Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

47.

- Queen... - Szólalt meg Isaac hosszas másodpercek után. - Nem gondoltam volna, hogy viszont látlak... ilyen körülmények között.

- Ugye nem gondoltad, hogy a kis tevékenységeid nem fognak eljutni hozzám? - Kérdezte Queen derékra tett kézzel, mire Isaac ajkán enyhe mosoly jelent meg.

- Eszem ágába sem jutott, drágám. - Válaszolt, a hangja azonban a szokásosnál is ijesztőbbnek hatott. Most már nem a kimértsége miatt rázott ki a hideg, hanem pont az ellentéte miatt: tele volt elfojtott vággyal. A hangja még mindig nyugodt volt, azonban volt benne még valami.... Mintha csak ezért fogná vissza magát, mert biztos a sikerében. Ahogy végig mérte Queent, úgy nézett ki, mint egy éhes ragadozó, mégsem mozdult meg. Queen ezzel szemben tett felé egy lépést, mire Isaac felkapta a kezét és tett vele egy körkörös mozdulatot. Queen erre megtorpant, majd felhúzott szemöldökkel felemelte a kezét és maga elé nyúlt. A tenyere egy láthatatlan falba ütközött, ami elválasztotta Isaac-től.

- Csak nem félsz tőlem? - Kérdezte Queen, miközben egy öntelt mosoly terült el az arcán. Ezt látva ismét kirázott a hideg. Queen arckifejezése veszélyes és számító volt. És úgy nézett ki, mint aki élvezi a szituációt. - Hiszen ismersz.

- És pont ezért félek tőled. - Válaszolt Isaac, a nő szemébe nézve. - Márpedig én nem félek senkitől. - Tette hozzá, miközben izgalom villant a szemében. Én görccsel a gyomromban figyeltem a jelenetet, azonban kénytelen voltam elszakítani a tekintetemet és felmérni a lehetőségeimet. Tudtam, hogy ha túl közel megyek Isaac-hez és megpillant vagy meghall, oda az esélyünk. Plusz fogalmam sem volt, hogy a láthatatlan védőpajzsa meddig terül el, így egyéb ötlettel kellett előállnom. Amilyen lassan tudtam, elkezdtem oldalra lépkedni, hogy teljesen kikerüljek Isaac látóköréből, aki szerencsére teljesen rá volt fókuszálva Queen-re.

- Mégis mit tehetnék én egy fekete mágus ellen? - Sóhajtott fel Queen teátrálisan, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy nagyon jó színész, vagy tényleg ennyire élvezi a helyzetet. A szeme izgatottan csillogott, miközben rúzsozott ajkait beharapta.

- Mindig is megvoltak a trükkjeid. - Mondta Isaac, miközben a kezével az áhított könyv fölött körkörös mozdulatokat tett. Én közben teljesen kikerültem a látóteréből, így kicsit gyorsabb léptekkel a háta mögé kerültem és megálltam. Egy mély levegőt véve ökölbe szorítottam a kezeimet és éreztem, ahogy ismét átjár az energia, ezúttal azonban én voltam kontrollban. Nem hunytam le a szemem, hanem a tekintetemet az Isaac kezében tartott könyvre irányítottam, miközben felgyorsult a szívverésem.

- És te szeretted őket a legjobban. - Szólalt meg Queen, magán tartva Isaac figyelmét, miközben ismét sötét felhők kezdtek el felettünk gyülekezni.

- Amíg nem kezdtek el ellenem irányulni. - Válaszolt Isaac egyre mélyebb hangon, miközben én felemeltem az egyik kezemet és egyenesen Isaac felé irányítottam a tenyeremet.

- Ahhh. - Sóhajtott fel Queen drámaian, miközben Isaac fölött gomolyogni kezdtek a fekete felhők. - Elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb egymás ellen forduljunk. Két külön világba tartozunk. - Tárta szét a kezeit, miközben én minden energiámat a tenyerembe irányítottam és mély lélegzetet véve kieresztettem azt.

- Ennek nem muszáj így lennie. - Mondta ki Isaac, miközben a felette lévő feketeség ijesztő gyorsasággal kezdett el körözni, én pedig a kezében tartott könyvre irányítottam a tekintetemet és lerántottam a kezemet.

- Hogy érted? - Kérdezte Queen enyhén meglepődött tekintettel, abban a pillanatban, hogy egy hatalmas villám csapott bele egyenesen az Isaac kezében tartott könyvre. A fény egy pillanatra mindent elvakított, a rákövetkező mennydörgés pedig fülsüketítőnek hatott. Isaac kezéből kirepült a könyv és méterekkel odébb landolt a sáros földön. Isaac hátra zuhant és tehetetlenül esett össze nem messze tőlem. Queen a feje elé kapta a kezét és elfordulva védte az arcát, én pedig zihálva figyeltem az általam okozott káoszt. Pár pillanatig nem hallottam semmit, csak a földön heverő Isaac-et néztem, miközben a szívem hevesen vert, majd egy hatalmas sikítás ütötte meg a fülemet. Oldalra kaptam a fejemet és hirtelen minden kiélesedett. Ismét hallottam a csatazajt, a pisztolylövéseket és a halálhörgéseket. A szememmel megkerestem a hang forrását és rájöttem, hogy a könyv tönkretételével a barátaim feleszméltek a transzból. A legtöbben értetlenül kapkodták a fejüket és zavartan próbáltak meg értelmet keresni az átélt élményben. Angel azonban, amint kitisztult a feje, megérezte az Igaz Társa által átélt fájdalmat és tudta, hogy valami nincs rendben. Rögtön Ethant kezdte el keresni a szemével, miközben a mellkasát markolászva zihált, és amikor megpillantotta a földön heverő Igaz Társát, zokogva kezdett el felé rohanni. Majdnem megszakadt a szívem, miközben figyeltem, ahogy a törékeny lány a vezetőnk mellé vetődik és sírva omlik a mellkasára. Queen, aki szintén ezt a jelenetet figyelte, Lindsy felé kezdett el rohanni, aki éppen lerázta magáról Isaac illúzióját és zavartan pislogott. Én könnyekkel a szememben ráztam meg a fejemet és az ismételten rám törő hihetetlen haraggal fordultam újra Isaac felé, hogy véglegesen leszámoljak vele. Idő közben magához tért és éppen fel szeretett volna támaszkodni, amikor felé küldtem egy hatalmas széllökést. Ettől egy kiáltást hallatva esett a hátára, majd felülve megkeresett engem a szemével. A tekintetében düh villant, azonban biztos nem annyi, mint az enyémben. Tettem felé egy lépést, miközben egy laza mozdulatot tettem a kezemmel, amitől a továbbra is felette gomolygó felhőkből egy kisebb villám pár centivel mellé csapott bele a földbe. Isaac ijedten kúszott arrébb, azonban én megráztam a fejemet és fújtatva intettem egy újat. Ez a villám az orra előtt ért földet, amitől ismét hátraesett és ijedten csúszott odébb. Én még közelebb léptem, miközben a következő villámot a két térde közé küldtem, a rákövetkezőt pedig a hátától egy centire. Isaac izzadt homlokkal menekült a támadásaim elől, amíg nem sikerült egy gyors mozdulattal felállnia és szembe néznie velem.