Akaratomon Kívül 4. - Aki Retteg Annak Van Mitől

13.

Az ajtóban álló nő magas volt és vékony. Fekete ruhája kiemelte modellszerű alakját, ahogy az ajtófélfának dőlve mért minket végig sötét szemével. Neccharisnyája és fekete magassarkúja még inkább megerősítette erőteljes megjelenését, amihez hozzájárult az éjfekete rúzsa is. Sötét haja szoros copfba volt hátrafogva de még így is leért a derekáig. Ahogy keresztbe tette maga előtt a karjait, megcsillantak a körmei, amik a ruháival ellentétben fehérre voltak festve.

- Na végre megérkeztetek. - Szólalt meg mély, mégis nőies hangon, mire mi értetlenül néztünk össze.

- Elnézést, de valaki ideszólt, hogy jövünk ma? - Kérdezte Ginny, miközben mindenki azonnal befeszült. Ha ő tudta, hogy jövünk, könnyen szólhatott Isaacnek, akinek az emberei bármelyik pillanatban megtámadhattak volna.

- Nyugi! - Tette fel a kezeit a nő, miközben apró mosoly jelent meg a szája szélén. - Senki sem vár rátok a bokraim mögött bujkálva. Vagy ha mégis, azt saját kezűleg fojtom meg. Nem egyszerű a karbantartásuk.

- Ki szólt, hogy jövünk? - Kérdezte meg ismét Ginny idegesen, mire a nő összehúzott szemöldökkel mérte végig Ginnyt, majd megrázta a fejét.

- Senki se szólt, Rosalind. - Mondta sóhajtva, mire Ginny a név hallatán beharapta a száját. - Ha akarjátok az infókat, amiért elcaplattatok idáig, fáradjatok beljebb. - Legyintett a ház belseje felé, majd minden további nélkül megfordult és ott hagyott minket az ajtóban.

- Khm... - Köszörülte meg Ethan a torkát, miközben mindenki ideges pillantásokat váltott. - Akkor hát menjünk be.

- Biztos vagy benne? - Kérdezte Aaron félve. - Nem tűnik a legmegbízhatóbb embernek.

- Nem igazán van más választásunk. - Jelentette be Ginny magabiztosan, majd egy szó nélkül becsörtetett a házba. Én azonnal utána indultam, mire a többiek is megindultak. Vágtázó pulzussal léptem be a sötét előszobába, miközben gyorsan felmértem a terepet. A sötétbarna falakon végig hatalmas festmények lógtak drágának kinéző keretekben. A plafonról egy régies stílusú csillár lógott, ami sokkal inkább tűnt dísznek, mint egy praktikus világító eszköznek, ugyanis nem adott túl sok fényt. A padlót vörös szőnyeg fedte, az ajtó melletti fal mellett pedig egy kabáttartó állt, amin több fekete kabát lógott egymás mellett. Az ajtóval szemben egy falépcső vezetett az emeletre, jobbra egy kétszárnyú ajtó nyílt, azonban a vendéglátónk balra kanyarodott és egy üvegajtón haladt keresztül. Ginny magabiztos léptekkel követte, így én is folytattam az utamat a többiekkel a nyomomban. A szoba, amibe érkeztünk az étkező lehetett. Egy hatalmas faasztal állt a helyiség közepén, körülötte díszes támlájú székekkel. Itt szintén egy csillár szolgáltatott némi fénnyel, azonban az asztalra állított gyertyáknak és a szoba végében lévő ablaknak köszönhetően világosabb volt valamivel. A padlót továbbra is vörös szőnyeg borította, ami illett a vörös mintás szekrényhez, ami az ajtóval szemben helyezkedett el.

- Foglaljatok helyet! - Intett a nő az asztalra, majd ki is ment a szobából a szoba másik végén található ajtón keresztül. Az ajtó hangosan becsapódott mögötte, mi pedig tanácstalanul néztünk össze, majd a vállunkat vonogatva indultunk meg a székek felé.

- Azt hiszem, nem szokott hozzá a vendégekhez. - Suttogta Aaron megszeppenve, miközben Mike mellé leülve körbe járt a tekintete a szobán.

- Valóban nem túl hívogató ez a ház. - Értett egyet Tara, aki azonban nem tűnt ijedtnek, sokkal inkább érdeklődve nézett körül, mint aki nagyon is várja a folytatást.

- Jézus! - Kiáltott fel mellettem Aaron, mire ijedten kaptam felé a fejemet.

- Mi történt? - Kérdezte Ginny is a másik oldalamról és már emelkedett is fel a székéről.