Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

21.

- Úgy érzem, hogy minden reményünk kezd elszállni.

- Miből gondolod ezt? - Kérdezte Queen, a szokásos helyét elfoglalva. Én a mellette lévő széken kuporogtam enyhén zilált kinézettel. Egy vastag melegítőt vettem fel futáshoz, egy piros pulcsival, tekintettel a hideg estére. A hajamat lófarokba kötöttem, azonban mire Queen-hez értem, egy rakat tincs szabadult ki belőle. Az előttem csücsülő bögre ezúttal nem teát tartalmazott, hanem forró kavét, amiért nagyon hálás voltam. Mindenképpen el akartam kerülni az alvással együtt járó álomképeket.

- Isaac ismét előnyben. - Ráztam meg a fejemet idegesen. - És úgy érzem, mintha az egész közösség... el lenne fáradva. Mindenkin azt látom, hogy a kimerültség határán áll. Ginny és Ethan nem tudom mikor aludt utoljára, de a szemük alatti karikákból ítélve talán nyáron. Lizzy szerint Tyler egyre betegebb, pedig bevette a Lindsy által ajánlott gyógyszereket. Ezt nyilván az Igaz Társa is megérzi, így mindketten a szobájukban töltik az idejük nagy részét. Tara és Noah folyamatosan idegesek, néha nem tudom eldönteni, hogy egymásra vagy magukra. Mike és Aaron csak egymás miatt nem vesztették el teljesen a reményt, de látom rajtuk, hogy mennyire aggódnak folyamatosan. Ty szimplán nem kommunikál velem, róla nincs infóm. - Legyintettem lemondóan, miközben Queen figyelmesen hallgatott.

- Úgy gondolom, hogy ezek a problémák megoldódnának, ha megtalálnátok Isaac-et.

- De nem találjuk! - Akadtam ki, miközben éreztem, hogy a sírás kerülget. - Megnéztük az összes lehetséges helyet, amit Aiden talált, de felszívódtak! És ha tényleg katonái vannak, akkor amúgy sincs esélyünk ellene.

- Penelope, nem létezik olyan, hogy megoldhatatlan helyzet, maximum megoldhatatlannak tűnő. - Rázta meg a fejét Queen magabiztosan, miközben a fekete-fehér körmeit járatta az asztalon. Szokás szerint gyönyörűen ki volt sminkelve valamiért az éjszaka közepén, a haja pedig szoros copfba volt kötve. Bőrnadrágjához egy fekete garbót vett fel, a szettjét pedig arany ékszerekkel dobta fel. Enyhe kontrasztot véltem felfedezni az én futó ruháimhoz képest, de már nem érdekelt. - Isaac egy hatalmas vezérnek látja magát, de valójában bármelyik ujjamban több hatalom van, mint az ő egész bandájában. Nem véletlenül győztétek le először és nem véletlenül nem támadt még meg titeket. Ha lenne elég katonája már megindult volna. Van még időtök megtalálni.

- Nagyon remélem. Mert ha Isaachez bármiféle hatalom jut, én deportálok a marsra. - Sóhajtottam fel hangosan, mire Queen megeresztett egy enyhe mosolyt.

- Ne hagyd, hogy a kételyeid átvegyék feletted az uralmad. Erősebb vagy, mint gondolod, nem véletlenül bírlak. - Mondta, mire mosolyogva néztem rá. Furamódon tőle ez hatalmasabb bóknak tűnt, mintha bárki más mondta volna.

- Annyira bírsz, hogy elárulod az igazi neved?

- Ne bízd el magad. - Nevetett fel mély hangján, mire mosolyogva ittam ki a kávém maradékát és indultam meg az ajtó felé.

- Köszönöm, hogy beugorhattam. - Hálálkodtam az ismételt random megjelenésem remek kezeléséért, miközben Queen kiengedett az ajtón.

- Számítottam a látogatásodra.

- Meg sem lepődöm. - Sóhajtottam fel, majd megindultam a kihalt utcán. Pár lépés után gyorsítottam, majd maximális tempóra kapcsolva indultam meg a közösség felé. Mire az étterem ajtajához értem, szinte teljesen megnyugodtam. Tudtam, hogy egy Queen-el való beszélgetésre van szükségem, amikor éjfélkor megindultam futni és tökéletesen igazam volt. A magabiztossága mindig meggyőzött, hogy valóban van jövője a közösségnek és hogy nincs Isaacnél minden hatalom.

Ezen töprengve haladtam végig az éttermen majd a tárgyalón. Ahogy kinyitottam az ajtót és beléptem az előtérbe megálltam egy pillanatra, hogy hozzászokjon a szemem a sötétséghez.