahogy elönt az energia és megfeszítve az ujjaimat elkezdtem szép lassan felemelni a tenyereimet. Éreztem, ahogy a teremben megáll a levegő, majd elkezd felfelé áramlani. Próbáltam a fekete anyag összetételére koncentrálni, ezáltal egy helyre sűrítve az idegen légnemű anyagot. Kinyitottam a szememet és magam is meglepődtem tőle, hogy Ginny ötlete működik. A fekete anyag szép lassan elkezdett felfelé gomolyogni, láthatóvá téve először a lábunkat, majd a testünket. Továbbra is koncentrálva küldtem feljebb a füstszerű anyagot, aminek az idegenségét már éreztem a tiszta levegőhöz képest a zsigereimben. Addig emeltem a kezeimet, amíg az anyag egészen a plafonig nem szállt és újra láthattuk egymást. Meg kellett állapítanom, hogy egészen közel küzdöttük magunkat az ajtóhoz, Ginny csak pár lépésre tőlem küzdött szintén az anyag plafonnál tartásával. Közben a legtöbb különleges elhagyta a helyet az előtérbe vezető ajtón keresztül, csak néhány kíváncsi személy maradt az ajtó közelében rajtunk kívül. Noah, Lizzy, Aaron és Tyler szintén a fekete anyag kordában tartásával foglalkoztak, miközben Ginny a következő lépésen gondolkodott.

- Irányítsátok az ajtó felé! - Jött végül az utasítás, mire egy mély lélegzetet véve felkészültem a feladatra.

- Nem lesz rá szükség. - Szólalt meg ekkor egy idegen hang a hátunk mögül, mire mindenki ijedten kapta a fejét a pódium felé. Én is azonnal megpördültem, így azonban elvesztettem a koncentrációt, ahogy Lizzyék is, és a fekete füst zuhanni kezdett felénk. Azonban a pódiumon álló személy felemelte a kezét, mire a sötét anyag azonnal megmerevedett, mielőtt elért volna hozzánk. Kikerekedett szemekkel néztem végig a fekete köpenyt és csuklyát viselő személyen, akinek nem látszott ki az arca. A köpenye viseltes volt és tele volt szimbólumokkal. Ginny és Ethan azonnal megindultak felé, mire az ismeretlen felemelte a másik kezét is, mintha megálljt parancsolna nekik. - Én nem tenném a helyetekben. - Szólalt meg hátborzongatóan nyugodt hangon, amitől hevesebben kezdett verni a szívem és kirázott a hideg. Ginnyék nem álltak meg, azonban lassítottak a lépteiken. - Körbe vagytok véve. - Jelentette be a csuklyás személy és a terem két szélére mutatott. Ginnyék ezúttal megtorpantak és velünk együtt követték a mutatás útját. Fogalmam sem volt, hogy hogyan nem vettük észre, de valóban a terem két oldalán két hasonlóan öltözött férfi állt mozdulatlanul.